A kölni klub számára a tavalyi kiesés meglehetősen komoly mélyütés volt, hiszen a vezetőség igencsak bízott benne, hogy végre sikerült tartósan megkapaszkodni a legjobbak között - amióta ugyanis az egyesület, története során először, 1998-ban búcsúzott az élvonaltól, az első és a második vonal között liftezett.
Az azonnali visszakerülés tehát tulajdonképpen kötelező feladat volt, és ennek megvalósítása érdekében az elnökség egy ismert szakembert szerződtetett a holland Huub Stevens személyében, aki a Hertha BSC-nél ugyan nem volt valami sikeres, de korábban az Schalkénél annál inkább.
Az új edző érkezése egyben a keret jelentős átalakításával járt: Stevens olyan meghatározó játékosokra nem tartott igényt, mint az első számú közönségkedvenc, Dirk Lottner, a török Mustafa Dogan, az ukrán Andrij Voronyin, a zambiai Moses Sichone vagy Florian Kringe, aki visszatért anyaegyesületéhez, a Borussia Dortmundhoz.
A legfontosabbnak tartott focistát, a tinédzser sztárt, Lukas Podolskit azonban sikerült megtartani, és Stevens az ifjú csatárklasszis köré építette az együttest, meglehetősen eredményesen. Prinz Poldi, ahogyan Kölnben becézik, pedig nem okozott csalódást: egymaga 24 alkalommal volt eredményes, ezzel megszerezte a gólkirályi címet, és vezérletével a Kecskések díszlépésben tértek vissza a legjobbak közé. A világbajnokságra felújított Rhein Energie stadionban rendszerint telt ház előtt szerepelt a csapat, ami közel ötvenezer nézőt jelent.
A második helyen végzett MSV Duisburg is meglehetősen simán harcolta ki a feljutást, ami a Zebrák esetében azért kisebbfajta meglepetésnek számított, elvégre a klub azóta, hogy 2000-ben kiesett a legjobbak közül, általában a középmezőnyben végzett a Bundesliga 2-ben, és a hetedik pozíciónál egyszer sem tudott előbbre kerülni. A 2003 januárja óta az egyesületnél dolgozó edző, Norbert Meier széke tavaly nyáron meginogni látszott, de a szakember alaposan rácáfolt a kritikusokra azzal, hogy visszavezette a csapatot a legjobbak közé.
Persze ehhez az is kellett, hogy alaposan megerősítsék az együttest: olyan futballisták érkeztek a bajnokság előtt Duisburgba, mint a veterán kapus, Georg Koch, a Kölnből kiebrudalt középpályás, Lottner, illetve az Alemannia Aachen bosnyák középpályása, Ivica Grlic, akik mind kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a pontvadászat során.
A támadórészlegben a korábban fegyelmezhetetlennek tartott Abdelaziz Ahanfuf 17 gólt ért el, és bár nem a duisburgiak kapták a legkevesebb gólt, a Kicker osztályzatai alapján mégis az ő védelmük volt a legjobb, elvégre a posztonkénti ranglistán a legjobb hat között három duisburgi is szerepelt: a cseh Pavel Drsek, Rouven Schröder és a szaklap által ide sorolt, általában amolyan elősöprögetőt játszó Ivica Grlic is.
A bronzéremért meglehetősen nagy volt a versenyfutás, és sokáig úgy tűnt, hogy a harmadik hely sorsa a Greuther Fürth és az Alemannia Aachen között dőlhet el. Előbbitől a feljutás hatalmas siker lett volna, hiszen legutóbb a kiesést is alig kerülte el, utóbbi viszont az ősszel az UEFA-kupában is remekül helytállt, és titkon inkább az aacheniek számítottak favoritnak. A hajrában azonban "előkerült" az Eintracht Frankfurt is, amelynél ugyan az azonnali felkerülést tartották kötelező feladatnak, de fél távnál a csapat mestere, Friedhelm Funkel kijelentette, hogy ez egyelőre hiú ábránd.
Lehet, ezzel csak az ellenfeleket akarta elaltatni, hiszen tavasszal a frankfurtiak nagy hajrába kezdtek, de még így is csak a 29. forduló után álltak először feljutásra jogosító helyen. A lényeg azonban az volt, hogy az utolsó játéknap után is ők foglalják el a harmadik pozíciót, és ez össze is jött a csapatnak, amelyről nehéz lenne azt mondani, hogy a fiatalokra épített volna.
A gárdában olyan rutinos labdarúgók játszották a főszerepet, mint a 16 gólt szerzett Arie van Lent, a védő Jens Keller, André Wiedener és a középpályás Alexander Schur (akit a szezon során háromszor is kiállítottak) - ők mindannyian elmúltak 34 esztendősek. Persze azért akadt néhány ifjú tehetség is, elsősorban a Hamburger SV-tól kölcsönkapott irányító középpályást, Alexander Meiert érdemes kiemelni, akit az Eintracht az idén nyáron végleg leigazolt.
A piros-fehér színkombináció egyébként ebben az idényben nem hozott szerencsét a Bundesliga 2-ben, hiszen az utolsó három helyen az a három klub végzett, amelynek a nevében benne szerepel ez a két szín, és a szintén hasonló mezben pompázó Energie Cottbus is csak alig kerülte el a kiesést: Lőw Zsolt csapata végül jobb gólkülönbségének köszönhetően maradt ebben az osztályban.
a Bundesliga II végeredménye:
1. | 1. FC Köln | 34 | 20 | 7 | 7 | 62-33 | 67 |
2. | MSV Duisburg | 34 | 19 | 5 | 10 | 50-37 | 62 |
3. | Eintracht Frankfurt | 34 | 19 | 4 | 11 | 65-39 | 61 |
4. | 1860 München | 34 | 15 | 12 | 7 | 52-39 | 57 |
5. | Greuther Fürth | 34 | 17 | 5 | 12 | 51-42 | 56 |
6. | Alemannia Aachen | 34 | 16 | 6 | 12 | 60-40 | 54 |
7. | Erzgebirge Aue | 34 | 15 | 6 | 13 | 48-40 | 51 |
8. | Dynamo Dresden | 34 | 15 | 4 | 15 | 48-53 | 49 |
9. | Wacker Burghausen | 34 | 13 | 9 | 12 | 48-55 | 48 |
10. | Karlsruher SC | 34 | 11 | 10 | 13 | 46-47 | 43 |
11. | SpVgg Unterhaching | 34 | 13 | 3 | 18 | 38-45 | 42 |
12. | 1. FC Saarbrücken | 34 | 11 | 7 | 16 | 44-50 | 40 |
13. | LR Ahlen | 34 | 10 | 9 | 15 | 43-49 | 39 |
14. | Energie Cottbus | 34 | 10 | 9 | 15 | 35-48 | 39 |
15. | Eintracht Trier | 34 | 9 | 12 | 13 | 38-53 | 39 |
16. | Rot-Weiss Oberhausen | 34 | 8 | 10 | 16 | 40-62 | 34 |
17. | Rot-Weiss Essen | 34 | 6 | 15 | 13 | 35-51 | 33 |
18. | Rot-Weiss Erfurt | 34 | 8 | 9 | 17 | 36-58 | 33 |