Gera-interjú az Exit Magazinban

Exit Magazin

- Góllal búcsúztál a 2005-2006-os bajnoki sorozattól, és bár a csapatodat ezzel már nem tudtad megmenteni a kieséstől, mit jelentett neked ez a találat az elmúlt fél év megpróbáltatásai után?
- Gólt szerezni mindig remek érzés, de én elsősorban csapatérdekben és győzelmekben gondolkodom. Ha azt veszem, hogy nem sokkal a vége előtt még két góllal vezettünk, akkor bosszantó a döntetlen, de azt is kell ismernünk, hogy az Everton rengeteg ziccert hibázott el a meccsen. Egy olyan meccsel zártuk az idényt, amely talán hasonlított a teljes bajnoki szezonra: azaz egy kis szerencsével eredményesebbek lehettünk volna.

- Hogy látod: ez a gól a búcsúgól is volt egyben a Premier League-től, vagy van remény számodra az élvonalban maradásra?
- A sajnálatos kieséssel egyelőre csak az jelenthető ki biztosan, hogy a West Bromwich színeiben a következő hónapokban biztosan nem szerezhetek gólt a Premier League-ben. A jövőmmel kapcsolatosan pedig csak azt tudom mondani, hogy szerződésem van a WBA-val, ahol július 6-án edzésre jelentkezem.

- Egyes hírek szerint a WBA hajlik arra, hogy eladjon. Mi ebből az igazság, és melyik csapatnál képzelnéd el a folytatást? Ez a gól segít-e az átigazolás szempontjából, hiszen az egyik (hírekben felröppent) lehetséges kérő, az Everton hálójába találtál be.
- Értesültem róla, hogy egyre több klub nevét hozzák kapcsolatba a személyemmel, de egyáltalán nem kívánok ezekre a szóbeszédekre reagálni, sőt foglalkozni sem kívánok velük. Megszoktam, hogy egyik nap ez jelenik meg, másik nap az, miközben a valóság egészen más. Tavaly átéltem már egy hasonló időszakot, amikor repkedtek a klubok nevei, és mindenki azzal volt elfoglalva, hogy hová megyek, én pedig közben pontosan tudtam, hogy maradok. A West Bromwich Albion alkalmazottja vagyok, szerződés köt a klubhoz, és éppen ezért egyetlen egy dolog számít, mégpedig az, hogy mit akar és mit mond a klubom. Ezért kérek is arra mindenkit, hogy ne várjon tőlem semmiféle kommentárt, mert ez nem az én dolgom. Azzal vagyok elfoglalva, hogy a pályán minél jobb teljesítményt nyújtsak, örülök, hogy végre egészséges vagyok és játszani tudok. Számomra most ez a fontos, és nem más.

- Angliában melyik lenne az az álomcsapat a számodra, ahol szívesen játszanál?
- Természetesen Angliában vannak egészen kiváló csapatok, de engem elsősorban az a közeg fogott meg, ami a teljes angol labdarúgást övezi. Én szeretek futballozni, és számomra a játék a lényeg, valamint az, hogy az aktuális csapatomban jól érezzem magam. Nos, ilyen téren Birminghamben nem lehet okom a panaszra, úgy érzem, elfogadtak a társak és a drukkerek is.

- Mit jelent a pályafutásodban az eddigi angliai szakasz? Mennyit fejlődtél játéktudásban, technikailag, szemléletben, stb.?
- Remélem, hogy sokat fejlődtem, és sok területen, de ezt nem nekem kell megítélnem, hanem az edzőknek, meg a szurkolóknak. Az angol bajnokság szinte minden tekintetben más követelmények elé állított, mint a magyar.

