"Bánt, hogy elég simán kikapott a csapat, és az sem volt igazán jó, hogy már eldőlt a meccs, amikor pályára léptem, de én most ezt a 23 percet is tudom értékelni. Nagyon nehéz időszak van mögöttem, és már régóta vártam ezt a pillanatot, hogy újra ott lehessek a pályán. A hét folyamán még sokáig kérdéses volt, hogy el tudok-e utazni Manchesterbe. Vasárnap aztán a karácsonyi edzésen elég jól ment a játék, így én is a többiekkel tarthattam, majd a meccs előtt az is eldőlt, hogy Bryan Robson a kispadra is leültet."
"Az öltözőben külön kitért a jelenlétemre, és köszöntött újra a fedélzeten. Ez a gesztus nagyon jól esett, ahogyan az is, hogy a többiek is odajöttek hozzám, hogy bíztassank. Sajnos, a meccs Robinson résülése miatt hamar eldőlt, mert az ő kiválását követően a védelmünk nem tudta azt nyújtani amit addig, és gyorsan kaptunk két gólt. 3-0-nál már csak egy cserénk volt, és Robson Horsfieldnek szólt, hogy pörgesse meg a bemelegítést, mert be fog állni, de aztán engem is elküldött mozogni. Azt hittem, csak azt akarja, hogy fussak egy kicsit, de nem fogok beszállni, így meglepett, amikor Hosdfield helyett mégis engem szólítottak."
"Amikor beálltam, már egyik csapat sem akart túl sok mindent, így nem volt nagy az iram, de azért így is kicsit szokatlan volt az egész. Érzem, hogy picit még nehézkesebben mozgok, de ez ilyen kihagyást követően teljesen természetes. Biztos vagyok benne, hogy időre lesz szükségem, amíg utolérem magam, de természetesen bízom abban, hogy két nap múlva a Spurs elleni bajnokin is lehetőséget kapok. Az mindenesetre nagyon jó jel, hogy a lábam nem fájt, és nem éreztem a korábbi sérülésemet."