Az utóbbi években nem sok örömben lehetett részük az Atlético Madrid szurkolóinak. Kedvenceik ugyanis, bár mindig hangzatos célokat tűztek ki maguk elé, nemhogy trófeát nem nyertek, de a Bajnokok Ligája-szereplést sem sikerült elérniük. Így történt ez a legutóbbi idényben is, pedig a klub játékoskerete alapján alkalmasnak tűnt arra, hogy az első négy hely valamelyikén végezzen, a piros-fehér-kékeknek mégis be kellett érniük a 11. helyezéssel, azaz még a minimális célkitűzést, az UEFA-kupa-indulást sem sikerült elérniük.
Sejthető volt, hogy ennek a minden elképzelést alulmúló szereplésnek személyi következményei lesznek, és hamar lettek is: néhány nappal az utolsó bajnoki forduló után a klub elnöke, Enrique Cerezo menesztette a csapat vezetőedzőjét, César Ferrandót, akivel pedig ősszel még meglehetősen elégedett volt, hiszen novemberben egy évvel meghosszabbította a tréner eredetileg egyéves szerződését. Ezzel a lépéssel több millió eurót vett ki saját zsebéből Cerezo, hiszen így ennyit kell fizetnie a kirúgott szakembernek.
A pénz azonban nem akadály, legalábbis erre utal az Atlético "viselkedése" az átigazolási piacon. A fővárosiak ugyanis kizárólag sztárokban gondolkodnak, és nemcsak a játékosokat, hanem az edzőket illetően is. Az új edző ugyanis a háromszoros Libertadores-kupa-győztes argentin Carlos Bianchi lett, akivel kétéves szerződést kötött a klub. Bianchi szerződtetése meglehetősen kockázatos lépésnek tűnik, hiszen az ősz hajú mester elég régen nem dolgozott Európában, legutóbb az AS Romát irányította, ahonnan 1997-ben tért haza, és azóta a Boca Juniors kispadján ült, a Buenos Aires-iekkel viszont sikert sikerre halmozott.
Sokáig úgy tűnt, hogy Bianchi Madridban újra együtt dolgozhat régi kedvencével, Juan Román Riquelmével, hiszen Cerezo minden követ megmozgatott azért, hogy megszerezze a Villarreal CF karmesterét. Az üzletről azonban nem a sárgákkal, hanem a középpályást kölcsönadott FC Barcelonával kellett tárgyalni, ami elvben akár még meg is könnyíthette volna az Atlético dolgát, hiszen a katalánok közel sem kötődnek úgy Riquelméhez, mint a Villarreal. Maga a játékos pedig természetesen a madridiakat választotta (volna), elsősorban Bianchi személye miatt. A Villarreal azonban kedvezőbb ajánlatot tett a Barcának, így az argentin a legutóbbi bajnokság bronzérmeséhez írt alá négy évre.
Mégsem telik el a nyár a klub számára argentin válogatott érkezése nélkül, ugyanis az Atlético június 30-án hároméves szerződést kötött Maxi Rodríguezzel. Az egy nappal a kontraktus aláírása előtt még a Konföderációs-kupán szerepelt támadó középpályás az RCD Espanyoltól érkezett a Vicente Calderón stadionba, de hogy mennyiért, azt a felek nem hozták nyilvánosságra. Az Espanyol sajtóközleményében mindössze az áll, hogy a vételár jóval magasabb az Atlético által eredetileg ajánlott hárommillió eurónál. Egy harmadik argentin, Luciano Galletti megszerzése is szerepel Cerezo tervei között, de a szélső klubjával, a Real Zaragozával még nem sikerült egyezségre jutni az anyagiakat illetően. A kék-fehérek négymilliót kérnek Gallettiért, a madridiak pedig természetesen ennél kevesebbet szánnak a tranzakcióra.
Nem csoda, hiszen másra kell a pénz. Konkrétan Mateja Kezsmanra, akit nem volt olcsó megszerezni a Chelsea FC-től. A londoniak végül nyolcmillió euróért voltak hajlandóak megválni a szerb csatártól, aki jóval kevesebb lehetőséget kapott José Mourinhótól, mint amennyire számított, és nemcsak ő, hanem a londoni egyesület szurkolói és vezetői is úgy ítélték meg, jobb, ha klubot és országot vált az egykori holland gólkirály. Hogy Kezsman mennyire örül annak, hogy elhagyta a Chelsea-t, már madridi bemutatásán kiderült, hiszen a szerb majd kicsattant az örömtől, amikor pedig megkapta a szót, nem kevesebb, mint 25 gólt ígért a szurkolóknak a következő szezonra.
Szintén szeretné Spanyolországba csábítani a klub a VfL Wolfsburg bolgár szélsőjét, Martin Petrovot, az ő megszerzése azonban nem ígérkezik könnyűnek. A németek ugyanis tisztában vannak a játékos értékével, és meg is kérik az árát: kerek tízmillió eurót szeretnének kapni Petrovért a zöld-fehérek, míg az Atlético egyelőre legfeljebb hatmilliót hajlandó áldozni az üzletre. A játékossal már sikerült megegyezni a négyéves szerződés részleteiben, de hiába, ha klubja nem adja áldását a megállapodásra.