1985: olasz győzelem Anglia ellen

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt június 6-án!

1985-ben ezen a napon nemzetközi tornán találkoztak Olaszország és Anglia válogatottjai. A két európai tizenegy a házigazda Mexikó társaságában a Copa Ciudad de México elnevezésű trófeáért versengett. A közép-amerikai ország az esztendővel későbbi világbajnokságra készült, így egymást érték a különböző díjmérkőzések, kupasorozatok.

Négy nappal korábban a mexikóiak 1-1-es döntetlent játszottak a taljánokkal, majd az olasz-angol után, kilencedikén a Mexikó-Anglia összecsapás zárta ezt a tornát. Egy másik küzdelemsorozatot, az Azteca 2000-t viszont ez a 90 perc nyitotta, a Mexikói Labdarúgó Szövetség mindkét kupa eredményei közé beszámította ezen mérkőzés eredményét.

A június 9-15. közötti erőpróbán a két válogatott mellett harmadikként, Olaszország helyett az NSZK indult. A latin-amerikai országban - egy évvel a világbajnokság rajtja előtt - azonban még nem tombolt a fociláz, a fővárosi Azteca-stadionban (az aréna akkor 110 574 férőhelyes volt) mindössze hétezren (!) lézengtek, amikor a két válogatott összecsapása megkezdődött. Nem könnyítette meg a két csapat dolgát, hogy a szervezők 14 órára írták ki a mérkőzést, amikor Mexikóvárosban elviselhetetlen a forróság és a szmog.

Az angol válogatott 1984-85 fordulóján magabiztosan menetelt a vb-selejtezőkön, a naptári esztendőben ugyan három kvalifikációs mérkőzéséből csak egyet nyert meg, két döntetlen mellett, de mindhárom összecsapást idegenben játszották Bryan Robsonék, azaz minden a terveknek megfelelően alakult. Bobby Robson a Shilton - Stevens, Sansom, Steven, Wright, Butcher, Robson, Wilkins, Hateley, Francis, Waddle tizenegyet küldte pályára az olaszok ellen, a háromoroszlánosok az Everton FC védője, Gary Stevens személyében újoncot avattak, míg a Sampdoria csatára, Trevor Francis 50. alkalommal viselte a válogatott mezét.

A másik táborban is optimista volt a hangulat, a közvélemény már túl volt a világbajnok gyászos Eb-szereplésén (az olasz tizenegy nem jutott ki az 1984-es kontinensbajnokságra), és mindenkit bizakodással töltött el, hogy 1984 januárja óta a válogatott 13 mérkőzéséből csak egyet, a FIFA megalapításának 80. évfordulója alkalmából szervezett, NSZK elleni gálamérkőzést veszítette el. Enzo Bearzot csapata: Galli - Bergomi, Vierchowod, G. Baresi, Collovati, Tricella, Conti, Bagni, Galderisi, Di Gennaro, Altobelli.

A találkozó a klimatikus viszonyoknak megfelelően kezdődött, a két csapat tagjai az első játékrészben jobbára a labda helyet is a levegőt keresték. Az események csak a második félidőben pörögtek fel, amikor két perc alatt gyors gólváltás történt: a 73. percben Salvatore Bagni révén az olaszok vezetést szereztek, de egy minutummal később Mark Hateley egyenlített. Az AC Milanban légióskodó csatár 11. összecsapásán hatodik gólját szerezte a válogatottban.

Már mindenki elkönyvelte az 1-1-es döntetlent, amikor a találkozó utolsó percében a helyi játékvezető, Antonio Ramírez Márquez tizenegyest ítélt az olaszoknak. A büntetőpontra letett labdának Alessandro Altobelli, az FC Internazionale csatára futott neki, s gólja 2-1-es olasz győzelmet jelentett.

A népszerű Spillo (aki már 1980 óta válogatott volt, szerepelt az 1982-es vébén, sőt a döntőben gólt is szerzett) csak a sikertelen Eb-kvalifikáció után tudott standard kezdőhelyet kivívni magának a squadra azzurrában, de 1985-86-ban - túl a 30. életévén - remekelt, 18 válogatott mérkőzésén 15 gólt szerzett!