Bemutatjuk a Sopron UEFA-kupa-ellenfelét

Az európai porondon most debütáló soproni együttes nem járt sok szerencsével a sorsolásnál, hiszen olyan ellenfelet kapott, amely egyáltalán nem számít közönségvonzónak, ugyanakkor a továbbjutásra nagyobb esélye van, mint Csank János csapatának. Igaz ez még akkor is, ha a doneckiek a nyáron inkább gyengültek, mint erősödtek, és több sztárjukat is eladták.

A Metalurh Doneck története nem nyúlik túlságosan vissza a múltba, hiszen az egyesületet éppen tíz esztendeje alapították a donecki fémgyár dolgozói, akik szerették volna a sportágat szervezett keretek között űzni. Azt persze nem tudni, hogy azóta hány munkásból lett profi labdarúgó, sejtésünk szerint kevésből, hiszen a klubalapítás szellemi atyja az a Szerhij Szereda volt, aki korábban a város patinásabb egyesületének, a Sahtarnak az elnökeként dolgozott.

A Metalurh Doneck az akkoriban a másodosztályban szereplő Medita Sahtarsk romjain jött létre, ez az egyesület ugyanis anyagi problémái miatt csőd közeli állapotba került. Az újdonsült donecki klub így - szinte ajándékként - rögtön az ukrán második vonalban kezdte meg szereplését, és a feljutáshoz mindössze két évre volt szüksége: az 1996-97-es idényben a gárda nagy fölénnyel megnyerte a másodosztály küzdelmeit, összesen 101 pontot szerezve, ráadásul az ukrán kupában igencsak megnehezítette a Dinamo Kijev dolgát; az ország sztárcsapata csak tizenegyesekkel tudták kiverni az akkor még a második divízióban szereplő együttest.

A Metalurh a jelek szerint a legjobbak között is a Dinamo egyik mumusa maradt, hiszen a donecki egyesület első élvonalbeli idényében mindkétszer legyőzte az akkoriban egyértelműen az ukrán labdarúgás egyeduralkodójának számító csapatot, és a bajnokságban nagy meglepetésre a hatodik helyen végzett.

Ezt a remek szereplést a következő két évben nem sikerült megismételni, sőt, 1999-ben majdnem kiesett a legjobbak közül a gárda. A fordulópontot az egyesület életében sokak szerint az jelentette, hogy az új elnök, Mihail Ljasko szerződtette a rutinosnak számító szakembert, Szemen Altmant, akinek a vezérletével 2001-ben már az ötödik lett az együttes, majd 2002-ben története során először kijutott a nemzetközi porondra azzal, hogy bronzérmet szerzett a pontvadászatban.

Az európai debütálás nem sikerült valami jól a doneckieknek, hiszen az UEFA-kupában rögtön a Werder Brement kapták ellenfélül, és bár hazai pályán jók voltak egy 2-2-es döntetlenre (azon a mérkőzésen egyébként Lisztes Krisztián is betalált), Brémában csúfos, 8-0-s vereséget szenvedtek. A bajnokságban viszont nem ment rosszul a csapatnak, ám ennek ellenére 2003 januárjában Altman munkáját megköszönték, és a helyére a fiatal Olekszandr Szevidov került, aki ugyanúgy bronzéremig vezette a csapatot, mint elődje.

A klub vezetése azonban mindenképpen egy külföldi mestert akart látni a kispadon, így a jó teljesítmény ellenére is pályaedzővé "degradálta" Szevidovot, a vezetőedző pedig a holland William Fresch lett, aki viszont már szezon közben továbbállt, és a 2003-2004-es idényt (a negyedik helyen végzett a gárda) már a szintén holland Ton Jaanen vezérletével fejezte be a csapat - mert Szevidov közben a másodosztályú Sztal Alcsivszkhoz távozott.

Az előző szezont nagy várakozással kezdte a klub, hiszen a kispadra a szerb Szlavoljub Muszlin érkezett, aki hazájában a Crvena Zvezdánál szerzett magának hírnevet, és a játékoskeretet is jelentősen megerősítették. A legnagyobb fogásnak az FC Bruges perui csatára, Andrés Mendoza ígérkezett, de jött még rajta kívül három elefántcsontparti focista is: Igor Alexandre Lolo, Arsene Né és Yaya Touré - utóbbi az Arsenal FC-ben futballozó Kolo Touré öccse.

