A Protestánsok utoljára október 22-én, a Motherwell elleni bajnokin érezhették a győzelem ízét, az ezt követően lejátszott öt találkozóból egyet sem tudtak megnyerni: sem a pontvadászatban, sem a BL-ben, sem pedig a ligakupában, utóbbi sorozatban pedig éppen a Celtic ellen estek ki.
Nem csoda, hogy sokan már a tréner, Alex McLeish állásának biztonságát is kétségbe vonták, de a múlt héten tartot elnökségi ülésen egyelőre bizalmat szavaztak a mesternek, akinek sorsáról a jövő hónapban fognak véglegesen dönteni. Ebből a szempontból az ősi rivális elleni rangadó sorsdöntőnek ígérkezett, és a Rangersnek meglehetősen nehéz dolga volt, hiszen a Celtic egyrészt remek formának örvendhetett (legutóbbi öt meccsét megnyerte), másrészt a találkozóra a Kelták otthonában, a Celtic Parkban került sor.
Mindkét kezdő tizenegyben három-három skót focista szerepelt, de a jelek szerint a légiósok is árétezték az összecsapás jelentőségét, mert az első negyedóra az Old Firmeken megszokott módon telt: a hatalmas tempó mellett mindkét gárda rendkívül idegensen futballozott, rengeteg volt az átadási hiba, és ebből a hazaiaknak sikerült profitálni.
A Rangers védőjének, Alan Huttonnak keresztpasszát a Celtic japán légiósa, Nakamura Sunszuke csípte el, remekül szöktette Shaun Maloney-t, akinek beadását John Hartson lőtte a kapuba, a walesinek ez volt a 101. gólja a Celtic színeiben. Ezt követően a vendégek is magukhoz tértek, csapatkapitányuk, Barry Ferguson többször is jól lódult meg, de beadása előbb mindenkit elkerült, majd pedig a hazaiak lengyel kapusa, Artur Boruc szedte fel a labdát a lábáról.
A második játékrész is vendégtámadásokkal kezdődött, és a Rangers focistái meglehetősen vehemensen reklamáltak tizenegyest, amikor egy beadás a tizenhatoson belül a hazaiak védőjének, Paul Telfernek a kezét érte. A játékvezető azonban továbbot intett, és pár perccel később megint a Celtic volt eredményes: Nakamura cselezte magát tisztára a szélen, és az előrehúzódó védő, Bobo Baldé fejére varázsolta a labdát, aki nem is hibázott.