Új Ronaldinhók és Del Pierók tűnhetnek fel Peruban

A legfiatalabb korosztály, amely számára a FIFA világbajnokságot rendez, a 17 éven aluliaké, és ezen a szinten még nehéz megmondani, hogy egy tehetséges futballistából felnőttkorára milyen játékos válik, de az ifjúsági vébéken azért több későbbi klasszis is feltűnt. A mostani viadal kissé különleges lesz, hiszen több olyan ország is kvalifikálta magát, amely (legalábbis eddig) nem volt főszereplő a világ labdarúgásában, de ki tudja, lehet, hogy tíz év múlva Gambia, a Koreai NDK vagy Katar már felnőttszinten is ugyanilyen sikeres lesz.

Peru: A házigazdák az áprilisi korosztályos Copa Américán csoportjuk utolsó helyén végeztek, ám ennek ellenére ott lehetnek a világbajnokságon, túl sokat azonban még saját szurkolói sem várnak a csapattól. Az ország korábban sohasem szerepelt sem az U17-es, sem az U20-as mondiálokon, ami szintén a peruiak ellen szól.

A kispadra ugyan sikerült egy viszonylag rutinos szakembert szerződtetniük az argentin José Pavoni személyében, aki korábban hazájában többnyire pályaedzőként dolgozott olyan kluboknál, mint a Newell's Old Boys, az Argentinos Juniors és a River Plate - utóbbinál például ő volt Ramón Díaz asszisztense az 1996-os Libertadores-kupa-győzelem idején.

A gárda elsősorban a csapatjátékában bízhat, az együttes legjobb futballistájának pedig a Sporting Cristal középpályását, Claudio Mendozát tartják, aki a korosztályos kontinensviadalon egy gólt ért el - mellette még Carlos Flores és Daniel Chávez volt eredményes a tornán, mindketten kétszer találtak be. Akkor a csapat négy mérkőzésén mindössze öt gólt szerzett, ebből négyet egy találkozón, az argentinok ellen, miközben összesen 12 alkalommal került a hálójába a labda - ez a statisztika is mutatja, hogy a perui csapatnak miben kellett fejlődnie.

Ghána: Az afrikai ország a kilencvenes években kétszer is aranyérmet nyert a 17 évesek között, ráadásul az elmúlt évtizedben mindegyik tornán ott volt a dobogón, azóta viszont most először kvalifikálta magát az ifivébére. A kontinensviadalon ezüstérmes lett a válogatott Gambia mögött, pedig ha megnyerte volna a döntőt, akkor végleg hazavihette volna az Ydnekatchew Tessama-kupát - persze az ezüstérem miatt sem voltak elkeseredve, főleg, hogy kis híján már a csoportmérkőzések során búcsúzni kényszerültek.

Az utolsó csoportmeccsen azonban Agyemang Opuku góljával sikerült legyőzni a gambiaiakat - vagyis azt az együttest, amelytől később a fináléban vereséget szenvedtek! A csapat legnagyobb sztárja egyébként éppen Opuku, aki a kontinensviadalon négyszer volt eredményes, és rendkívül technikás focistának számít afrikai mércével mérve. A gárda mestere, David Duncan mindenesetre meglehetősen optimistán várta a vébét, kevéssel a torna előtt például kijelentette: csapata Peruban bebizonyítja majd, hogy a világ legjobbja.

Kína: Az ázsiai ország a legelső U17-es vébé rendezője volt még 1985-ben, de ezt követően mindössze három alkalommal tudta kvalifikálni magát a tornára, utoljára még 1993-ban, vagyis a kínaiak 12 éve nem szerepeltek a tornán. Most viszont meglehetősen stílusosan jutottak ki Peruba, hiszen megnyerték a tavaly megrendezett kontinensviadalt, mégpedig úgy, hogy az egyenes kieséses szakaszban még gólt sem kaptak.

Ez is jelzi, hogy a csapat egyik legjobb játékosa a kapus Wang Delai, akit tavaly az Ázsiai Labdarúgó Sszövetség, az AFC jelölt a kontinens legjobb ifjúsági korú focistájának járó díjra. Ezt a trófeát Wang ugyan nem nyerte meg, de sokak szerint hamarosan már a nagyválogatottban is bemutatkozhat. A korosztályos együttes mestere egyébként az a Zhang Ning, aki az 1985-ös tornán még mint a kínaiak csapatkapitánya szerepelt.

A szakvezető 1996-ban kezdte edzői pályafutását, és eddigi legnagyobb sikerét három éve érte el, amikor a Shandong Luneng együttesével megnyerte a korosztályos kínai bajnokságot - ezt követően kérték fel az U17-es válogatott irányítására.

Costa Rica: A közép-amerikai válogatott a legutóbbi két U17-es világbajnokságon egyaránt jól szerepelt, mind a két alkalommal bejutott a legjobb nyolc közé, és a Ticos ezt szeretné most is megismételni. A kijutás nem volt egyszerű menet, hiszen a csapat csak második helyen végzett a kvalifikációs csoportjában az Egyesült Államok mögött, és így pótselejtezőt kellett játszania, amelynek során Hondurast csak hosszabbításban gyűrte le.

A mindent eldöntő találatot César Elizondo szerezte, akit az egyik legnagyobb tehetségnek tartanak Costa Ricában - a Deportivo Saprissa támadója klubjában már a felnőttek között is bemutatkozott, és rendkívül gólerősnek számít. A csapat trénere, Geovanny Alfaro egyébként híres arról, hogy a taktikai felkészítést rendkívül fontosnak tartja, és szívesen variálja együttese felállását: a legtöbbször a 4-3-3-as és a 4-4-2-es taktikát alkalmazza.