A Málaga CF tipikus középcsapatnak számít a ligában, a kék-fehérek a legutóbbi két bajnokságban egyaránt a tizedik helyen végeztek a húszcsapatos mezőnyben. A 2004-2005-ös idényben azonban meglehetősen szélsőséges teljesítményt nyújtott a gárda: a szezon elején elsősorban Márcio Amoroso és Paulo Wanchope góljainak köszönhetően a tabella első, később viszont - elsősorban a támadóduó visszaesése miatt - a mezőny második felében versenyzett, míg végül (nem kis részben a januárban megszerzett brazil csatár, Fernando Baiano találatai révén) középen kötött ki.
A nyár elején azonban kiderült, hogy a három említett támadó mindegyike elhagyja a várost, így a 2005 első hónapjában a B csapattól érkezett edzőnek, Antonio Tapiának elsősorban új csatárokat kellett igazolnia. Ez (legalábbis papíron) remekül sikerült, hiszen olyan, jól csengő neveket szerződtetett a délspanyol egylet, mint a korábbi gólkirály, Salva Ballesta, az uruguayi válogatott Richárd Moráles vagy az Angliából hazacsábított Pablo Counago.
Mivel a többi csapatrész is valamelyest erősödött a holt idényben, Málagában joggal remélték, hogy kedvenceikre a tavalyinál nyugodtabb és eredményesebb szezon vár. Tapia is bizakodó volt, a rajt előtt nem sokkal azt nyilatkozta, hogy nem tartja elképzelhetetlennek az egy számjegyű, azaz az egy évvel korábbinál jobb helyezés elérését a bajnokságban, de a csapat az első fordulókban nemigen tudott megfelelni az elvárásoknak. Az első játéknapon rögtön egy elég pikáns kirándulás várt a Málagára, hiszen a kék-fehérek ahhoz a Celta Vigóhoz látogattak, melynek csatársorában ott szerepelt Tapia gárdájának tavalyi házi gólkirálya, Fernando Baiano.
A brazil támadó pedig a találkozón bizonyította, hogy kár volt lemondani róla: a mezőny egyik legjobbja volt, és a második félidő első percében ő szerezte a hazaiak második, mindent eldöntő gólját. A sokkot a következő fordulóig nem sikerült kihevernie a csapatnak, hiszen a második körben az RCD Espanyol elvitte a három pontot a La Rosaleda-stadionból, így a bilbaói győzelem úgy kellett a gárdának, mint egy falat kenyér.
A 2-1-es idegenbeli sikert egy hazai döntetlen követte az újonc Deportivo Alavés ellen, így négy forduló után négy ponttal állt a Málaga. Öt meccs után pedig héttel, ráadásul a gólkülönbségen is jócskán sikerült javítani, hiszen az ötödik játéknapon a kék-fehérek 4-1-re verték idegenben az RCD Mallorcát. Külön öröm volt Tapia számára, hogy ezen a találkozón végre megszerezte első idénybeli találatát Salva, akit a csapat első számú gólfelelősének, Fernando Baiano utódának szánt a tréner.
A nagyarányú győzelmet két szoros vereség követte, a szurkolókat és a szakvezetést pedig a leginkább a támadósor teljesítménye aggasztotta: hét mérkőzésen mindössze nyolc gólt lőtt a csapat, kettőnél több találatra egyetlen játékos sem volt képes, a nagy reményekkel igazolt Moráles és Pablo pedig egyszer sem talált be. Ezek után talán még a Málaga szurkolóit is meglepte csapatuk nyolcadik fordulóban nyújtott produkciója: Arnauék 5-0-ra gázolták le a Bajnokok Ligájában vitézkedő Real Betist, ráadásul Salva és Pablo is két-két gólt szerzett.
Ezen a találkozón alkották először ők ketten a csatárduót, teljesítményük olyannyira elnyerte Tapia tetszését, hogy a következő négy találkozón őket nevezte a kezdő csapatba. De hiába, ugyanis egyikük sem gyarapította góljai számát, a csapat pedig csupán egyszer tudott nyerni, és jelentősen visszaesett a tabellán. A szakember akkor változtatott, áttért az egycsatáros játékra (így Pablo szorult a kispadra), de ez a váltás sem állította meg a zuhanórepülést: a gárda legutóbbi kilenc mérkőzéséből egyet sem tudott megnyerni, és 20 forduló után, tehát túl a bajnokság felénél a 18., azaz kieső helyen áll a táblázaton.
Ilyen esetekben általában edzőváltás szokott következni, de a klub elnöke, Serafín Roldán állítja, nincs veszélyben Tapia állása. A sportvezető szerint nem új trénerre, hanem összefogásra van szükség ahhoz, hogy a csapat kimásszon a gödörből. No meg némi erősítésre, így a Málaga január elején leigazolta a Sevilla FC középpályását, Antonio Lópezt, valamint a brazil Fluminensétől a rendkívül gólerős hátvédet, Gabriel Rodrigues dos Santost.