A mérkőzés visszavágójára fél évvel később került sor, és a szövetségi kapitányok személye egyik oldalon sem változott, vagyis ezen a találkozón is két volt aranylabdás ült a kispadokon - a labdarúgás történetében másodszor.
Ennek a mérkőzésnek a presztízsen kívül már semmilyen tétje nem volt, hiszen az már korábban eldőlt, hogy a csoportban a németek és a portugálok végeznek az első két helyen, vagyis ők jutnak ki a vébére, az is biztos volt, hogy az NSZK csapata szerzi meg az elsőséget a kvintettben, Csehország pedig csupán Máltát tudja megelőzni.
A tétnélküliség mindkét válogatott összeállításán meglátszott: a németek elsősorban a középpályán igyekeztek új embereket kipróbálni, míg a csehszlovákoknál az április kezdőtizenegyből novemberre csak ketten maradtak meg, hárman viszont csupán második alkalommal húzhatták fel a címeres mezt.
Eleinte úgy tűnt, hogy ez a találkozó is német gólzáport hoz majd, hiszen a hazaiak már az első percben megszerezték a vezetést Andreas Brehme révén, de a vendégek meglepően jól helytálltak, sőt, a szünet után fordítani tudtak, és az NSZK csapata csak perccekkel a lefújás előtt tudott egyenlíteni, megmenekülve a csúfos vereségtől.
NSZK - Csehszlovákia 2-2 (1-0)
1985. november 17., München, 22 000 néző
vezette: Thime (norvég).
NSZK: Schumacher - Brehme, Kh. Förster, Augenthaler, Briegel (Frontzeck, 46.) - Rolff, Thon, Allgöwer - Littbarski (U. Rahn, 79.), Kh. Rummenigge, Kögl. Szövetségi kapitány: Beckenbauer.
Csehszlovákia: Miklosko - Levy, Chovanec, Straka, Ondra - Hasek, Berger, Novak, Kula - Vizek, Lauda (Luhovy). Szövetségi kapitány: Masopust.
gól: Brehme (1.), Kh. Rummennigge (86.), ill. Novak (52.), Lauda (61.)