Ciprus volt a legmagyarabb futballbajnokság

A 2004-2005-ös szezonban pontosan 53 magyar labdarúgó szerepelt légiósként külföldön, bár ebben a számban azok a focisták, akik naptári év szerint lebonyolított bajnokságokban játszanak, nem szerepelnek. Két olyan játékos volt, aki két együttesben is pályára lépett, hárman a szezon közben hazatértek Magyarországra, és éppen egy csapatra való játékos igazolt az idény közben külföldre.

Az európai második vonalhoz tartozó pontvadászatok közül a szezon elején a holland bajnokság állt a legjobban magyar futballisták tekintetében, ráadásul itt két valódi sztárklubban is akadt honfitársunk, de egyikük sem tudta megvetni ott a lábát. A PSV Eindhovenben szerződött Fehér Csaba ugyan hivatalosan bajnokságot nyert a Philips-gyáriakkal, de csak négy bajnokin szerepelt az ősszel, tavaly pedig kölcsönadták az Újpestnek; a Feyenoordban pedig Babos Gábor hiába kapott többször is bizalmat Ruud Gullittól, egyszer sem tudott élni vele, túlságosan is bizonytalan volt, és az idény végeztével meg is váltak tőle.

A NAC Bredában Pető Tamás sérülése, majd eltiltása (doppingvétség miatt meszelték el) után visszakerült a kezdők közé, mint hogyan Bodnár László és Bodor Boldizsár is alapember volt klubjában, a Roda JC Kerkradéban, sőt, Bodnár hat gólt is szerzett, többségüket szabadrúgásból. Az egykoron a magyar focisták "paradicsomának" számított belga pontvadászatban két honfitársunk játszott: Hajnal Tamás a szezon elejétől meghatározó játékosa volt a St. Trondnak, míg Pető Zoltán az idény közben szerződött az FC Brusselsbe.

Ő az idény első felét a török Kayserispornál töltötte, és a török bajnokság egyébként is a magyar focisták kedvelt állomáshelye lett, összesen négyen fordultak meg a félholdasoknál. Teljes szezont csak Molnár Balázs töltött Törökországban, ő az Ankarasporban az idény végére kikerült a kezdők közül, míg a télen Ferenczi István és Tóth Balázs igazolt a törökökhöz - klubjuknál mindkettejükkel elégedettek voltak.

A portugál bajnokságnak is megvolt a maga magyar légiósa, Dragóner Attila személyében, aki kalandos körülmények közepette került a Vitória Guimaraeshez (tavaly nyáron "véletlenül" az FC Brusselshez is aláírt, de a belgák szerencséjére elég gálánsak voltak ahhoz, hogy elengedték, és nem kérték eltiltását a FIFA-nál), ahol az ősszel kiválóan teljesített, hogy aztán a tavasszal váratlanul kikerüljön a kezdők közül, és a kispadon töltse a bajnokság hátralévő részét.

A szezon talán legváratlanabb magyar vonatkozású transzfere a skót Livingston hármas igazolása volt a télen, amelynek során Kriston Attila, Horváth Ferenc és Vincze Gábor is Nagy-Britanniába költözött. Eleinte mindhárman játszottak a kiesés ellen küzdő gárdában, aztán szép lassan előbb Kriston Attila, majd Horváth Ferenc is "kikopott" a csapatból, amelyben így csak Vincze ragadt meg tartósan.

Trófeák szempontjából a legeredményesebb bajnokságbak az osztrák Bundesliga bizonyult, hiszen itt magyar kupagyőztes és bajnok is akadt. Az aranyérmet az SK Rapid Wienben szereplő Korsós György nyakába akaszthatták (egyébként itt szerepelt a magyarból osztrákká lett Garics György is), aki az idény nagy részében a védekező középpályás szerepkörében alapember volt; a kupagyőzelmet pedig Sáfár Szabolcs mondhatja magáénak, aki ugyan csak cserekapus volt a horvát Joey Didulica mögött, de a kupadöntőben éppen ő védett az első számú portás eltiltása miatt.

Ausztriában rajtuk kívül még három magyar focista lépett pályára az élvonalban: Fölüp Zoltán az SV Mattersburg csapatában, Mátyus János és Mohl Dávid pedig az Admira Wacker Mödlingben. És persze nem szabad elfeledkezni a másodosztályban szereplő Kabát Péterről, aki még úgy is 13 gólt ért el, hogy a tavaszi idény elején majd két hónapot ki kellett hagynia sérülés miatt.

A "legmagyarabb" európai pontvadászat az NB 1 után így aztán a ciprusi bajnokság volt, ahol összesen 12 honfitársunk fordult meg. Hárman játszottak a végül utolsó előtti helyen befutó, és így kieső Alki Larnaca csapatában (Zombori Zalán, Nagy Zoltán és Kovács Béla), ketten az Omonia Nicosiában (Vezér Ádám és Korolovszky Gábor) - ők voltak azok, akik az egész idényt Afrodité szigetén töltötték.

Két labdarúgó, Lendvai Miklós és Torma Gábor csak az ősszel játszott Cipruson, a télen hazatértek Magyarországra, öten pedig a télen szerződtek a szigetországba - közülük Zováth János és Zavadszky Gábor csak alig játszott, Terjék Lajos sem tett túl jó benyomást magáról, talán csak Fekete Róberttel és Szamosi Tamással lehettek elégedettek.

Ukrajnában Nagy Zsolt fél szezon alatt olyan teljesítményt nyújtott a kiesés ellen küzdő Zakarpattyja Uzshorodban, hogy a hírek szerint az erős középmezőnyhöz tartozó Csernomorec Ogyessza érdeklődik iránta; Dániában a másodosztályból is kieső Naestved BK-ben Kiskapusi Balázs rendszeresen kezdő volt, az ezüstérmet szerző FC Köbenhavenben védő Rabóczki Balázs ellenben csak 13 mérkőzésen szerepelt.