Bajnok lett a Steaua, nem megy a Vaduznak

A legtöbb olyan országban, ahol őszi-tavaszi rendszerben zajlik a bajnokság, már véget értek a küzdelmek, de pár kivétel azért található. Romániában például csak a hét végén rendezték meg az utolsó fordulót, és a bajnoki cím sorsa is csak most dőlt el, mégpedig a Steaua javára. Svájcban ellenben osztályozót rendeztek, amelyen az egyébként liechtensteini FC Vaduznak harmadik nekifutásra sem sikerült a bravúr, hogy felkerüljön az élvonalba.

Meglehetősen egyedülálló dolognak számít, ha egy csapat nem a saját országában, hanem a szomszédos állam pontvadászatában szerepel, de a liectensteini FC Vaduz esetében a dolog némiképp érthető, elvégre a miniállamban nincsen hivatalos bajnokságban. A klub az utóbbi években egyre feljebb verekedte magát a svájci bajnoki "piramison", ám az első osztályba sehogyan sem tud bejutni: az idén, akárcsak tavaly, az osztályozón bukott el a gárda.

Liechtensteinben hivatalosan a kilencvenes évek végén alakult meg a labdarúgó-szövetség, és akkor csatlakozott az UEFA-hoz is, de az ország labdarúgása abból a szempontból különlegesnek számít Európában, hogy önálló bajnokságot nem rendeznek, csak kupasorozatot, és a klubok a svájci alacsonyabb osztályokban szerepelnek.

A legjobb liechtensteini egyesületnek az FC Vaduz számít, amely a válogatott gerincét adja, és eddig mindössze egyszer, 1997-ben bukta el a kupát. A gárda a kilencvenes évek elején még csak a svájci negyedik vonalban vitézkedett, azonban fokozatosan egyre feljebb verekedte magát, és a 2000-2001-es pontvadászatot már a másodosztályban kezdte.

Az élvonallal a 2002-2003-as pontvadászatban kezdett kacérkodni az együttes: ebben az idényben az FC Vaduz megnyerte a svájci második vonal alapszakaszát, azonban akkor még az a rendszer működött, hogy a tavasszal a másodosztály első négy helyezettjéhez az élvonal utolsó négy csapata csatlakozott, és egy nyolc gárda közül kettő léphetett fel a legjobbak közé - a vaduziak pedig ebben a playoffban csak negyedikek lettek.

Az előző szezonban már más rendszer működött: ekkor a második vonal második helyezettje (ezt a pozíciót a liechtensteiniek szerezték meg) az első osztály utolsó előttijével játszott osztályozót, és a Neuchatel Xamax 3-2-es összesítéssel jobbnak bizonyult a Vaduznál.

A mostani pontvadászatban már egyértelműen a feljutást tűzte ki célul maga elé a klub, amely ennek megfelelően is erősített: érkezett a finn válogatott csatár, Antti Pohja (a már meglévő két finn focista mellé), valamint a szerb Goran Obradovics az első osztályú FC St. Gallentől. A vaduziak sokáig vezették is a tabellát a második vonalban, ám végül egy ponttal az Yverdon-Sports mögé szorultak, így megint osztályozó kényszerültek, ellenfelük pedig ezúttal az élvonal utolsó helyezettje, az FC Schaffhausen volt (a Servette visszalépése miatt közvetlenül egyetlen gárda sem esett ki a legjobbak közül).

Az osztályozó első meccsén Schaffhausenben 1-1-es döntetlen született, vagyis a helyzet kedvező volt a liechtensteini együttes számára: már egy gól nélküli eredmény is elég lett volna számukra a feljutáshoz. Némileg nehezítette azonban a dolgukat, hogy a csapatból hét futballista szerdán még a liechtensteini válogatottban lépett pályára.

Ezzel együtt a vaduzi drukkerek optimistán várták a meccset, és ünneplésre készültek: a Rheinpark stadionban abszolút teltház volt, a hivatalos nézőszám 5066 volt, ami új stadionrekordnak számít. A vaduziak kezdő tizenegyében végül csak három liechtensteini válogatott kapott helyet, igaz, Martin Telser eltiltás, Michael Stocklasa pedig sérülés miatt hiányzott. Maga a mérkőzés meglehetősen eseménytelenül telt el, a Vaduznak a 0-0 tökéletesen megfelelt, így nem nagyon erőltette a támadásokat, de a vendégek sem törtékt össze magukat.

A drukkerek tehát unatkoztak, de mivel csapatuk feljutásra állt, túlságosan nem panaszkodhattak. Bő negyedórával a lefújás előtt azonban síri csönd lett az arénában, hiszen a Schaffhausen megszerezte a vezetést Daniel Senn révén, aki egy legurított szabadrúgást követően 18 méterről bombázott a léc alá. A Vaduz rögtön becserélte a passzívan futballozó Pohja helyére a szintén liechtensteini válogatott Fabio d'Eliát, akinek az utolsó előtti percben majdnem sikerült egyenlítenie, azonban hatalmas ziccerben öt méterről az üresen tátongó kapu mellé lőtt. Az eredmény tehát nem változott, a liechtensteiniek pedig megint lecsúsztak a feljutásról.