Ősszel kitett magáért a brémai gólgyár

Fél szezon után a Werder Bremen ugyan "csak" a harmadik helyen áll a tabellán, de a német szurkolók körében mégis a brémaiak jelentik az első számú beszédtémát. Thomas Schaaf együttese ugyanis rendkívül látványos támadófutballt prezentál, amely ezúttal eredményességgel is párosul, hiszen a csapat dobogós a bajnokságban, és a Bajnokok Ligájában is ott van a legjobb 16 között.

A brémai egyesület történetében az edzők között sokáig Otto Rehhagel számított a non plus ultrának, nem véletlenül: a jelenlegi görög szövetségi kapitány 14 éven keresztül ült a Werder kispadján, és ez idő alatt nyert két bajnokságot, két Német Kupát és egy KEK-et is a csapattal. Nem csoda, hogy az őt követő szakvezetők képtelenek voltak kilépni Rehhagel árnyékából: 1995 és 1999 között, azaz négy év alatt négy mester fordult meg a klubnál, és egyikőjük sem tudott egy szezonnál hosszabb időt eltölteni a csapat élén.

Kevesen gondolták volna Thomas Schaaf 1999 májusi kinevezésekor, hogy a semmiféle élvonalbeli tapasztalattal nem rendelkező fiatal edző hasonló népszerűségre tesz majd szert, mint Rehhagel, arra pedig végképp nem számított senki, hogy sikerességben is megközelítheti "Otto királyt". Pedig így történt: Schaaf azóta már két Német Kupát nyert, egy bajnoki címet is begyűjtött, és rendszeresen a nemzetközi porondra vezeti a csapatot.

Ehhez persze az is kellett, hogy Schaaf megfelelő segítségre leljen a vele egy időben kinevezett sportigazgató, Klaus Allofs személyében - a Werder legújabb sikerei elsősorban az ő duójuknak köszönhető. Az Allofs által alkalmazott játékospolitika, amely szerint a klub évről évre megválik egy-két kulcsemberétől (az esetek többségében komoly pénzért), ugyanis csak akkor működhet, ha a szakvezető mindig képes beépíteni a csapatba az ismeretlen, olcsón megvásárolt új szerzeményeket. Ebben azonban nincsen hiba, így aztán az elmúlt évek során alig volt olyan focista, akitől ne nyereséggel vált volna meg az egyesület.

Csak felsorolásképpen: Claudio Pizarro vagy Frank Rost eladása 6,5 millió eurót hozott a konyhára, Valerien Ismaelt 7,75 millió eurós nyereséggel adták tovább, Torsten Fringsen pedig 8,6 milliót kerestek - ez alapján az ő tavaly nyári, ötmillió eurós hazatérése valóban jó üzlet. De még az olyan focistákon is gyakran keres a klub, akik nem is számítottak a csapat erősségének: a görög csatár Angelosz Hariszteasz eladása 1,9 millió eurós nyereséget hozott, és a brémaiak még Gustavo Neryn is kerestek hatszázezret. Így aztán simán belefér egy-egy drágább transzfer, mint a már említett Frings vagy egy évvel korábban Miroslav Klose megvétele.

A fenti játékospolitika eddig a jelenlegi szezon során is működik: az új szerzemények közül az Európában szinte teljesen ismeretlen brazil középhátvéd, Naldo, a hozzá hasonlóan csak kevesek által ismert dán Leon Andreasen vagy a már német válogatottnak számító, de így is viszonylag olcsón megszerzett Patrick Owomoyela szinte tökéletesen beváltak, még akkor is, ha mindannyian a hátsó alakzatba érkeztek, és a Werdernek továbbra is ez a csapatrész a gyenge pontja.

A klub 17 mérkőzésen 21 gólt kapott, annyit, mint az előtte álló két csapat, a Bayern München és a Hamburger SV összesen, ugyanakkor a támadórészleg elképesztő szereplése mindezt maximálisan feledteti. A 17 találkozón szerzett 46 találat nemcsak Németországban emelkedik ki, hanem egész Európában: a topligákban még csak megközelíteni sem tudják, és az egész kontinensen mindössze három klub múlja felül a meccsenkénti 2,7-es gólátlagot: az andorrai Rangers' FC, a bolgár CSZKA Szófia és a horvát Dinamo Zagreb - ők azonban jelentősen gyengébb pontvadászatokban szerepelnek...

Arra a kérdésre soha nem fogunk választ kapni, hogy hány gólnál tartana a csapat, ha a félelmetes Klose-Ivan Klasnic kettős az egész ősszel együtt játszott volna - a duóból a német támadó két, a horvát futballista pedig négy bajnokit hagyott ki, ráadásul két összecsapáson egyikük sem lépett pályára.

Persze a rendkívül gólerős játék nem csak nekik köszönhető, hiszen a középpályások is alaposan kitettek magukért: a játékmester Johan Micoud a maga négy találata mellett kilenc gólpassz is kiosztott, Tim Borowski pedig hétszer volt eredményes a hét asszisztja mellett.

És hogy a brémai drukkerek a holtszezonban se maradjanak jó hírek nélkül, a vezetőség meghosszabbította a szakvezető, Thomas Schaaf szerződését - a kontraktus az idény végén járt volna le, de a tréner 2008-ig elkötelezte magát. A sportigazgató, Klaus Allofs szerződése egyébként 2007-ig szól, de már vele is megkezdték a tárgyalásokat.