Újoncként az élbolyban a West Ham United

Az újonc együttesek ebben a szezonban meglepően jól szerepelnek a Premier League-ben: a Sunderland AFC ugyan sereghajtó, és biztos kiesőnek tűnik, de a Wigan Athletic és a West Ham United is előkelő helyen áll, és nem elképzelhetetlen, hogy mind a két együttes kiléphet majd a nemzetközi porondra. A Wigan ezt a Ligakupában, a West Ham pedig a bajnokságban harcolhatja ki, a Kalapácsosok ugyanis 26 forduló után a hatodik helyen állnak.

A WHU az elmúlt évtizedben többször is ott volt a Premier League középmezőnyének első felében, 1999-ben például ötödik, de még 2002-ben is hetedik lett a pontvadászatban, és mindig több kiváló futballistát foglalkoztatott, éppen ezért okozott hatalmas meglepetést, amikor egy évre rá kiesett a legjobbak közül. A feljutásra két évet kellett várni, és a klub a nyáron igyekezett jelentősen megerősíteni keretét, elsősorban a védelmet - jött két klasszis kapus (Roy Carroll és Shaka Hislop) és három válogatott hátvéd (a walesi Danny Gabbidon és James Collins, illetve az angol Paul Konchesky) -, de a támadórészleget sem hanyagolták el a vezetők, ebbe a csapatrészbe az izraeli Yossi Benayoun érkezett. A célkitűzés mindezzel együtt a biztos bennmaradás volt, a szurkolók is csak maximum a 13. hely környékére várták a gárdát, de a szezonrajt remekül sikerült, és hét forduló után az együttes a negyedik helyen parádézott.

A folytatás már nem volt ilyen jó, de még mindig nem volt ok a panaszra, hiszen a gárda azért szép tempóban gyűjtögette a pontokat, és folyamatosan a nyolcadik-kilencedik pozíció környékén tanyázott. A csapat mestere, Alan Pardew igyekezett hétről hétre ugyanazt a kezdő tizenegyet pályára küldeni, és csak a sérülések esetén változtatott az összeállításon. Ebből a szempontból viszont meglehetősen rosszul jött az együttes számára, hogy előbb a veterán támadó, Teddy Sheringham dőlt ki a sorból, majd pedig a fiatal középpályás, Nigel Reo-Coker sérült meg, de Gabbidon is hiányzott pár találkozóról. Ezzel együtt a szurkolók elégedettek voltak, és nemcsak a labdarúgók, hanem a vezetőség is eredményesen tette a dolgát, hiszen szép sorban szerződést hosszabbított a gárda kulcsembereivel. A sort éppen Reo-Coker, az angol utánpótlás-válogatott csapatkapitánya nyitotta, ő 2010-ig kötelezte el magát a londoniakhoz, majd következett a szintén alapembernek számító középpályás, Hayden Mullins, aki ugyancsak 2010-ig írt alá, akárcsak a 25 éves támadó, Bobby Zamora.

A legnagyobb húzás azonban kétségtelenül Anton Ferdinand szerződésének meghosszabbítása volt, a középhátvéd ugyanis az ősz során olyan kiválóan futballozott, hogy több nagy klub is csábítani kezdte, állítólag még az FC Barcelonánál is felfigyeltek rá. A Manchester United bekkjének, Rio Ferdinandnak az öccse testvéréhez hasonlóan a West Ham United saját nevelésű játékosa, és 2003 augusztusában, 18 esztendősen mutatkozott be a felnőttek között, azóta pedig kihagyhatatlan a kezdők közül. Az ifjú Ferdinand négy és fél évvel hosszabbította meg kontraktusát, vagyis 2009-ig írt alá. A folyamat betetőzését pedig a szakvezető szerződésének meghosszabbítása jelentette: Pardew öt évre kötelezte el magát az egyesülethez.

A West Ham jövője tehát biztosítottnak látszott, de a jelen kissé aggasztónak tűnt, miután az év végén kisebb hullámvölgybe került a gárda: a zsúfolt karácsonyi időszakban öt mérkőzésen egyetlen pontot szerzett a csapat, és ennek köszönhetően egészen a 11. helyig csúszott vissza. A téli átigazolási időszakban így aztán Pardew igyekezett tovább erősíteni, ami a jelek szerint maximálisan sikerült. Az izraeli támadó, Yaniv Katan megvétele még nem tűnt olyan nagy fogásnak, annál inkább a másodosztályú Norwich City csatárának, Dean Ashtonnak a leigazolása, igaz, érte meglehetősen komoly összeget kellett fizetni: a Kanárik futballistája ugyanis 10,5 millió euróba került, és ezzel ő volt a téli átigazolási időszak legdrágább futballistája Angliában. Támadóra elsősorban Sheringham sérülése miatt volt szükség, hiszen a veterán csatár felépülése csak februárra volt várható, igaz, menet közben nélküle is elkapta a fonalat a gárda, hiszen január elején pazar sorozatba kezdett.

Az Aston Villa legyőzését követően további négy mérkőzésen nyert a csapat, és a sorozatban elért öt diadalnak köszönhetően egészen a hatodik helyig nyomult. Az utóbbi két meccsen Ashton már kezdő volt, és gólt is szerzett, de egy harmadik új szerzemény is bemutatkozott az RC Deportivótól kölcsönvett argentin jobbhátvéd, Lionel Scaloni személyében. Az ő megszerzése azért vált fontossá, mert az addig rendszeresen a védelem jobb oldalán szerepelt játékostól, a cseh Tomás Repkától érdemei elismerése mellett megváltak (a védő hazatért a Sparta Prahához), így szükség volt egy jobbhátvédre.