A klub a legutóbbi idényt újoncként kezdte, és a frissen feljutott csapatok közül talán az Arminiát tartották a leggyengébbnek - az együttes azonban meglepően jól szerepelt, a kupában egészen az elődöntőig menetelt, és a bennmaradással sem volt sok problémája. A remek helytállásnak azonban ára volt: a gárda legjobbjaira szemet vetettek a tehetősebb klubok, így aztán a nyáron öt kulcsember is elhagyta Bielefeldet: Patrick Owomoyela, Delron Buckley, Matthias Langkamp, Erwin Skela és Benjamin Lenze is távozott, de búcsút intett a városnak a sikeredző, Uwe Rapolder is, aki az újonc 1. FC Köln ajánlatát fogadta el. Az ő utódlását házon belül oldották meg, a kispadra a sportigazgató, Thomas von Heesen került, aki igyekezett minden távozott játékos helyére megfelelőnek tűnő utánpótlást szerződtetni - ennek következményeképpen a nyáron meglehetősen nagy volt a mozgás az öltözőben.
Von Heesen elődjéhez hasonlóan a 4-5-1-es hadrendet favorizálta, és az új igazolásokat is ebbe a rendszerbe igyekezett beépíteni, azonban az eredmények nem igazolták az elképzelését: az első hét fordulóban a csapat mindössze egyszer tudott nyerni, 12 gólt kapott és csupán ötöt szerzett, rendkívül közel kerülve a kiesési zónához. A nyolcadik játéknapon aztán a szakvezető váltott, és 4-4-2-es felállásban küldte pályára az együttesét, aminek köszönhetően rögtön sikerült idegenben pontot szerezni a Bayer Leverkusen ellen, majd a következő három mérkőzését megnyerte a gárda - a váltás tehát maximálisan bejött. A szezon hátralévő részében meg is maradt ennél a taktikánál a Bielefeld, annak ellenére, hogy a győzelmi sorozatot kisebb visszaesés követette, és a csapat az utolsó hat meccséből megint csak egyet tudott megnyerni - de még így is a 11. helyen állt a téli szünetben, ami tökéletesen megfelel az előzetes várakozásoknak.
A taktikai váltás legnagyobb nyertese (a csapaton kívül) a dél-afrikai Sibusiso Zuma volt, aki eleinte amolyan jobbszélsőt játszott a gárdában, és bár azon a poszton sem nyújtott rossz teljesítményt, a csatársorba fellépve valósággal elkápráztatta a szurkolókat. A rendkívül gyors és remekül cselező támadó az ősszel négy gólt ért el, emellett adott négy gólpasszt, és kiválóan megértette magát a másik előretolt ékkel, a ghánai Isaac Boakyével. Zuma játékára a szakértők is felfigyeltek, a Kicker ranglistáján például a nyolcadik helyen állt a csatárok körében, olyan játékosokat megelőzve, mint a sokkal eredményesebb Halil Altintop vagy Euzebiusz Smolarek. A szisztéma megváltoztatása kifejezetten rosszul jött viszont a szerb Nebojsa Krupnikovicnak, akit amolyan irányító középpályásnak igazoltak le - a 4-4-2-es rendszerben azonban ilyen típusú játékosra nincsen szükség, és a hetedik fordulót követően a játékmester már csak egy találkozón szerepelt.
A nyári igazolások közül Krupnikovic mellett még Tobias Rau okozott csalódást, a korábban még a válogatottnál is figyelembe vett balhátvéd fokozatosan kiszorult a kezdő tizenegyből, és Markus Schuler vette át a szerepkörét. A cseh Radim Kucerától is többet vártak Bielefeldben, de a védekező középpályást sérülése hátráltatta abban, hogy alapemberré váljon - a tavasszal viszont már Von Heesen rendelkezésére állhat, akárcsak a teljes őszi idényt kihagyott Rüdiger Kauf.
A bajnokság második felében a mesternek sokkal több lehetősége lesz a kezdő tizenegy kiválasztásakor, amire szükség is lehet, hiszen az ősszel a Bielefeld vetetette be a legkevesebb futballistát, szám szerint 19-et. A szakvezető tavasszal viszont már számíthat Kaufra és az ősszel szintén sérülés miatt hiányzott cseh védőre, Petr Gabrielre, nem is beszélve az új szerzeményekről - mert két játékos is érkezett a klubhoz a télen. Mindketten a támadórészleget erősíthetik: a Karlsruher SC-től félmillió euróért megvett utánpótlás-válogatott Ioannis Masmanidis a csatársorban és balszélsőként is bevethető, míg a Hertha BSC-től ingyen átigazolt lengyel Artur Wichniarek előretolt éknek számít. Ő egyébként visszatért Bielefeldbe, hiszen korábban négy éven keresztül kergette ott a labdát, meglehetősen eredményesen. Wichniarek nagy közönségkedvencnek számított az Arminiánál, s bízik benne, hogy a balul sikerült berlini kaland után ismét állandó játéklehetőséget kaphat, és visszaverekedheti magát a lengyel válogatottba.