Bajnoki címre tör az újjászületett Valencia

A spanyol bajnokság legutóbbi idénye - legalábbis ami az élmezőnyt illeti - nem sikeredett túl izgalmasra, hiszen az FC Barcelonát egyik riválisa sem tudta megszorongatni, a katalánok tulajdonképpen simán nyerték az aranyérmet, és az sem volt sokáig kérdéses, hogy az ezüst a Real Madridé lesz. A mostani idényben ez másként lesz - ebben bízik a többi csapat, különösen a két évvel ezelőtti bajnok Valencia CF, amely (miután megszabadult olasz kolóniája nagy részétől) sztárok egész sorát igazolta, és egyértelműen a bajnoki cím esélyesei közé tartozik.

A Primera División 2004-2005-ös idénye a szokásoknak megfelelően elsősorban az FC Barcelonáról és a Real Madridról szólt, de a szezon jelentős részében ellenkező előjellel. Amíg ugyanis Frank Rijkaard csapata a bajnokság során szinte végig parádézott, a királyi gárda az ősszel komoly válságban volt, amelyből csak a decemberi edzőváltásnak köszönhetően tudtak kilábalni a "galaktikusok". A fővárosiak feltámadása és remek tavaszi szereplése is csak az ezüstérem megszerzésére volt elég, ami a Real esetében (különösen úgy, hogy a bajnoki cím az örök riválisé lett) egyértelműen kudarcnak számít.

Éppen ezért világos volt, hogy a nyáron komoly változások várhatók a Santiago Bernabéu-stadionban, hiszen mára szinte egyöntetű véleménnyé vált, hogy az öregedő sztárokat egyre nehezebb motiválni, helyettük olyan fiatal játékosokat kell a klubhoz csábítani, akik még éhesek a sikerre. A nyári átigazolási időszakban valamennyi galaktikus (Luis Figo, Zinédine Zidane, Ronaldo, Roberto Carlos, David Beckham, Michael Owen) távozásának híre felmerült, ám eddig egyedül az Interhez szerződő portugál klasszis intett búcsút a Realnak. Figo nem egyedül tette át székhelyét Milánóba, hiszen vele tartott a Real két argentinja, Santiago Solari és Walter Samuel is. Mivel rajtuk kívül Owen sem biztos, hogy ősszel is a klub játékosa lesz (az angol csatárt nagyon csábítja a Manchester United és nevelőegyesülete, a Liverpool FC is), jó néhány játékost venni kellett, hogy ne gyengüljön meg Wanderley Luxemburgo csapata.

Új játékosokban nincs is hiány, de hogy ők mindannyian erősítést jelentenek-e, az legalábbis kérdéses. A két brazil esetében ez nem kérdés: Robinho tehetségét senki sem vitatja, aki már látta játszani a fiatal csatárt, Júlio Baptista pedig a legutóbbi két szezonban összesen 37 gólt szerzett a Primera Divisiónban a Sevilla FC színeiben - ennél jobb ajánlólevél nemigen kell. A másik két dél-amerikai szerzemény viszont erősen megosztja a közvéleményt. Elsősorban Pablo García leigazolásának jogosságát kérdőjelezik meg sokan, hiszen az uruguayi középpályás eddig inkább durvaságaival szerzett nevet magának, a legutóbbi idényben az akkor még a CA Osasunában szereplő játékos 18 sárga lappal a spanyol bajnokság vonatkozó listájának élén végzett. A fiatal jobbhátvéd, Carlos Diogo pedig még meglehetősen rutintalan, az ő megszerzése inkább hosszú távú befektetésnek tűnik.

Az FC Barcelona viszont egyértelműen erősödött, hiszen a bajnokcsapatból egyetlen kulcsember sem távozott, érkezett viszont egy-egy kipróbált, rutinos játékos a két hiányposztra. A középpályára a PSV Eindhoven csapatkapitányát, Marc van Bommelt, a csatársorba pedig az Athletic Bilbao támadóját, Santiago Ezquerrót szerezte meg Frank Rijkaard együttese, mely egyértelműen a bajnoki cím első számú esélyesének számít.

A spanyol szakértők legtöbbje a harmadik dobogós helyre (ami nem feltétlenül a harmadik pozíciót jelenti) a Valencia CF együttesét várja, hiszen a nyáron jelentősen átalakult a 2004-es bajnokcsapat játékoskerete. Új edzője is van a gárdának, mégpedig a Getafénél feltűnt Quiqué Sánchez Flores személyében, akit a fiatal spanyol edzőgeneráció egyik legtehetségesebb tagjának tartanak. Az azonban kérdés, hogy a szakember hogyan boldogul a sztárokkal, hiszen korábban sosem dolgozott még hasonló kaliberű játékosokkal. Márpedig most ez vár rá, hiszen a nyáron Valenciába igazolt többek között Patrick Kluivert és a brazil válogatott Edú, valamint a Spanyolországban igencsak elismert Marco Villa, Mário Regueiro, illetve a rutinos kapus, José Luis Mora. A távozók listáján ugyan találunk nagy neveket, de többségük éppen azért hagyta el a csapatot, mert nem kapott állandó játéklehetőséget az előző idényben, és erre a most következő szezonban sem nagyon számíthatott volna. Jelentősen megcsappant az egy éve Claudio Ranieri kérésére összevásárolt olasz kolónia létszáma, hiszen Bernardo Corradi és Stefano Fiore is hazatért. Rajtuk kívül a BL-győztes Liverpool FC-hez távozott Mohamed Sissoko elvesztése fájhat még valamelyest a csapat szurkolóinak, de ez az érzés bizonyára hamar elmúlik, ha az új fiúk (a maradó régiekkel karöltve) megfelelően teljesítenek, és visszavezetik a Valenciát a Bajnokok Ligájába.