Menny és pokol között ingázik az olasz foci

Sűrű hónapok állnak az olasz labdarúgás mögött, májusban mindenki a mélypontot emlegette, amikor kirobbant a bundabotrányként elhíresült ügy, majd a világbajnoki győzelem eufóriát és mámort okozott a futballt a vallással egy szinten kezelő népnek, hogy aztán a botrány miatt kiszabott büntetések, és a rossz Eb-selejtezőbeli rajt miatt ismét a keserűség váltsa fel az örömöt. Összeállításunkban összeszedtük ennek az "érzelmi hullámvasútnak" az egyes állomásait, egyúttal felidézzük az elmúlt hónapok legfontosabb történéseit.

Az elmúlt években Portugáliában, Németországban, Csehországban, Belgiumban és Finnországban is kitört bundabotrány, de egyik sem volt akkora horderejű, mint az olaszországi. Május elején robbant a bomba, amikor napvilágra kerültek telefonbeszélgetések, melyekben Luciano Moggi, a Juventus általános igazgatója próbálta meg (több-kevesebb sikerrel) befolyásolni a bíróküldést Pierluigi Pairettón, a játékvezető bizottság társelnökén keresztül bajnoki, illetve nemzetközi kupamérkőzésekre.

A lehallgatást még a torinói klub doppingügye miatt rendelte el a nápolyi ügyészség, és 2004 augusztusától szeptember végéig tartott, Moggi mellett Antonio Giraudót, a Juve ügyvezető igazgatóját figyelték ily módon. Arra is fény derült, hogy a GEA nevű cég, amelyet Moggi fiával közösen irányított és futballisták, edzők menedzselésével foglalkozott, a játékospiacot is igyekezett hatalma alá vonni, és állítólag abba is beleszólt, hogy kik kerüljenek a válogatott keretébe.

A botrány kirobbanásakor még két forduló hátravolt a bajnokságból, amelyet végül a Juventus nyert meg hárompontos előnnyel a Milan előtt, de ekkor Moggiék már nem álltak a klub élén, ugyanis május 11-én a torinói klub vezetősége lemondott, ráadásul a klub részvényeinek ára is zuhanásba kezdett a tőzsdén. Sőt, ekkor már az Olasz Labdarúgó Szövetség is elnök nélkül működött, mivel Franco Carraro a rengeteg támadás miatt távozott a posztjáról, bár vele kapcsolatban semmilyen kompromittáló információ nem került szóba.

Massimo De Santis, a világbajnokságra készülő játékvezető is érintett volt az ügyben, több olyan felvétel is előkerült, amelyen a Juve vezetőivel beszélt, így végül nem mehetett Németországba. Napról napra keveredtek bele újabb személyek a botrányba, így került képbe Claudio Lotito, a Lazio elnöke, valamint Andrea és Diego Della Valle, a Fiorentina élén álló testvérpár, de nem úszta meg a Milan sem, ahol Leonardo Meani, a bírókért felelős vezető intézkedett, hogy a klubnak megfelelő partjelző lengessen a 2005 áprilisában játszott Chievo elleni mérkőzésen, amelyről tudott Adriano Galliani, a piros-feketék alelnöke is, aki így szintén szerepet kapott a nyár slágertémájában.

A bajnokság befejeztével elkezdődtek a találgatások, hogy milyen büntetésben részesülhetnek a botrányban érintett klubok, felmerült, hogy a pontlevonások miatt az Inter lesz a 2006-os bajnok, miközben a nápolyi ügyészség megnevezte azt a hat személyt, aki kézben tartotta a szálakat, a már említett Moggi, Giraudo, Pairetto, De Santis kvartett mellett Paolo Bergamo, a játékvezető bizottság másik társelnöke, és Innocenzo Mazzini, a szövetség alelnöke volt a főkolompos.