Zarándokút Värmlandbe

Angliában annak idején meglehetősen nagy felháborodás fogadta azt a tényt, hogy Kevin Keegan lemondása után az FA külföldről hívott szövetségi kapitányt a válogatott élére. Mindez azonban a kiváló eredmények hatására később eufóriába csapott át, és különösen a németek elleni 5-1-es diadal után valóságos Eriksson-mánia tombolt.

A bulvárlapok tele voltak a svéd szakvezető nyilatkozataival, és szinte mindent kiderítettek korábbi pályafutásáról, még olyan dolgokat is, amiknek az ember igazából semmilyen jelentőséget nem tulajdonítana.

A Daily Star például annak járt utána, hogy amikor Eriksson a Lazio edzője volt, és a bajnoki címhez vezette a rómaiakat, akkor a taktikai értekezleteken egy egyszerű mágnestáblát használt, amely szinte minden országban hozzátartozik a trénerek kelléktárához. Mint kiderült, az Eriksson által használt modellt éppen Angliában gyártják, és bármelyik sportboltban meg lehet venni potom 13 fontért.

A sztori a gyártó céghez is eljutott, amely természetesen nem hagyta ki a kínálkozó alkalmat: kissé felújított kiszerelésben, mintegy kétszeres árért ismét piacra dobta az edzőkészletet, amelynek dobozán most már Eriksson arcképe virított...

Az angol lapok annak is utánajártak, hogy a svéd szakvezető egy Sunne nevű városkában látta meg a napvilágot, és egy időben olyan sok zsurnaliszta látogatta meg a települést Eriksson múltja iránt érdeklődve, hogy a megye napilapjában komolyan felvetették: mi lenne, ha emlékmúzeumot nyitnának Värmland tartomány legismertebb szülötte tiszteletére?

"Lehet, hogy a turisták meglátogatnák Sven-Göran iskoláját, a szülei házát. Futballszurkolók ezrei lehetnek kíváncsiak arra, hogy a híres edző hol tette meg első lépéseit. Miért ne használnánk ki az ő sikereit?" - tette fel a költői kérdést az újság főszerkesztője az első oldalon. Mindenesetre nehéz elképzelni, amint Eriksson arcképével ékesített pólókba bújtatott emberek hallgatják az idegenvezetőt a nevezetességekről.

Néhány éve Eriksson az olasz televízió vendége volt, a műsorban pedig szerepelt a squadra azzurra akkori szövetségi kapitánya, Giovanni Trapattoni is. A két szakvezető kölcsönösen dicsérte kollégáját, majd a riporter megkérdezte Traptól: ugyan melyik angol középpályást látná szívesen csapatában? Mire az ősz mester kapásból rávágta: Roy Keane-t a Manchester Unitedből.

Ezzel minden bizonnyal Eriksson is így van, mivel Keano nem angol, hanem ír. Röviden összefoglalva tehát az olasz szövetségi kapitány az angolok svéd mesterétől egy ír játékost szeretett volna kölcsönvenni. Az eset Rejtő Jenőt idézi, amikor a Három testőr Afrikában című regény elején négy nemzetiség találkozik az asztalnál: egy francia őrvezető, egy amerikai gyalogos, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. Eriksson és Trapattoni mellől már csak Leila, az arab démon hiányzik...