A Dortmund a szezon második felében remekelt

Dortmundban egy évvel ezelőtt aligha gondolták volna, hogy a 2004-2005-ös szezon végén a hetedik helyezésnek is rettentően örülnek, elvégre esztendővel korábban csak hatodik lett a csapat, ami nagy csalódást okozott. Menet közben azonban a klub kishíján csődbe ment, és az őszi szezon végén közelebb állt a kieséshez, mint a középmezőnyhez, így aztán tavasszal hatalmas formajavulásra volt szükség ahhoz, hogy a gárda ilyen előkelő pozícióban fejezze be a bajnokságot.

A BVB szurkolói számára a 2004-es hatodik helyezés kisebb katasztrófával ért fel, de ezzel még nem értek véget a fanatikus drukkerek megpróbáltatásai: előbb kiderült, hogy a klub közel harmincmillió eurós adóssággal küszködik, majd októberre ez a szám már 67 millióra emelkedett.

Az elszomorító anyagi helyzet természetesen a csapat teljesítményére is hatással volt: a viszonylag erősnek számító játékoskeret ellenére a dortmundiak kilenc forduló után csak a 15. pozíciót foglalták el a tabellán, és bár ezen egy cseppet sikerült javítani, az évet az együttes a 14. helyen zárta, mindössze négy pontra a kiesőktől, és tízegységnyire az UEFA-kupás pozícióktól.

Sokan azt gondolták, hogy ennek eredményeképpen menesztik majd a szakvezetőt, a holland Bert van Marwijkot, aki csak a nyáron érkezett a klubhoz, de arrafelé van annyi becsület a sportvezetőkben, hogy vállalják a felelősséget: így aztán az elnök, dr. Gerd Niebaum lemondott posztjáról, utódja pedig Reinhard Rauball lett, aki további bizalmat szavazott a mesternek.

A szakvezető pedig már az ősz második felében megkezdte a csapat átalakítását, ami a tavasszal vált teljessé. A télen egyetlen új játékos érkezett a Westfalen stadionba a lengyel Euzebiusz Smolarek személyében, akit a Feyenoordtól vettek kölcsön (Van Marwijk korábban dolgozott a rotterdamiaknál, így jól ismerte a szélsőt), ám összehasonlítva az első őszi és az első tavaszi találkozó kezdő tizenegyét, a változás meglehetősen szembetűnő volt.

Az első fordulóban lejátszott, VfL Wolfsburg elleni idegenbeli találkozón kezdett játékosok közül csak hatan maradtak meg a 18. játéknapra, és a taktika is módosult, a Dortmund ugyanis visszatért az előző években rendszeresen alkalmazott háromcsatáros szisztémához. A Farkasok ellen mindenesetre idegenben sikerült nyernie a csapatnak, és ezzel kezdetét vette a nagy tavaszi menetelés, ami ámulatba ejtette a német szakértőket, és nagy örömmel töltötte el a BVB fanatikusait.

A tavasz során ugyanis a dortmundiak mindössze két vereséget szenvedtek (mondjuk a Bayern München elleni 0-5 meglehetősen súlyos volt), utolsó kilenc mérkőzésükből pedig hetet megnyertek. A hajrában még az sem volt elképzelhetetlen, hogy az együttes kiharcolja az UEFA-kupában való szereplés jogát, ami végül nem jött össze, de a hetedik pozícióval legalább azt sikerült elérniük a sárga-feketéknek, hogy az előző évhez hasonlóan nevezhessenek az Intertotó-kupára.

A hatalmas formajavulás fő letéteményesének mindenki Van Marwijkot tartja, aki a nehéz helyzetben is bizonyította, hogy remek szakember. A holland tréner jó érzékkel szavazott bizalmat a saját nevelésű ifjaknak, akik közül Marc Kruska és Markus Brzenska alapemberré vált; Smolarek leigazolása is maximálisan bejött; és a taktikai változtatás is bevált.

A jó eredményekhez persze az is kellett, hogy felépüljön sérüléséből az a Christoph Metzelder, aki tavasszal igazi vezéregyénisége volt a gárdának, és a cseh Tomás Rosicky is sokkal jobban futballozott a szezon második felében, pedig kissé védekezőbb szerepkört kapott, mint korábban. Mindeközben a vezetőség sem tétlenkedett, és igyekezett megteremteni a tréner számára a hosszú távú munka lehetőségét.

A meghatározó játékosok közül a brazil balhátvéddel, Dedével, majd Kruskával, végül pedig Florian Kringével is szerződést hosszabbítottak; felbontották viszont a kontraktusát a brazil Evanílsonnak, aki a szezon nagy részében sérült volt, ellenben rendkívül magas fizetéssel rendelkezett.

Smolarek végleges leigazolása, a svájci FC Basel jobbhátvédjének, Phillip Degennek a megszerzése (teljesen ingyen), majd az Arminia Bielefeld dél-afrikai szélsőjének, Delron Buckley-nak a szerződtetése (425 ezer euróért) is jelezte, hogy a dortmundiak a költségcsökkentés mellett azért az erősítésekről sem tettek le, és ez elég volt Van Marwijk számára ahhoz, hogy ő is meghosszabbítsa kontraktusát.

A holland szakvezető még egy évre írt alá, és a drukkerek abban bíznak, hogy vezérletével a dortmundiak a következő idényben még feljebb nyomulhatnak a tabellán. Igaz, a helyi közönség olyan, hogy ha látja a csapaton az erőfeszítést és az akarást (amiben tavasszal egy-két összecsapás kivételével nem volt hiány), akkor a gyengébb eredményeket is elfogadja, és ezt a BVB-t most lehet szeretni.