Jó kezdés után megtorpant a Santander

A Racing Santander a legutóbbi idényben a 16. helyen végzett, azaz épphogy bennmaradt a legjobbak között. A nyáron aztán a csapat szinte valamennyi gólerős játékosa elhagyta a gárdát, így Manuel Preciadónak villámgyorsan kellett csatárokat igazolnia. Az új szerzemények közül azonban eddig csak Antonito váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hogy a többi csapatrészben sem volt minden rendben, azt jól, jelzi, hogy január elején nemcsak egy támadó, de egy védő és egy középpályás is érkezett a klubhoz.

Meglehetősen viharos szezont zárt legutóbb a Racing Santander, hiszen a zöld-feketék sokáig kieső helyen álltak, februárban edzőt váltottak, majd az utolsó fordulóban kiharcolták a bennmaradást. Mivel a beugró tréner, Nando Yosu csak május végéig vállalta a gárda irányítását, a nyáron ismét új edző került a csapat élére az addigi sportigazgató, Manuel Preciado személyében.

A szakembernek, aki egyébként 2002-ben már irányította a gárdát, elsősorban csatárokat, illetve támadó középpályásokat kellett keresnie a holt idényben, hiszen az átigazolási időszak elején az együttes három legeredményesebb játékosa, Yossi Benayoun (a West Ham United vette meg, az előző bajnokságban kilenc gólt szerzett), Javi Guerrero (Celta Vigo, nyolc találat), Mário Regueiro (Valencia CF, szintén nyolcszor volt eredményes) távozott a csapattól.

Érkeztek is jó néhányan a Nuevo Sardinero-stadionba, de elsősorban középpályások: a két Dalmat testvér, Wilfred és Stéphane, valamint Javi Casquero, Felipe Melo és Víctor Vitolo is ezen a poszton bevethető, vérbeli csatárt egészen az átigazolási időszak hajrájáig nem sikerült igazolnia a klubnak, hiszen az első számú kiszemelt, a brazil Kléber nemet mondott a spanyolok hívó szavára.

Augusztusban viszont a zöld-feketék megszerezték a Sevilla FC-től Antonitót, aki a legutóbbi idényben nem sok lehetőséget kapott nevelőegyesületénél, ezért döntött a távozás mellett. Az azonban enyhén szólva kérdéses volt, be tud-e épülni a csapatba a legújabb szerzemény a bajnoki rajtig. Preciado ahelyett, hogy túl korán bevetette volna, inkább várt, és az első két fordulóban egyedül Aganzót nevezte a csatársorba.

A Sevilla FC elleni idegenbeli és a Cádiz CF elleni hazai összecsapáson is 1-0-ra kikapott a Racing, ezért a következő játéknapon a tréner már kénytelen volt változtatni. Antonito be is került a kezdőbe, de az egycsatáros taktika maradt, azaz Aganzo szorult a cserék közé. A várva várt győzelem mégis megszületett a Celta Vigo kárára, a találkozó egyetlen gólját azonban nem Antonito, hanem a középpályás Javi Casquero szerezte.

A Sevillából igazolt támadó első santanderi találatára a negyedik fordulóig kellett várni, és az RCD Espanyol elleni gól három pontot ért, így négy összecsapás után a Racing hat ponttal állt a középmezőny elején. A szurkolók reménykedtek a hasonló jó folytatásban, de az elmaradt, a csapat ugyanis igen mély gödörbe került: a következő tíz bajnokijából egyet sem tudott megnyerni az együttes (hat döntetlen mellett négy vereséget szenvedett), amely így visszazuhant a tabellán a 17. helyre, azaz a kiesőzónába.

A 15. fordulóban, a Getafe CF elleni idegenbeli találkozón tehát muszáj volt nyernie a Racingnak is, a játékosok pedig végrehajtották a feladatot, igaz, nem könnyen. Antonito vezető gólja után (mely már a támadó negyedik találata volt a szezonban) Mariano Pernía egyenlített, a vendégek győztes gólját a csereként beállt Aganzo szerezte a 85. percben.

Egy héttel később a Málaga CF elleni hazai döntetlent megint kudarcként élték meg a szurkolók, akik a 2005-ös esztendő utolsó mérkőzésétől sem várhattak sok jót, hiszen a Racing a Santiago Bernabéu-stadionba, a Real Madrid otthonába látogatott. Az együttes azonban alaposan felborította a papírformát, és már az első félidőben kétgólos előnyt szerzett a védő Ayoze és a középpályás Felipe Melo találataival. A királyi gárdának szünet után csak szépítenie sikerült, így a Santander az év egyik legnagyobb meglepetését okozva 2-1-re győzött a fővárosban!

A rövidke téli szünetet pedig alaposan kihasználta a vezetőség, hiszen egyrészt nem sok pihenőt adott a játékosoknak (a felkészülés már december 29-én, azaz mindössze nyolc nappal az utolsó bajnoki után folytatódott), másrészt hamar hozzálátott a keret megerősítéséhez. Az első új szerzemény természetesen a csatársorba érkezett, mégpedig a chilei Mauricio Pinilla személyében, akit ugyan a lisszaboni Sporting CP adott kölcsön a Racingnak, mégsem ismeretlen számára a Primera División mezőnye, hiszen 2004 tavaszán a Celta Vigo futballistája volt.

A veterán védekező középpályást, Pablo Alfarót a Sevillától, a fiatal jobbhátvédet, Damiát pedig az FC Barcelonától sikerült megszerezni (utóbbit szintén kölcsönbe). Az új fiúk közül csak Damiá szerepelt a 2006-os év első bajnokiján, ahol újabb bravúrt ért el a csapat, hiszen döntetlent játszott a CA Osasuna otthonában, ahonnan eddig minden gárda verséggel távozott. Azóta egy hazai győzelem (Villarreal elleni 1-0) és egy szoros vereség (2-3 a Sevilla ellen) jött össze a Racingnak, ami a 12. helyre elegendő a tabellán.