1975-ben ezen a napon játszotta az NSZK és Hollandia válogatottja az előző évi világbajnokság döntőjének visszavágóját. A két nemzeti tizenegy immár az Eb-selejtezők között szakított időt egy barátságos 90 percre.
A találkozóra Frankfurtban, a Wald-stadionban került sor, ott ahol tíz hónappal korábban Franz Beckenbauerék a lengyelek elleni sikerrel megvívott elődöntőt játszották. Helmut Schön aranyérmes csapatából a torna után Gerd Müller, Jürgen Grabowski, Wolfgang Overath és Horst-Dieter Höttges búcsúzott el a nemzeti színektől, a helyükön Wolfgang Seelt, Josef Pirrungot, Bernard Dietzet, Karl-Heinz Körbelt, Rudolf Seligert és a Bundesliga történetének első színes bőrű játékosát, Erwin Kosteddét szerepeltette a szövetségi kapitány.
A nagy siker után kicsit leengedett a válogatott, a három Eb-selejtezőn ugyanis csak négy pontot gyűjtött (döntetlen Görögországban, győzelem Máltán, majd pontosztozkodás Bulgáriában), közben kikapott Angliától is, így jókor jött az újabb barátságos erőfelmérő. A frankfurti mérkőzésen Schön újabb két játékost próbált ki, hiszen a Maier - Vogts, Kliemann, Beckenbauer, Bonhof, Körbel, Beer, Wimmer, Ritschel, Seel, Hölzenbein kezdőcsapatból a Hertha BSC védője, Uwe Kliemann újonc volt, míg a Kickers Offenbach több poszton is bevethető labdarúgója, Manfred Ritschel másodszor kapott lehetőséget a Nationalelfben.
A németeknél így öten (Maier, Vogts, Beckenbauer, Bonhof, Hölzenbein), a hollandoknál pedig négyen (Suurbier, Rijsbergen, Krol, Van Hanegem) maradtak meg hírmondónak az 1974-es vb-döntőn szerepelt tizenegyből. A németalföldiek a Schrijvers - Suurbier, Rijsbergen, Van Kraay, Krol, Peters, Thijssen, Van Hanegem, R. van de Kerkhof, Van der Kuylen, Zuidema összeállításban kezdtek a Wald-stadionban, ahol már korán hátrányba kerültek. A hetedik percben ugyanis Herbert "Hucky" Wimmer vezetést szerzett az NSZK-nak (a mönchengladbachi középpályás második gólját szerezte a nemzeti csapatban), és az előny egészen az 56. percig élt, amikor Wim van Hanegem egalizált.