Kivételesen nem széledt szét a Lecce

Az US Lecce a parádés kezdés és Valerij Bozsinov téli távozása után valamelyest visszaesett, de nem roppant össze, és biztos tagja maradt a középmezőnynek, végül a 11. helyen zárta a bajnokságot. A vezetőség ennek ellenére nem hosszabbította meg a veterán cseh mester, Zdenek Zeman szerződését, így az új szezonra már Angelo Gregucci készítheti fel az együttest. A szakember jószerével változatlan kerettel dolgozhat, hiszen a szokásokkal ellentétben a kulcsembereket sikerült megtartani.

A gárda a tavaly nyáron kinevezett veterán cseh edző, Zdenek Zeman vezetésével parádésan kezdte a szezont, és hét forduló után, óriási meglepetésre a második helyen állt a tabellán, ráadásul úgy, hogy 18 gólt szerzett, ami messze a legtöbb volt a Serie A mezőnyében. Persze azt senki sem gondolta komolyan, hogy a Lecce a szezon végéig bírja a saját maga által diktált tempót, és ősszel a Bajnokok Ligájában indulhat, de az reális célkitűzésnek látszott, hogy a gárda a bajnokság végén egyszámjegyű helyezést érjen el.

Erre sokáig minden esélye megvolt a csapatnak, még annak ellenére is, hogy a januári átigazolási időszak utolsó napján távozott a klub legértékesebb játékosa, a bolgár Valerij Bozsinov. A tinédzserkorú csatárért ugyan rengeteg pénzt (pontosan 13 millió eurót) kapott a Lecce, de az ősszel 11 gólt szerzett játékos pótlása nem tűnt könnyű feladatnak. Mégis sikerült megoldani, mégpedig házon belül. Zeman ugyanis egy zseniális húzással az ifjú szerb csatárt, Mirko Vucsinicset állította a csapatba, aki tavaszi teljesítményével minden várakozást jóval felülmúlt: az utolsó 20 mérkőzésen 13 gólt szerzett, összességében pedig 19 találattal zárt, amivel beállította Ernesto Javier Chevantón 2004-es klubrekordját. De nem csak Vucsinics szórta a gólokat, hanem a többiek is: a Lecce 66 találatot szerzett a bajnokságban, aminél csak a dobogósok termeltek jobban. Ennyire nem örültek a csapat szurkolói a védelem gólképességének: a sárga-pirosak 73 kapott góllal zárták a bajnokságot, ami egyrészt a legtöbb volt a Serie A mezőnyében, másrészt (a 66 szerzett góllal együtt) új klubcsúcs. A csapat végül a 11. helyen zárta a bajnokságot, ami nagyjából megfelelt az előzetes várakozásoknak, de a jó rajt után a délolasz klub fanatikusai többet reméltek.

Nyilván Quinco Semerano elnök is így volt ezzel, aki nem sokkal a szezon vége után menesztette Zemant, pontosabban nem hosszabbította meg a szakember szerződését. A kispadra az elnök mindenáron egy fiatal, ambiciózus trénert akart, és meg is találta, mégpedig Angelo Gregucci személyben. A 41 éves Gregucci játékosként az élvonalban szerepelt a Reggiana, a Torino, a Lazio csapataiban is, 1998-ban vonult vissza. Edzőként a 2004-2005-ös szezonban a Salernitanát irányította a másodosztályban, nem túl sok sikerrel, hiszen a bordó-feketék a 17. helyen végeztek a B-ligában. Példaképe Carlo Ancelotti, akivel játékospályafutása utolsó évében együtt dolgozott a Reggianánál, saját bevallása szerint maga Carletto tanácsolta neki, hogy próbálkozzon meg az edzősködéssel. Greguccinak szerencséje volt, nem csak azért, mert ilyen fiatalon egy élvonalbeli csapatot irányíthat, hanem azért is, mert jószerével teljesen együtt maradt a tavalyi keret, ami az utóbbi években azért nem volt jellemző a Leccére.

Különösen Vucinic távozásától tartottak az egyesület szurkolói, de a szerb gólvágót a jelek szerint a nagycsapatok nem tartják még olyan jó futballistának, hogy komoly összeget áldozzanak érte, így ő egyelőre maradt délen. A tavalyi ideális kezdőcsapatból egyedül Samuele Dalla Bona távozott, aki csak kölcsönben volt a csapatnál, és most anyaegyesülete, az AC Milan visszarendelte (hogy aztán továbbpasszolja a Sampdoriának, persze szintén kölcsönbe). A másik két kölcsönjátékost, Alex Pinardit és Souleymane Diamoutenét viszont sikerült megtartani (Sasa Bjelanovicot nem, de őt nem is nagyon marasztalták), így a keret semmiképpen sem gyengült a nyáron. Igaz, nem is igazán erősödött, hiszen az újonnan szerződtetett játékosok többsége fiatal, tapasztalatlan futballista, megszerzésük inkább hosszú távú befektetésnek tűnik, mint azonnali erősítésnek. Egyedül Alfonso Camorani szerepelt már közülük az élvonalban, a többiek (a Hellas Veronától megvett Cristian Agnelli, a Giulianovától érkezett csatár, Giuseppe Cozzolino, a Triestina volt védője, Marco Pecorari, és a Salernitanától szerződtetett hátvéd, Tiziano Polenghi) még várnak a debütálásra.