Az angol orvosi szaklapban, a British Medical Journalben megjelent egy tanulmány, amely tényként közli, hogy a holland válogatott 1996-os Európa-bajnokságról való kiesésének napján Hollandiában a szívrohamban és szélütésben elhunytak száma a duplájára emelkedett egy átlagos naphoz képest. 1996. június 22-én, az angliai Eb-n Hollandia-Franciaország negyeddöntőre került sor, amelynek végeredménye gól nélküli döntetlen lett, a hosszabbításban sem született gól, a tizenegyesrúgások során pedig Clarence Seedorf büntetőjét Fabien Barthez hárította, és így az oranje elbúcsúzott a kontinensviadaltól. Egy holland orvosi felmérés szerint ezen a napon összesen 14-en hunytak el szívrohamban vagy szélütésben, ami kétszer annyi, mint az éves átlag.
A kutatást vezető Diederick Grobbee szerint (aki egyébként az utrechti egyetem professzora) a biztonság kedvéért az egy évvel korábbi és az egy évvel későbbi adatokat is megvizsgálta, de egyetlen napon sem találkozott ilyen nagy számú szívrohammal. "Nyilvánvaló tehát, hogy a mérkőzés okozta felfokozott érzelmi állapot, plusz az otthoni meccsnézés közbeni gyakori alkoholfogyasztás, chipsevés és dohányzás együttesen olyan hatalmas stresszt okozott az emberek szervezetében, amelynek az átlagosnál sokkal több szívroham lett az eredménye."
A kutatás tehát csak az 1996-os Eb-ről szólt, pedig könnyen lehetséges, hogy ha a 2000-es kontinensviadal időszakát is vizsgálják, akkor még súlyosabb eredményre jutottak volna. A hollandok akkor ugyanis szintén tizenegyesekkel estek ki az olaszok ellen, mégpedig nem is akárhogyan: az oranje már a rendes játékidőben is kihagyott két büntetőt, és a hosszabbítás után is csak egyet tudott értékesíteni.