Krumplipüré a győzelemért

A labdarúgásban a szerencsének rendkívül nagy szerepe van, nem meglepő tehát, hogy a futballisták általában igen babonás emberek. A focisták a lehető legkülönösebb szokásokra esküsznek csapatuk sikere érdekében: az teljesen általánosnak mondható, hogy meghatározott sorrendben veszik fel a sportszárat, sípcsontvédőt vagy a focicsukát (előbb a balt, és aztán a jobbot, vagy éppen fordítva), akad olyan, aki egész pályafutása során ugyanazt a sípcsontvédőt viseli.

Az angol Paul Ince-ről köztudott, hogy a mezét mindig csak a pályára való kivonulás közben, az öltözőfolyosón veszi fel, és csakis utolsónak hajlandó kifutni a gyepre, Vladimír Smícer annak idején az RC Lensban a bajnoki hajrában, amikor az együttes egy veretlenségi sorozat közepette volt, a szezon végéig nem volt hajlandó megborotválkozni, mert azt gondolta, hogy ezzel elveszi a csapat szerencséjét.

Néhány éve az akkor a West Ham Unitedben szereplő Trevor Sinclairről érkezett hasonló híradás. A játékos egy térdműtét után éppen otthon lábadozott, miközben társai a Manchester United otthonában léptek pályára az FA-kupában. Sinclair a találkozó közben a konyhában tüsténkedett, főtt krumplit készített, és éppen le akarta venni a tűzhelyről az edényt, amikor a Kalapácsosok Paolo di Canio találatával megszerezték a vezetést.

Sinclair valami furcsa indokból azt gondolta, hogy ha valóban leveszi a burgonyát a tűzről, akkor a Vörös Ördögök bizonyosan kiegyenlítenek, éppen azért hagyta szétfőni a zöldséget, és közben szurkolt társainak.

A dolog bejött, hiszen a West Ham nagy meglepetésre nyerni tudott, a főtt krumpliból pedig krumplipüré lett, de ez egyáltalán nem zavarta a futballistát. Sőt: elhatározta, hogy a következő kupamérkőzésen is hasonló recept szerint fog eljárni.

Úgy tűnt, a krumplipürében valóban van valami, mert a West Ham a Sunderland AFC ellen is diadalmaskodott, ám az étel varázsa a negyeddöntőre elszállt, akkor ugyanis a Tottenham Hotspur - püré ide vagy oda - legyőzte a Kalapácsosokat.