A West Bromwich Albion számára a legutóbbi pontvadászatban újoncként csak a bennmaradás lehetett a cél, de amikor 12 forduló után a vezetőség menesztette a népszerű szakvezetőt, Gary Megsont annak ellenére, hogy a csapat viszonylag jól szerepelt - éppen a 16., vagyis bennmaradást érő helyen állt -, a szurkolók többsége meglehetősen pesszimista lett.
Az új mester, Bryan Robson eleinte nem volt valami kedvelt a fanatikusok körében, pláne, hogy vezérletével a gárda visszacsúszott az utolsó három közé. Januárban azonban a klub kissé megerősítette a keretét, a szakvezető a taktikán is változtatott, és az angol kiscsapatokra jellemző "rúgd és fuss" helyett sokkal labdabiztosabb játékot erőltetett, ami olyan játékosokkal, mint Kieron Richardson, Gera Zoltán, Jonathan Greening vagy Ronnie Wallwork, nem is volt lehetetlen, a klub pedig bemutatta a "nagy menekülést", és az utolsó fordulóban bebiztosította élvonalbeli tagságát.
Robson akkor már természetesen a The Hawthorns első számú kedvence volt, Gerával együtt, még ha az év játékosának járó díjat nem is a magyar középpályás, hanem Wallwork kapta a szurkolók szavazatai alapján. Az elnökség már akkor is ígéretet tett arra, hogy megtartja a legjobb játékosokat, amikor az együttes kiesésre állt, és a bennmaradás után ezt az ígéretet azért könnyebb volt megtartani.
A WBA szép sorban szerződést hosszabbított a csapatkapitánnyal, Darren Moore-ral, aztán a hátvéd Paul Robinsonnal és Thomas Gaardsöe-vel, a középpályás Wallworkkel, valamint a csatár Geoff Horsfielddel. Az előző idény hősei közül így csak Richardson távozott, hiszen ő csupán kölcsönben szerepelt a West Bromnál, és teljesítménye alapján a Manchester United természetesen visszahívta.
Ami az erősítéseket illeti, nem volt olyan csapatrész, amelybe ne érkezett volna új játékos. Elsőként a kapusposztra igazolt a klub, hiszen megszerezte a Liverpool FC-től Chris Kirklandet. Az egykori utánpótlás-válogatott portásnak a Vörösöknél kevés esélye volt a csapatba kerülésre José Manuel Reina és Jerzy Dudek mögött, így aztán a liverpooliak kölcsönadták őt a szezon végéig.
A védelembe az Everton FC-től távozott Steve Watson érkezett, érte sem kellett fizetni, hiszen a hátvédnek lejárt a szerződése a Stolverkosoknál. A középpályára megszerzett Darren Carterért viszont már meg kellett nyitni a klubkasszát, a Birmingham City fiatal játékosa 2,2 millió euróba került, és három évre írt alá. A legfontosabb feladatnak azonban a támadórészleg megerősítése számított, hiszen az előző idényben a WBA szerezte a legkevesebb találatot a Premier League klubjai közül, ráadásul a házi gólkirály Robert Earnshaw nem tartozik Robson kedvencei közé, a walesi csatár a bajnokság vége felé már többnyire csak csere volt.
Éppen ezért a klub előbb megvette az olasz Modena FC-től a szenegáli Diomansy Kamarát (a csatár az előző idényben kölcsönben a Portsmouth FC-nél szerepelt), mégpedig 2,2 millió euróért, majd hosszas huzavona után, már a bajnokság kezdetét követően a Wigan Athletic csatárát, Nathan Ellingtont is leigazolta: ő 4,4 millió euróba került.
És még nem volt vége az erősítésnek, az átigazolási időszak utolsó pillanataira is maradt egy új szerzemény a másodosztályú Luton Town fiatal védőjének, Curtis Daviesnek a személyében, aki Ellingtonhoz hasonlóan 4,4 millió eurót kóstált. A WBA így összesen közel 13 millió eurót költött új futballistákra a nyáron, joggal elvárható tehát a csapattól, hogy valamivel jobban szerepeljen, mint az elmúlt idényben, és ezúttal ne fenyegesse egészen az utolsó fordulóig a kiesés veszélye.
A bajnoki rajt ebből a szempontból felemásra sikeredett, hiszen az öt mérkőzés után négy szerzett pont nem olyan rossz teljesítmény, ugyanakkor kissé aggasztó lehet a drukkerek számára, hogy a csatárok közül eddig csak Horsfield volt képest gólt szerezni a csapatból - ahhoz képest, hogy a bajnokság előtt őt maximum a negyedik számú támadónak tartották Kevin Campbell, Ellington és Kamara mögött.
Arról nem is beszélve, hogy a helyi rivális Birmingham City ellen 3-2-re kikapott a gárda, és a mérkőzésen a WBA az előző idény legrosszabb emlékeit idézte: a csapat a középpályás játékot szinte teljesen mellőzve, tagjai csak ívelgették a labdákat, és így éppen azt nem használták ki, amivel jobbak lehetnének a többi kiesőjelöltnél.