Európai futballhétvége a derbik jegyében
2005. április 25. 07:08
Intenzitás és rivalizálás szempontjából aligha van patinásabb városi rangadó Eiurópában az Old Firmnél, vagyis a Rangers-Celticnél: a két együttes már a XIX. század végén is rendszeresen összemérte erejét. A párviadal általában a skót bajnoki cím szempontjából is döntőnek számít, és nem volt ez másként most sem: a hét végén a Kelták idegenben tudtak nyerni ősi riválisuk ellen, és ezzel öt pontra növelték előnyüket a tabellán.
A két glasgow-i egyesület 2002 óta felváltva gyűjtötte be az elsőségeket Skóciában: 2002-ben a Celtic, 2003-ban a Rangers, tavaly pedig megint a Celtic végzett az élen. A szezon közben úgy tűnt, hogy ez a sorozat az idén is folytatódik, hiszen februárban a két klub rangadóján a Rangersnek idegenben sikerült nyernie a Kelták ellen, és ezzel hárompontos előnyre tett szert, ráadásul a Celtic április elején hatalmas meglepetésre a Heartstól is kikapott hazai pályán.
A Protestánsok előtt tehát adott volt a lehetőség, hogy még jobban elhúzzanak, azonban egy hétre rá ők is végrehajtották azt a "bravúrt", hogy otthon kaptak ki egy "kiscsapattól", jelesül a Dundee Unitedtől, így aztán a Zöldek visszaugrottak az élre, és a hét végi játéknap előtt kétpontos előnnyel várhatták a szezon negyedik Old Firmjét.
Ugyan a mérkőzésre a Rangers otthonában, az Ibrox Parkban került sor, de ez nem jelentett olyan nagy lélektani hátrányt a vendégeknek, hiszen bár ebben az idényben egyszer már kikaptan ősi riválisuk otthonában, az előző szezonban például mindkétszer nyerni tudtak az Ibroxban.
A Celtic mestere, Martin O'Neill némi meglepetésre a kezdők közé jelölte a francia jobbhátvéd, Didier Agathét, aki a két gárda legutóbbi összecsapása óta egyetlen találkozón sem lépett pályára, míg a másik oldalon a trinidadi védő, Marvin Andrews csapatba kerülése volt a váratlan: őt pár hete térdszalag-szakadással diagnosztizálták, a focista azonban nem volt hajlandó kés alá feküdni, mondván, Isten segítségével műtét nélkül is meggyógyul majd - a jelek szerint vagy csoda történt, vagy az orvosok tévedtek, mert Andrews vállalni tudta a játékot.
A meccs a szokás szerint elképesztő iramban kezdődött, és a hazaiak kapusának, a holland Roland Waterreusnak már a második percben védenie kellett Craig Bellamy kitörésénél, de a Celtic portása, David Marshall is hamar munkát kapott, a spanyol Nacho Novo próbálkozásánál azonban végül nem kellett közbeavatkoznia.
A 24. percben egy szögletet követően a vendégek szereztek vezetést, a Megyeri úton is eredményes bolgár Sztilian Petrov fejelt a hálóba, majd kissé provokálva a Rangers fanatikusait a hazai tábor elé szaladt ünnepeltetni magát - jutalma egy sárga lap, illetve egy ásványvizes műanyagpalack volt, utóbbival a lelátóról dobták fejbe, és pár percig áplni is kellett. Hamarosan azonban visszatért a pályára, és onnan szemlélhette, amint Bellamy lefutja védőjét, a görög Szotirisz Kirgiakoszt, és kettőre növeli a Celtic előnyét.
A Rangersnek is megvoltak a lehetőségei, Andrews például közvetlen közelről a felső kapufára fejelt egy beadást, és a szünetben a hazaiak mestere, Alex McLeish egy védő helyére behozta a belga támadót, Thomas Buffelt. A Celticnél ráadásul kevéssel a szünet után Beattie-t sérülés miatt le kellett cserélni, és a vendégek támadási innentől kezdve már korántsem voltak olyan veszélyesek, a Rangers teljesen a kapujához szegezte ellenfelét.
A gól azonban sehogyan sem akart megszületni: előbb Jackie McNamara, majd pedig Agathe is a gólvonalról vágta ki a labdát. Végül a cserecsatár, Stephen Thompson (az utolsó negyedórában a Rangers már négy támadóval rohamozott) a 83. percben szépített, de újabb találatra már nem futotta a hazaiak erejéből, és így egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a Celtic meg fogja védeni bajnoki címét - elvégre a Kelták előnye immár öt pont, a bajnokságból pedig csak négy forduló van hátra.