Bene 17 évesen Kaposvárról került a Megyeri útra, ahol 17 esztendőn át szerepelt. Nyolcszoros bajnok, ötszörös gólkirály, a BEK-elődöntőig jutott csapatban is szerepelt, 418 bajnoki mérkőzésén 303 gólt szerzett, az Európa-válogatottban is játszott.
Nemzetközi porondon a tokiói olimpián (1964) tette le névjegyét, 12 góllal járult hozzá az aranyérem megszerzéséhez. A válogatottban 76 mérkőzésen lépett pályára, s az angliai világbajnokságon (1966) nyújtotta a legemlékezetesebb teljesítményt: a címvédő, több mint egy évtizeden át veretlen brazilok ellen öt védőt kicselezve már a 3. percben gólt szerzett, majd Farkas Jánosnak adott gólpasszt, aki kapásból bombázott Gilmar kapujába. Végül a szenzációs magyar győzelmet (3-1) hozó büntetőt is kiharcolta.
Rendkívül sikeres pályafutásának befejezéseként Finnországban játszott, Magyarországon a Volán, a Soroksár, majd a Kecskeméti SC együtteseit erősítette és a negyedik X-en túl akasztotta szögre góllövő cipőjét.
Edzőként Újpesten, Norvégiában, a női válogatottnál és az olimpiai csapatnál is tevékenykedett, jelenleg a strandfoci-válogatott szövetségi kapitánya.