Az olasz kupában vigasztalódhat az Inter

Az FC Internazionale ebben a szezonban 1998 óta első trófeáját nyerheti meg, azonban a milánói fanatikusok egyáltalán nem elégedettek az egyesület teljesítményével. Az ominózus diadal ugyanis az olasz kupában születhet meg, vagyis a klub sem a bajnokságban, sem pedig a Bajnokok Ligájában nem tudott a végső győzelem közelébe kerülni - ha pedig az olasz kupát is elbukja, akkor sorozatban a hetedik idényét zárhatja siker nélkül.

Az Internazionale utolsó bajnoki címe 1989-ből datálható, amikor még az Andreas Brehme-Lothar Matthäus-Jürgen Klinsmann tengely vitézkedett a csapatnál, azóta a klub háromszor végzett a második helyen (1993-ban, 1998-ban és 2003-ban), de a legközelebb akkor állt az aranyérem megszerzéséhez, amikor 2002-ben csak egy félidő választotta el az elsőségtől.

Három éve azonban a milánóiak hiába vezettek a szünetben 2-1-re a Lazio ellen, a rómaiak végül 4-2-re nyertek, így Héctor Cúper csapata csak a dobogó harmadik fokán végzett.

A nemzetközi porondon az UEFA-kupában a kilencvenes években aratott a klub, háromszor is begyűjtötte a harmadik számú európai trófeát (1991, 1994 és 1998), a hőn áhított BEK- (Bajnokok Ligája-) serleget, amelyet a hatvanas években kétszer is megszerzett a gárda, azonban nem sikerült ismét elhódítania.

Az 1989-es bajnoki címet követően az Inter rögtön az első fordulóban kiesett a Malmö FF-fel szemben, majd az elmúlt években, amikor már nem kellett aranyérem a BL-induláshoz, 2003-ban jutottak a legközelebb a döntőhöz a milánóiak, azonban a városi rivális AC Milan elbúcsúztatta a fekete-kékeket.

A jelenlegi pontvadászat előtt természetesen nem is lehetett más a célkitűzés, mint hogy a bajnokságban vagy a BL-ben végre az élen végezzen az együttes, és a nyári erősítések az ígérték, hogy az Inter versenyben is lehet mindkét címért. Nemcsak a játékoskeretben történt változás, hanem a kispadon is, ahová Roberto Mancini került, és a fiatal, ambiciózus szakvezetőtől nagyon sokat vártak a tifosók.

A bajnoki rajtnál általános volt az a vélemény, hogy az Internazionale az egyik legerősebb és legkiegyensúlyozottabb játékoskerettel rendelkezik, a kérdés csak az volt, hogy Mancininek sikerül-e megtalálnia az ideális kezdő csapatot. Nos, a jelek szerint úgy tűnik, hogy erre a trénernek egy idény sem volt elég...

A szezon első felében az Internazionale elsősorban a rengeteg döntetlennel hívta fel magára a figyelmet: a csapat 15 forduló után veretlennek mondhatta magát, ám csupán három összecsapást tudott megnyerni, a többi 12 találkozón egyaránt ikszelt, amellyel új olasz rekordot állítottak fel. Mindez csupán a nyolcadik pozícióhoz volt elegendő az egyesület számára, igaz, menet közben a Bajnokok Ligájában becsúszott egy rendkívül látványos összecsapás (a Valenciát idegenben győzték le 5-1-re az olaszok), és a csapat be is jutott a legjobb 16 közé, vagyis az esély még megvolt arra, hogy teljesítse az előzetes célkitűzést.

Ráadásul tavasszal alaposan feljavult az Inter eredménysora, sorra jöttek a győzelmek, fel is jött az együttes a harmadik helyre, a balszerencse azonban a városi ellenlábas AC Milant sodorta a csapat útjába a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, és akárcsak két évvel ezelőtt, megint a rossonerók mentek tovább - igaz, ezúttal sokkal magabiztosabban, mint 2003-ban. Az Internek tulajdonképpen esélye sem volt a párharc során, ráadásul a hívei nem kis botrányt okoztak a visszavágón, amely miatt az egyesület jelentős pénzbüntetést kapott. A Milan a bajnokságban is legyőzte Mancini tizenegyét, így a Serie A-ban immár nem lehetett más az Inter célja, mint hogy az első négyben végezzen, és így a következő idényben is elindulhasson a BL-ben - az FC Messina elleni vereség ellenére ez mindenképpen teljesíthető, és valószínűleg nem is okoz problémát a csapatnak.

A kérdés csak az, hogy egy magát sztárklubnak valló egyesület számára elegendő-e ennyi - a nemleges válasz persze kézenfekvő. A jelek szerint az Inter évről évre kudarcot vall: hiába szerződteti sorra a kiváló futballistákat és a remek edzőket, a nagy cél továbbra is elérhetetlen. Lehet, hogy célravezetőbb lenne, ha nem érkezne minden nyáron majd tucatnyi új labdarúgó a csapathoz, hiszen a keret így is monumentális: ebben a szezonban eddig 27 focista lépett pályára az Interben, ennél többet csak az Atalanta, a Brescia, a Siena és az AC Parma alkalmazott - azonban mind a négy klubnál legalább három új focista jött a télen, míg az Interhez nem érkezett új labdarúgó a holtszezonban.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Európa-szerte összesen 13 Inter-játékos szerepel kölcsönben (pl. Gonzalo Sorondo, Stéphane Dalmat, Francisco Farinós, Sabri Lamouchi), akkor a keret valóban hatalmasnak mondható.

Ezzel együtt a nyáron valószínűleg megint "népvándorlás" lesz az Internél, vagyis a következő idény első fele ismét a csapatépítéssel fog telni, ez pedig az eredményeknek általában nem szokott jót tenni. Az Inter drukkerei pedig csak bízhatnak abban, hogy az utódok talán végre megismétlik a hatvanas évek nagy sikereit.