A klub vezetősége azt szerette volna, ha a csapat egyrészt megtöri a Sahtar és a Dinamo egyeduralmát, másrészt pedig a nemzetközi porondon is jól teljesít, de egyik álom sem vált valóra: az UEFA-kupában a moldáv FC Tiraspol kiverése után az olasz Lazio két 3-0-s vereséggel parancsolt megálljt a Metalurhnak, és a bajnokságban is "csak" harmadik lett az együttes. Utóbbi eredményt már nem is Muszlin irányításával érte el a csapat, mert a szerb szakember januárban lemondott, és helyére az orosz Vitalij Sevcsenko került.

Valamiért azonban vele sem lehettek teljesen elégedettek, mert az idény végeztével felbontották a szerződését, és visszahívták a kispadra Szevidovot, aki menet közben a Sztalt felvezette élvonalba, és benn is tartotta a legjobbak között. A jelek szerint mindez jelentős költségcsökkentéssel járt az egyesületnél, mert a klub több kulcsjátékosától is megvált.

Az előző szezonban 12 találattal házi gólkirályi címet szerzett Mendozát kölcsönadták az Olympique Marseille-nek, az elefántcsontparti bekk, Lolo hasonló kondíciókkal a belga Germinal Beerschothoz távozott, míg a "kis" Tourét 1,2 millió euróért eladták a görög Olympiakosznak. A szerb Nenad Mladenoviccsal és a macedón Igor Gjuzelovval pedig közös megegyezéssel szerződést bontottak.

A grúz csatárt, Georgi Demetradzét viszont szerették volna megtartani a doneckiek, a támadó pályára is lépett az első három bajnokin, amelyeken két gólt szerzett, de július végén visszahívta őt az orosz Alanyija Vlagyikavkaz - Demetradze ugyanis csak kölcsönben szerepelt Ukrajnában. Ami az erősítéseket illeti, eddig három játékos érkezett a klubhoz, akik közül azonban az egyiket már el is adták.

A grúz Levan Ckitisviliről van szó, akit ingyen szerződtettek az SC Freiburgtól, az első három fordulóban ott is volt a kezdők között, de akkor bejelentkezett érte a VfL Wolfsburg, és a Metalurh nem tudott nemet mondani a 250 ezer eurós ajánlatra. A másik két új szerzemény viszont a jelek szerint marad, és két olyan labdarúgóról van szó, akik Ukrajnában ismert névnek számítanak.

A román középpályás, Marian Aliuta korábban éveken keresztül játszott a városi riválisnál, a Sahtarnál, amellyel bajnokságot nyert és a BL-ben is szerepelt, legutóbb pedig a Rapid Bucurestiben futballozott, a doneckiek ingyen szerezték meg. A másik friss szerzemény az ukrán támadó középpályás, Szerhij Zakarljuka, aki a 2002-2003-as idényben már futballozott a Metalurhban, az előző idényben pedig az Illicsivec színeiben 12 gólt ért el az ukrán pontvadászatban.

A bajnokságból eddig egyébként öt fordulót játszottak le, és a klub meglehetősen közepesen szerepel: ugyan veretlennek mondhatja magát, de a nyitófordulóban a Sztal Alcsivszk ellen aratott győzelem után három meccsen csak egy gólra volt képes (hiába, már sem Demetradze, sem Ckitisvili nincs a csapatnál), bár a hét végén Szerhij Siscsenko mesterhármasával 3-1-re verte a Metalurh Zaporizzsját.

Mendoza távozásával a klubnak tulajdonképpen csak két támadója maradt: az örmény Ara Hakobjan, illetve a nigériai Haruna Babangida - utóbbi nem más, mint a sokszoros válogatott Tijani Babangida öccse, akit egykoron óriási tehetségnek tartottak, és az FC Barcelona juniorcsapatában futballozott, de a katalánoknál végül nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, egyszer sem játszott a felnőttek között.