Elefántcsontpart: Az afrikai válogatott az 1987-ben megszerzett bronzérem után egyszer sem tudott kijutni az U17-es vébére, ami már csak azért is meglepő, mert az országban a kilencvenes években több futballakadémia is alakult, amelyek közül az ASEC Abidjané a leghíresebb - ebből rengeteg fiatal játékos került Európába.
Most viszont ismét sikerült nagyot dobniuk azzal, hogy a kontinensviadal során a legnagyobb favoritnak tartott Nigériát 3-2-re legyőzve bejutottak a legjobb nyolc közé, és bár az elődöntőben hosszabbításban vereséget szenvedtek Ghánától, a bronzmeccsen Dél-Afrika legyőzésével kvalifikálták magukat a vébére. A szakértők a csapat játékosai közül elsősorban Ismael Fofana teljesítményétől voltak lenyűgözve, a csatár (aki természetesen az ASEC akadémiáján nevelkedett) ugyan nem a tipikus, atlétikus afrikai támadó, hanem klasszikus lesipuskás, aki a tizenhatoson belül életveszélyesen játszik.
Olaszország: A squadra azzurra a korosztályos viadalokon (legalábbis az ilyen fiataloknál) nem szokott remekelni, eddigi legjobb eredménye egy negyedik hely még 1989-ből, utoljára pedig 12 évvel ezelőtt lépett pályára az ifivébén. A taljánok most házigazdái voltak az U16-es Európa-bajnokság nyolcas döntőjének, és bár nem tudtak bejutni a döntőbe, legalább a harmadik helyet elcsípték, és így kijutottak a mondiálra.
Mindez nagy siker volt a tréner, Francesco Rocca számára, akinek ígéretesnek induló futballpályafutását 1976-ban egy motorbaleset szakította meg, és ezt követően öt műtéten is átesett, amíg teljesen felépült. A sportágtól azonban nem tudott elszakadni, és a különböző válogatottaknál dolgozott pályaedzőként: segítette többek között Azeglio Vicinit, Arrigo Sacchit, Cesare Maldinit és Dino Zoffot is a nagyválogatottnál.
Rocca híres a szigoráról és arról, hogy nagy fegyelmet követel meg játékosaitól, akik közül a szakértők szerint a középpályás Andrea Russotto (jelenleg az élvonalbeli Treviso keretének tagja), a kapus Enrico Alfonso (a Chievo Veronában szerepel, de a Manchester United is figyeli) és Simone Palermo futhatja be a legnagyobb karriert.
Koreai NDK: Észak-Korea csak az utóbbi időben kapcsolódott be ismét a világ labdarúgásának vérkeringésébe, és az első sikerek egyike az U17-es világbajnokságra való kijutás. A gárdából a kontinensviadalon már a csoportból való továbblépés is bravúrnak számított, hiszen a házigazda Japánt előzte meg az együttes, hogy az egyenes kieséses szakaszban a sokkal esélyesebbnek tartott Koreai Köztársaságot, majd Iránt is búcsúztassa - utóbbit tizenegyesekkel.
A fináléban Kína ugyan jobbnak bizonyult, de a KNDK így is története legjobb eredményét érte el az ezüstéremmel, ami egyben a vébére való kvalifikációt jelentette. Az együttes legfőbb erőssége a kiváló csapatszellem és az elképesztően jó fizikai felkészítés, de azért sztárban sincsen hiány, a csatár Choe Myong Hót a kínai sajtó nemes egyszerűséggel csak koreai Ronaldónak nevezi.
Egyesült Államok: Az USA az egyetlen ország, amely eddig mindegyik U17-es vébére kijutott, ami persze nem meglepő, figyelembe véve, hogy az Egyesült Államokban a "soccer" elsősorban az iskolákban rendkívül népszerű, és bizonyos szempontból még mindig gyereksportágként van elkönyvelve. A kvalifikáció most ugyan a vártnál egy kicsit nehezebb volt, mivel Kuba ellen csak 1-1-et játszott a csapat, de Costa Rica legyőzésével ezt a pontvesztést sikerült jóvá tenni.
A csapatot az a John Hackworth irányítja, aki korábban éveken keresztül volt John Ellinger asszisztense a különböző korosztályos együtteseknél, azt megelőzően pedig a Dél-floridai Egyetem futballedzőjeként dolgozott. A játékosok többsége jelenleg is különböző főiskolákon és egyetemeken játszik, de azért akadnak kivételek: a selejtezőt sérülés miatt kihagyott Quavas Kirk januárban a Los Angeles Galaxytől kapott profiszerződést.