A kezdeti sikerek után visszaesett a Levante

A szezon elején a Primera División egyik kellemes meglepetése az újonc Levante UD volt, hiszen a valenciai klub pazarul kezdte az idényt, ráadásul meglehetősen látványos, közönségvonzó futballt produkált. A kezdeti lendület azonban hamar elfogyott, és Bernd Schuster együttese immár a tabella második felében szerepel. A kiesést ugyan valószínűleg elkerüli a klub, de könnyen lehet, hogy a következő szezonban már nem a német szakember ül majd a kispadon.

A klub utoljára 1965-ben szerepelt az élvonalban, így aztán nem kis eufóriát okozott, hogy az előző idényben sikerült kiharcolni a legjobbak közötti indulás jogát. A feljutást Manuel Preciadóval a kispadon harcolta ki az egyesület, ám a Primera Divisiónban már nem ő irányította a csapatot, mivel a vezetőség úgy döntött, hogy az első osztályban egy nagyobb nevű szakvezetőre van szükség, éppen ezért a német Bernd Schustert szerződtették.

A német edző játékosként mindhárom spanyol sztárklubban (FC Barcelona, Real Madrid, Atlético Madrid) megfordult, edzőként viszont többnyire csak az alacsonyabb osztályokban dolgozott - a kivételt csupán az ukrán Sahtar Doneck jelentette. Schuster a játékoskeretet is alaposan átalakította, új szerzemények egész sora érkezett, köztük olyan, nemzetközileg is ismert focisták, mint az ír Ian Harte, a svéd Johan Mjällby, a svájci Fabien Celestini vagy a bolgár Vladimir Mancev, de az országhatáron belülről igazolt játékosok is komoly élvonalbeli tapasztalattal voltak felvértezve. Mindennek meg is lett az eredménye, a csapat kiválóan rajtolt: hét forduló után az ötödik helyet foglalta el a tabellán, sőt a tizedik kört követően a dobogó harmadik alsó fokán feszített.

A liga levantei csodáról beszélt, és Mancev, a barcelonai nevelésű csatár, Sergio García, illetve az elefántcsontparti Felix Ettien kezdett sztárstátusba kerülni - a szakértők főleg Ettientől voltak elájulva, hiszen korábban szinte senki sem hallott a jobb oldali középpályásról (aki még nyolc éve került a Levantéhoz, amikor a klub a harmadik vonalban szerénykedett), most viszont mindenkit lenyűgözött energikus játékával. Az egyesület gyorsan meg is hosszabbította a középpályás szerződését, amely eredetileg csak a szezon végéig szólt volna - az új kontraktus immár 2007-ig érvényes, és a benne szereplő kivásárlási záradék 12 millió euró. Az új szerzemények közül egyedül Mjällby nem vált be, aki az első három fordulóban még játszott, azonban megsérült, kikerült a kezdő tizenegyből, és nem tudta visszaverekedni magát - olyannyira, hogy februárban közös megegyezéssel szerződést is bontottak vele.

Mjällby távozásakor az együttes azonban már korántsem volt olyan jó helyzetben, mint az idény elején. A tizedik fordulóban az Athletic Bilbao felett aratott győzelem után ugyanis egy hosszú nyeretlenségi sorozat vette kezdetét, a Levante kilenc mérkőzésen keresztül képtelen volt nyerni, sőt döntetlent is csak kettőt játszott. Nem csoda, hogy a harmadik pozícióból a 14.-re esett vissza a gárda, és a kiesés veszélye is kezdett fenyegetővé válni - pedig ez az idény elején elképzelhetetlennek tűnt.

A csapatnak elsősorban a gólszerzéssel akadtak problémái, így aztán a vezetőség a téli átigazolási időszakban elsősorban egy vérbeli csatárt szeretett volna igazolni. A kiszemeltek között volt a PSV Eindhoven focistája, Gerald Sibon, az akkor még az Olympique Lyon állományába tartozó Giovane Élber, de a legkomolyabbnak a lengyel Maciej Zurawski megszerzése tűnt: a Levante UD vezetősége tárgyalt a csatár klubjával, a Wisla Krakówval, ám miután a lengyelek félmillió eurót kértek a féléves kölcsönadásért, a végleges transzfert pedig kétmilliónál kisebb összegért nem óhajtották nyélbe ütni, így az üzletből semmi sem lett. Az egyetlen érkező így tehát a másodosztályú Celta Vigo argentin kapusa, Pablo Cavallero volt, aki azonban azóta sem lépett pályára, csak a kispadot koptatja.

A klub elnöke, Pedro Villarroel később maga is elismerte: közel állt ahhoz, hogy menessze Schustert, azonban türelmes volt, és az együttesnek sikerült is kicsit eltávolodnia a kiesés zónától. Az utóbbi hetek gyengébb eredményei miatt a Levante ugyan - az április 30-ai tabella szerint - visszaesett a 17. pozícióba, ám előnye a már kieső helyen álló RCD Mallorca előtt nyolc fordulóval a zárás előtt tíz pont volt, amit azért nehéz leadni (jelenleg hétpontos a gárda fórja). Az együttesnek a sérülésekkel sem volt szerencséje, hosszabb rövidebb időre kidőlt a sorból az alapembernek számító Harte, Celestini, Nacho és Sergio García is, de a visszaesés ezzel együtt is látványos volt, ráadásul az egyesület a nemzetközi poronddal kapcsolatos terveiről is lemondhat a következő nyárig. A vezetőség ugyanis legalább az UEFA Intertotó-kupában szerette volna elindítani a gárdát. Így aztán az újabb hírek szerint az idény végeztével búcsút intenek Schusternek, a helyére pedig állítólag a francia Luis Fernandezt szemelték ki.