Az Európai Labdarúgó Szövetség 1991-ben gondolt merészet, s nagyot és átfogó kupareformot kezdeményezett. A főleg pénzügyi változást sürgető Lennart Johansson elnök okosan szervezkedett, a Bajnokcsapatok Európa Kupája a hangzatos Bajnokok Ligája nevet kapta. A szabályok kidolgozása külön kitért már a televíziós jogdíjak és a szponzoráció körére is, a markentingjogokat mindenesetre ekkor már teljes egészében az UEFA birtokolta.
Elsősorban a bevételi oldalt kellett megerősíteni, így a centralizált marketing jegyében a luzerni székhelyű TEAM AG előbb kiharcolta, hogy minden jog a kezében fusson össze, majd kidolgozta a premizálási rendszert, amely biztosította a pénzt az induló csapatoknak a kvalifikációtól egészen a döntőig emelkedő tendenciát mutatva, megspékelve a győzelemért járó bónuszért.
A fejlődésre jellemző, hogy amíg a BL első évében 56 milliós svájci frank (37 millió euró) került szétosztásra, addig 2004-re ez az összeg 870 millió frankra (565 millió euró) rúgott, tavaly pedig már 584 millió euró került szétosztásra. Ebből kapott 441milliót a 32 BL-résztvevő klub, a maradék 143 millió pedig az európai futballra fordította a szövetség.
A tavalyi adatokból kiindulva csak a csoportkörbe jutás 5,5 millió svájci frankot (3,6 millió eurót) ér, ebből 2,5 millió frankot a "rajtpénz", plusz meccsenkénti félmilliós prémium, ami hat találkozóval számolva 3 millió frank. Innentől kezdve csak gazdagodni lehet, a győzelmek fél-, a döntetlenek negyedmilliót (azaz 325, valamint 650 ezer eurót) érnek.