Aranylabdások egymás ellen - a kispadon

A márciusi, Megyeri úton lejátszott Magyarország-Bulgária mérkőzés valószínűleg nem fog bevonulni a világ labdarúgásának históriáskönyvébe, azonban az összecsapásnak volt egy olyan aspektusa, ami mégis adott némi különlegességet a találkozónak. A két válogatott kispadján ugyanis egyaránt egy aranylabdás labdarúgó ült Lothar Matthäus, illetve Hriszto Sztoicskov személyében, márpedig ez meglehetősen ritka (ha nem is egyedi) alkalomnak számít: ezt megelőzően eddig négy olyan mérkőzés volt, ahol mindkét csapatot egy volt aranylabdás futballista irányított.

A France Football által létrehozott, és a legjobb európai (1995 óta a legjobb, Európában futballozó) játékosnak odaítélt Aranylabdát először 1956-ban osztották ki, és azóta összesen 38 focista kapta meg a világ labdarúgásának egyik legrangosabb egyéni díját.

Közülük heten még mindig aktívak, vagyis 31 egykori aranylabdás vonult vissza, és közülük meglehetősen sokan maradtak meg a sportágban edzőként, ám szakvezetőként egészen a nyolcvanas évek közepéig elkerülték egymást az egykori klasszisok.

Pedig Alfrédo di Stéfano már 1971-ben spanyol bajnoki címet nyert a Valencia CF mestereként, Luis Suárez az 1975-76-os pontvadászatban irányította az olasz Internazionalét, Josep Masopust pedig 1978-ben lett cseh bajnok a Zbrojovka Brnóval, de a nemzerközi porondon egyszer sem sorsolták össze ezen együtteseket.

A nyolcvanas évek második felében azonban egyedülálló pillanat jött el az európai labdarúgásban, hiszen több országban is egykori aranylabdás focista került a válogatott kispadjára. Csehszlovákiában az 1984-es Európa-bajnokságot követően az 1966-ban Aranylabdát nyerő Masopustot nevezték ki a nemzeti csapat élére, és ugyanekkor az NSZK-ban Franz Beckenbauer lett a Nationalelf szakvezetője - a két ország együttese pedig az 1986-os világbajnokság selejtezőiben egy csoportba került.