Allardyce négy kontinensről válogathat Boltonban

A Bolton Wanderers az előző két évben egyre feljebb lépett a tabellán, és a legutóbbi idényben egészen a hatodik helyig nyomult előre, aminek köszönhetően története során először kiléphetett a nemzetközi porondra. Nem csoda, hogy a jelenlegi pontvadászat előtt az volt az általános vélekedés, innen már csak lefelé vezethet az út a Trotters számára - de Sam Allardyce együttese egyelőre tovább remekel, és 12 forduló után a ötödik pozíciót foglalta el.

A klub számára a 2004-2005-ös pontvadászatban sokáig még a Bajnokok Ligájával kecsegtető negyedik hely sem tűnt elérhetetlennek, de az egyesület hívei a végül megszerzett hatodik pozícióval is maximálisan elégedettek voltak. Elvégre a Bolton Wanderers ezt megelőzően utoljára 1960-ban végzett ilyen előkelő helyen az angol élvonalban, ráadásul ez az eredmény azt jelentette, hogy a csapat kiléphetett a nemzetközi porondra az UEFA-kupában, amire korábban nem volt példa.

Ilyen előzményen után kisebbfajta meglepetést okozott, hogy pár nappal a bajnokság vége előtt Sam Allardyce javaslatára a klub hét labdarúgóval is szerződést bontott, igaz, közülük csak a veterán Fernando Hierro számított alapembernek, aki viszont maga jelentette be visszavonulását, bármennyire is szerette volna őt maradásra bírni a menedzser.

Nem csoda, hogy a várható kettős terhelés miatt Allardyce kijelentette: a nyáron legalább nyolc játékos leigazolására lesz szükség, hogy a csapat bírja majd az iramot, de a szurkolók nem estek kétségbe, hiszen tisztában voltak vele, hogy a szakvezető nagyon otthonosan és eredményesen mozog a játékospiacon.

Először azonban a szakmai stábban történt változás, hiszen Allardyce maga mellé vette pályaedzőnek az egykori kiváló futballistát, Sammy Lee-t, aki elsősorban a Liverpool FC-ben vált ismertté, de egykoron a Boltonban is megfordult, legutóbb pedig Sven-Göran Eriksson mellett dolgozott az angol válogatottnál. Ezt a posztját továbbra is megtartotta a játékosként "Zsebdinamónak" is becézett Lee, de immár csak félállásban, hiszen a nyár óta a Wanderersnél is hasonló pozíciót tölt be.

Ami a játékoskeretet illeti, a kiszemelt futballisták leigazolása meglehetősen lassan haladt. Az első és legfontosabb feladatnak mindenki azt tartotta, hogy a klub végleg megszerezze a szenegáli El Hadji Dioufot, aki az előző idényben csak kölcsönben szerepelt a városban. A Liverpool FC csatárát végül megvásárolta a Vörösöktől a Bolton, ráadásul nem is olcsón (a játékos ára 4,8 millió euró volt), de ezt követően jó ideig nem jelenthettek be újabb transzfert a Reebok Stadiumban.

A Leicester City kapusának, Ian Walkernek a szerződtetése ugyan jó üzletnek tűnt, hiszen a rutinos portásért egyetlen fontot sem kellett fizetni, de azzal mindenki tisztában volt, hogy őt csak biztonsági tartaléknak igazolták le Jussi Jaaskelainen mögé. Allardyce azonban végül nem hazudtolta meg magát, hiszen két olyan transzfert is nyélbe ütött, amely egyértelműen szenzációnak számított.

A klub először a mexikói válogatott erősségét, a Konföderációs-kupán is remek teljesítményt nyújtott Jared Borgettit szerezte meg a Pachucától, mégpedig meglepően olcsón: a közép-amerikai ország történetének legeredményesebb támadója mindössze 1,4 millió eurót kóstált. A csatár két évre írt alá a boltoniakhoz, majd hamarosan egy másik, egzotikus országból érkezett labdarúgó, Nakata Hidetosi cselekedett ugyanígy.

A japán futballistát a Wanderers a Fiorentinától szerezte meg, mégpedig egy évre kölcsönbe, vagyis érte nem kellett különösebben nagy összeget átutalni az olaszoknak. Érdekesség, hogy szerződtetésével a klub öltözőjében majd mindegyik kontinens képviselteti magát, már "csak" egy dél-amerikai és egy ausztrál légiós kellene ahhoz, hogy teljes legyen a paletta...

Kevéssel az átigazolási időszak vége előtt érkezett még az RC Lens szenegáli válogatott védője, Abdoulaye Diagne-Faye (csak hogy létszámban bővüljön az afrikai kontingens...), illetve a Southampton FC elküldött és így ingyen igazolható francia szélsője, Fabrice Fernandes, azaz az új szerzemények száma ötre növekedett, ami elmaradt az Allardyce által előzetesen szükségesnek tartottól, de a jelek szerint a szakvezető ezzel is maximálisan elégedett volt.

Az eddigi eredmények mindenesetre őt igazolják: 12 forduló után a csapat a harmadik helyen állt, és az UEFA-kupában is ott van a csoportkörben. Pedig az új igazolások közül Borgetti többnyire csak csere, Fernandes még kiegészítő embernek sem nagyon nevezhető, és a többiek is csak lassan rázódtak bele a Premier League ritmusába.

A gárda meglehetősen hatékonyan futballozik, hiszen eddigi hét győzelméből ötöt egy gól különbséggel abszolvált, és a Manchester City ellen például úgy nyert, hogy szinte végig az ellenfél volt fölényben. Az együttest egyelőre az sem vetette vissza, hogy az alapemberek közül a jobbhátvéd Nicky Hunt vagy a védekező középpályás Iván Campo sérülés miatt kidőlt a sorból.