A Werder Bremen pótolni tudta a távozókat

A német bajnokságban talán a Werder Bremen az egyetlen egyesület, amely a racionális játékospolitikát az eredményekkel is ötvözni tudja: a brémaiak évről évre jó pénzért megválnak legjobbjaiktól, de ennek ellenére sorozatosan ott vannak az élmezőnyben, sőt az elmúlt két szezonban dobogósok voltak. A mostani pontvadászatban is az első háromba kerülés a cél, és az első fordulóban az Arminia Bielefeld ellen aratott gólzáporos győzelem, valamint a mainzi 2-0-s siker legalábbis biztató eredmény volt.

Tekintse meg az első két Bundesliga-forduló góljait!

A brémaiak 2004-es bajnoki címe váratlan, de legalább annyira megérdemelt volt, a Werder magabiztosan szerezte meg az aranyérmet, de ezzel együtt sem tudta valamennyi csillagát megtartani, az előző idény előtt Mladen Krstajic és Aílton is az FC Schalke 04-hez távozott. Érkezőkben persze nem volt hiány, de az új szerzeményekből nem mindenki vált be, ráadásul a 2003-2004-es szezonnal ellentétben ezúttal a sérülések sem kerülték el a klubot, így aztán Thomas Schaaf mester a "kényszerrotációt" alkalmazta.

A csapat azonban még ezzel együtt is egészen tavaszig tartotta magát a dobogón, amikor pár nap alatt két fontos mérkőzést is elbukott a gárda: a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében az Olympique Lyon ellen 7-1-re kapott ki az együttes, majd a Bayern München elleni rangadót is elveszítette 1-0-ra. Ez a két kudarc kissé visszavetette a brémaiakat, akiknek a következő három hazai találkozójukon csak egy pontot sikerült szerezniük, és úgy tűnt, hogy a Werder lemarad a Bajnokok Ligájáról, ám a riválisok bukdácsolásának, valamint a remek hajrának köszönhetően a csapat mégiscsak odaért a harmadik helyre, és így teljesítette a szezon előtti minimális célkitűzést.

Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a megszokott játékospolitika változott volna: a klub megint készen állt arra, hogy megváljon pár kulcsemberétől. A középpályás Fabian Ernst távozását már tavasszal tudni lehetett, hiszen a labdarúgónak lejárt a szerződése, és akárcsak egy évvel korábban Aíltont és Krstajicot, őt is az FC Schalke csábította el, de a nyáron a francia középhátvéd, Valérien Ismael is elhagyta Brémát: őt is egy hazai rivális, a Bayern München csábította el, mégpedig nyolcmillió euróért. A többi távozó jobbára kiegészítő embernek számított, mint például Ludovic Magnin, aki a VfB Stuttgartba igazolt, illetve Paul Stalteri, aki a Tottenham Hotspurt választotta. Az ő pótlásuk is fontos volt, de nem annyira, mint Ernsté vagy Ismaelé - eleinte azonban éppen ez ügyben nem történt semmi.

Az első új szerzemények ugyanis inkább a kiegészítő játékos szerepkörére pályázhattak: a VfB Stuttgarttól ingyen megszerzett Jurica Vrajnes, a dán Aarhus GF-től megvett Leon Andreasen vagy az 1. FC Kaiserslauterntől átigazolt kapus, Tim Wiese alaphelyzetben nem számíthatott arra, hogy a kezdő tizenegyben szerepel majd. Az Arminia Bielefeldtől kétmillió euróért szerződtetett Patrick Owomoyela már annál inkább, de mivel ő elsősorban a védelem jobb oldalán vethető be, őt nem tekinthették sem Ismael, sem Ernst helyettesének.

Először az elmúlt két szezonban a Kicker átlagosztályzatai alapján a liga legjobb középpályásának bizonyult Ernst utódját sikerült megtalálni, és az új szerzemény régi ismerősnek számított Brémában: Torsten Frings ugyanis a Werdernél lett ismert és válogatott játékos, hogy később a Borussia Dortmundnál, majd a Bayern Münchennél szerepeljen - utóbbi klubnál azonban tavasszal kiszorult a kezdő tizenegyből, és a közelgő világbajnokság miatt több játéklehetőségre vágyott. Kapóra jött tehát neki a brémaiak ajánlata, és a bajorok sem gördítettek akadályt a távozása elé, főleg, hogy a Werder ötmillió eurót fizetett érte. Frings tehát hazatért, de egy azonnal bevethető, klasszis középpályás érkezése sokáig váratott magára. A kiszemeltek között volt az Olympique Marseille focistája, Abdoulaye Meité, és a sportigazgató, Klaus Allofs Brazíliába is elutazott játékos nézőbe, és végül ott lelt rá a megoldásra: Allofs ugyanis felfigyelt a Juventude játékosára, Naldóra, akit hosszas huzavona után végül hárommillió euróért szerzett meg a német klub.

Mindez egy héttel a bajnokság rajtja előtt történt, így a brazil bekk mindössze egy előkészületi mérkőzésen lépett pályára új csapatában. Sokan tartottak attól, hogy Naldo (aki nem csak németül, de angolul sem tud) nem lesz képes megfelelően kommunikálni, de Schaaf nem így gondolta, hiszen a bajnoki nyitányon is a kezdők közé jelölte a hátvédet. A védelem összetétele nem csak ezért jelentett meglepetést, hiszen a sor két szélén sem az a focista szerepelt, akire számítani lehetett: sem Owomoyela, sem Jelle van Damme nem kezdett, hanem Ümit Davala és Christian Schulz szerepelt a gárdában.

A középpálya és a csatársor viszont megfelelt az előző idény csapatának, azzal a kivétellel persze, hogy Ernst helyén Frings szerepelt - aki kiválóan játszott, valósággal lubickolt a nagy felelősséggel járó szerepkörében. Az 5-2-es diadalnak köszönhetően a brémaiak rögtön az élre is ugrottak a bajnokságban, de azért túlzott eufóriára ez nem ad okot, hiszen a bielefeldiek nem számítanak élcsapatnak, ám a gólzáporos siker megadta az alaphangot a brémaiaknak, és a következő körben, Mainzban is be tudták gyűjteni a három pontot.