- Angliában többször a forduló válogatottjában szerepeltél már. Hogyan éled meg ezt az elismerést? Mennyit számít ez egy jó szerződés megszerzésénél?
- Minden olyan elismerésnek örülök, amit a játékom miatt kapok, de ismételten csak azt tudom mondani, hogy számomra az a legfontosabb, hogy a csapat szerepeljen eredményesen. Ugyanakkor szeretném, ha sokkal többször tudnék kiugró teljesítményt nyújtani, és szeretném, ha a legjobb teljesítményeim egy idő után átlagossá válnának, és csak a még sokkal jobb produkciók esetén kapnák fel az emberek a fejüket.

- A WBA-nál kivel találod meg leginkább a közös hangot?
- Mindenkivel jól megértetem magam.

- Mi jelentett nehézséget a csapatba való beilleszkedésnél?
- Az angol bajnokság talán a legkeményebb a világon, de ennek ellenére úgy érzem, gyorsan sikerült megszoknom az ottani játékstílust. Sokat jelentett számomra, hogy a feleségem is velem tartott, ő mindenben segített. Egy új országban egy új nyelvvel is meg kell barátkoznia az embernek, szerencsére azért voltak alapjaim, hiszen a Dover nyelviskola vezetője Dohár Péter sokat foglalkozott velem már akkor is, amikor a Fradiban játszottam.

- Álmodozol esetleg más bajnokságról is? Ha tehetnéd melyik csapatban játszanál a német, a spanyol, a francia és az olasz bajnokságban. És miért éppen abban a csapatban?
- Ahogy említettem, számomra rendkívül szimpatikus az a hangulat, ami a szigetországban a futballt körülveszi, ott igazi ünnep a labdarúgás. Éppen ezért kitűnően érzem magam Angliában. De természetesen a felsorolt bajnokságokat is figyelemmel kísérem, hiszen ezekben az országokban rengeteg olyan kiváló labdarúgó van, akinek a játékát öröm nézni, és akiktől sokat tanulhat az ember.

- Szerinted milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki világszintű futballista legyen? A tehetség mellé még mi(k)nek kell párosulnia?
- A tehetség önmagában nem sokat ér szorgalom, munka és alázat nélkül, ugyanakkor az én életemben komoly szerepe van a hitnek is. Mondhatom azt is, hogy szakmai szempontból is sokat profitáltam a hit segítségével, például, hogy hogyan készüljek egy összecsapásra.

- A most napvilágot látott reklámfilmben világsztárokkal focizol együtt. Milyenek voltak testközelből, és milyen volt velük a közös munka?
- A jeleneteket külön vették fel, és én Budapesten álltam kamera elé, így nem találkoztam Ronaldinhóékkal. Aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek reflektorfényben lenni, a kamerák, fotósok előtt pózolni pedig még kevésbé, de néha erre is szükség van. Ezúttal szerencsére nagyon könnyű dolgom volt, mert a fotózásnál és a forgatásnál is nagyon kedves, kellemes stábbal dolgozhattam együtt. Sokat nevettünk és oldott volt a hangulat, de a legjobban annak örültem, hogy szinte mindent labdával kellett csinálnom. Azért elég fárasztó volt az egész, hiszen nagyon bonyolult volt a jelenetek felvétele. Centiméterre ki volt mérve hol lehet a fejem, a nyakam, a vállam, miközben mondjuk mellre vettem a labdát. Szóval nem volt egyszerű, de érdekes, új élményt jelentett, hiszen ilyesmit még nem csináltam soha.

- Mit csinálsz a szabadidődben? Hogyan telik számodra az idei nyár?
- A májusi hónapban még a futballé a főszerep, hiszen a válogatottal Új-Zéland és Anglia ellen is pályára lépünk. Edzésben kell maradnom, így korábbi klubom, a Ferencváros edzéseit látogatom, hogy megfelelő állapotban legyek ezeken a meccseken. Az ezt követő időszak pedig pihenéssel telik majd, a családommal és a barátokkal töltöm majd az időt. Természetesen a júniusi futball világbajnokságot én is élénken figyelemmel követem majd, aztán pedig július elején kezdődik a felkészülés a következő idényre.

Lipiczky Ágnes