Gera Supermannek képzelte magát Boszniában

Bosznia-Hercegovina otthonában talpra állt a magyar válogatott, a mieink remek játékkal nyertek 3-1-re az Eb-selejtezőn. Gera Zoltán góllal járult hozzá a sikerhez, talán nem túlzás azt állítani, hogy pályafutása egyik legérdekesebb találatát szerezte a WBA játékosa.

- Egyes jelzők szerint zseniális gólt szereztél - méterekről találtál mellel a kapuba.
- Én inkább alaposan meglepődtem. Torghelle Sanyi lehúzta előttem a fejét, kis túlzással azt is mondhatom, hogy jól talált el labda, aztán már csak azt láttam, hogy valahogy bement a hálóba.

- A gól utáni szaltó viszont ezúttal nem volt az igazi.
- Mert nem is szaltó akart lenni... A gól utáni örömömben beugrott birminghami csapattársam, Robinson, az én Superman-barátom. Mindig azzal szórakozunk edzésen, hogy mi ketten vagyunk a Supermanek. Olyankor kinyújtjuk a kezünket és repülünk ameddig tudunk, majd beleállunk a fűbe. Most is ugyanez történt, azaz Supermannek képzeltem magam és csináltam egy jó nagy hasast. A gólörömömet Robinsonnak küldtem, aki remélem látja majd valahol az interneten, de ha nem, akkor Birminghamban részletesen elmesélem majd neki.

- A büntetőt miért nem Te lőtted?
- Megbeszéltük a norvég meccs után Huszti Szabival, hogy a következőt ő lövi. Szombaton 0-4-nél majdnem kikapta a kezemből a labdát, annyira szerette volna rúgni. Tetszett nagyon ez a reakciója, hogy bátran vállalta volna abban a nagyon rossz lelkiállapotban is a tizenegyest. Szabolcs mentalitását nagyon szeretem, vagány gyerek, aki nem ijed meg semmitől. Ezért döntöttem úgy már a norvég-meccs után, hogy a következő büntetőt átengedem neki.

- A játékvezetésre ezúttal nem lehetett panaszunk.
- Pedig nekem eddig inkább kellemetlen emlékeim voltak a ciprusi bíróval kapcsolatosan. Annak idején a Fradival játszottunk Stuttgartban egy fontos UEFA-kupa-mérkőzést, ott is ő vezetett. Akkor már úgy mentünk neki a meccsnek, hogy tudtuk, egy ciprusi bajnokin kiállított egy kabalaállatot is. Kaptunk is egy félidő alatt vagy nyolc sárgát, meg a végén két pirosat. Most nagyon nézett egyébként már a meccs előtt a játékoskijáróban, valószínű azért, mert megismert. Az biztos, hogy nem volt szívbajos és ember volt a gáton szerda este, hogy ebben a félelmetes hangulatban gond nélkül kiállított egy hazai játékost, és megadott ellenük egy büntetőt.

- Hogyan értékeled ezt az idegenbeli sikert?
- Minden győzelmet meg kell becsülni a mai világban, de ez a siker most nagyon kellett. Minden eredményt a helyén kell kezelni, mi most is ugyanolyan játékosok vagyunk, mint amilyenek a norvég meccs után voltunk. Ma a bosnyákok kaptak ki úgy tőlünk, mint mi szombaton a norvégoktól, ez is benne van a futballban. Mi pár napja kaptunk egy nagy pofont, de fel tudtunk állni, és ez nagyon pozitív.

- És a saját teljesítményed?
- Voltak jó, és rossz megoldásaim, igyekeztem sokat dolgozni. A gólnál szerencsém volt, viszont az ollózásomnál nem. Ha ott kicsit jobban találom el a labdát, akkor szerintem bement volna. Sajnos a végén már nem volt minden rendben a cipőmmel, kiesett a hátsó stoplim, ezért szinte minden indítás, vagy keresztlabda közben elestem, nem volt könnyű játszani. De egy ilyen győztes meccs után ez legyen a legnagyobb bajom...