Martín úgy véli, a királyi gárda előző vezetése pazarlóan bőkezű volt a korábbi megállapodások során, túl hosszú időre kötött szerződést a játékosokkal, és a kontraktus részleteivel kapcsolatban sem volt kellőképpen előrelátó.
Az elnök a hosszú ideig sérüléssel bajlódó Raúl esetével példálózott, amivel nem biztos, hogy túl népszerű lesz a madridi szurkolók körében. A spanyol futball egykori csodagyereke 2003-ban kapott új szerződést, ám azóta egyre kedvezőtlenebb pozícióba kerül a csapatnál, felépülése óta is gyakran kimarad a kezdő tizenegyből. A következő négy évre ennek ellenére biztosítva van jövője a klubnál, legalábbis ami az anyagiakat illeti, szerződése értelmében ugyanis 2010-ig évi 12 millió euró illeti meg.
Hasonló a helyzet a Cicinho által a kezdőcsapatból mindinkább kiszorított Michel Salgadóval is, aki Raúllal azonos időtartamra írt alá, neki 2,4 millió eurós fizetés jár évente. Nem jár rosszul a Juan Ramón López Carónál ugyancsak kegyvesztetté vált Iván Helguera sem, akinek 2009-ig nem kell tartania a munkanélküliségtől.
Martín szavaira reagálva Raúl megjegyezte: ő szívén viseli a klub sorsát, és ha problémát jelent a fizetése, úgy kész önszántából távozni. A többiek azonban várhatóan nem lesznek ennyire készségesek, igaz, Zinédine Zidane 12 milliót spórol a klubnak azzal, hogy a világbajnokság után visszavonul, vagyis nem tölti ki 2007-ig szóló szerződését. Az ugyancsak a legjobban fizetett labdarúgok közé tartozó Roberto Carlos szintén hajlandónak mutatkozik elhagyni Madridot a még két évig élpő kontraktusának lejárta előtt, amennyiben egy vonzó ajánlat érkezik Törökországból vagy Szaúd-Arábiából.
A várható megszorítások nem érnek véget a játékosoknál. Martín kilátásba helyezte, hogy csökkenteni fogja a három sportigazgató, Emilio Butragueno, Ramón Martínez és Benito Floro javadalmazását is, ami jelenleg fejenként kétmillió euró évente. Össze kell húznia a nadrágszíjat a Real Madrid TV vezetőinek is, a csatorna 13 milliós büdzséje 6 millióra csökken.
A legfontosabb azonban Martín szerint az, hogy végre hosszú távra megtalálják a csapat edzőjét, és a jövőben tartózkodjanak a játékosoknak kínált nagyszabású ajánlatoktól.
Tegyük hozzá, az elnöki szigor nem indokolatlan ugyan, de némileg váratlanul támadt fel, mert bár a csapat ötven éve nem volt ilyen eredménytelen, gazdaságilag mégis sikeresnek mondható. Olyannyira, hogy a 2004/2005-ös szezon adatai alapján a Real Madrid a világ legvagyonosabb klubjává avanzsált, elsősorban David Beckhammel kapcsolatos üzletpolitikája révén megelőzve az addigi listavezető Manchester Unitedot.