Arsenal: gyengébb rajt, optimista jövőkép

Az előző idény kissé felemásra sikeredett az Arsenal FC számára, hiszen az Ágyúsok csak negyedikek lettek a tabellán - viszont a BL-ben bejutottak a döntőbe. Mindez optimizmust adott a 2006-2007-es szezonra, főleg, hogy sikerült megtartani a legnagyobb sztárnak számító Thierry Henryt, és az új, hipermodern stadion is elkészült. Az Emirates Stadiumban eleinte sok pontot veszített a gárda, de így is ott van a Premier League élmezőnyében.

A londoni együttes a 2005-2006-os bajnokság olyan rossz eredményt ért el, amire pontosan tíz éve nem volt példa. Akkor, 1996-ban ötödik lett az együttes, legutóbb pedig csupán a negyedik pozíciót szerezte meg, márpedig 1996 óta az Arsenal mindig a dobogón végzett, Arsene Wenger irányításával pedig sohasem csúszott le az első két hely valamelyikéről. Ilyen szempontból tehát a szereplés csalódást jelentett - mellette azonban ott volt a Bajnokok Ligája, ahol egészen a döntőig menetelt a gárda. Ha a fináléban győzni tudtak volna Henryék, akkor a legutóbbi szezont egyértelműen sikernek lehetett volna elkönyvelni, így viszont a vezetőség nem lehetett maradéktalanul elégedett.

A drukkerek számára a legfőbb aggodalom az volt, hogy a klubnak sikerül-e megtartania a csapat legjobbját, Thierry Henryt, akit leginkább az FC Barcelonával hoztak kapcsolatba. Nos, Henry pár nappal a BL-döntő után aláírta új szerződését az Ágyúsoknál, amitől egy csapásra pozitív lett a jövőkép. Már csak azért is, mert az egyesület vadonatúj stadionja, az Emirates Stadium is elkészült, amelybe akár 60 ezer szurkoló is kényelmesen elfér, és ennek köszönhetően a jegybevételek akár meg is duplázódhatnak. Arról nem is beszélve, hogy Wengernek immár nem kellett spórolnia a játékosigazolásoknál az épülő stadion miatt.

A szakember azért így sem vitte túlzásba a költekezést, és folytatta az elmúlt években megszokott transzferpolitikát, amelynek értelmében évente csak két-három játékos érkezik, lehetőleg a fiatalabb korosztályból. Most az első új szerzemény a Borussia Dortmund cseh középpályása, a 25 esztendős Tomás Rosicky volt, akiért tízmillió eurót fizettek ki - és ezt követően egészen az átigazolási időszak végéig csak távozókról és sérültekről lehetett olvasni.

Elhagyta a klubot a veterán védő, Sol Campbell, a francia középpályás, Robert Pires, míg a holland Dennis Bergkamp a váraskozásnak megfelelően befejezte pályafutását. Ami a sérülteket illeti, a svájci középhátvéd, Philippe Senderos vállficammal tért vissza a vébéről, a kameruni Lauren már korábban kidőlt a sorból, és a bajnoki rajtra Gael Clichy és Abu Diaby sem épült fel.

Ezzel együtt egészen az átigazolási időszak utolsó napjáig egyetlen újabb szerzeményről sem lehetett olvasni, és bár a csapat még így is erősnek számított, a bajnoki rajt nem sikerült valami jól az Arsenal számára: az első két fordulóban csak egy pontot szerzett az együttes. Augusztus utolsó napján, amely egyben a transzferperiódust is zárta, aztán felpörögtek az események, és a klub két játékoscserét is végrehajtott. Az egyiket azért sejteni lehetett, elvégre a csapat balhátvédje, Ashley Cole már majd egy éve "szemezett" a Chelsea FC-vel, és az első fordulókban nem sérülés miatt hiányzott a csapatból, hanem valószínűleg azért, mert Wenger sejtette: úgysem tudja megtartani.

A transzfer végül az utolsó pillanatban valósult meg, és az Arsenal Cole-ért cserébe a Chelsea-től távozni szándékozó francia bekket, William Gallast kapta meg, sőt, még további hétmillió euró is az Ágyúsok kasszájába vándorolt. De nem ez volt az egyetlen átigazolás augusztus 31-én az Arsenalnál, mivel egy másik, távozni szándékozó focistát sem tartott meg a klub: a spanyol José Antonio Reyes addig panaszkodott honvágyról, míg elengedték a Real Madridhoz, ahonnan cserébe a brazil Júlio Baptista érkezett.

Utóbbi futballista túl sokat azóta sem játszott, leginkább sérülése miatt, Gallasra viszont nagy szükség volt, hiszen a legtöbb hiányzó a védelemben akadt, arról nem is beszélve, hogy az Arsenalnak Ashley Cole távozásával, illetve Clichy sérülésével nem maradt vérbeli balhátvédje. Gallas tehát eleinte ugyanúgy a hátsó alakzat bal oldalára kényszerült, mint korábban a Chelsea-nél, főleg azután, hogy Emmanuel Eboué is kidőlt a sorból - így a fiatal Justin Hoyte (aki a bajnokság elején balhátvédet is játszott) lett a jobb oldali bekk.

A védelemre azonban még így sem lehet panasz, elvégre 12 forduló után az Arsenal kapta a második legkevesebb gólt a Premier League-ben, igaz, eggyel kevesebb mérkőzést játszott riválisainál. De még ha ezt a Wigan elleni összecsapást meg is nyeri a gárda, akkor is "csak" a harmadik pozícióját erősítené meg, és lemaradása az éllovassal szemben hét, a másodikkal szemben pedig négy pont lenne. A hiányzó pontokat leginkább az Emiratesben szórta el a csapat, elvégre az új stadionban eddig lejátszott hat bajnokiból csak hármat tudott megnyerni.

A Liverpool FC elleni magabiztos diadal mindenesetre azt jelezte, hogy a klub jó úton halad, és a drukkerek optimisták lehetnek a jövőt illetően - már csak azért is, mert a keret meglehetősen fiatal: a kapuson, Jens Lehmannon, illetve a brazil középpályáson, Gilberto Silván kívül még senki sem töltötte be a 30. életévét. A jövő azonban nem csak ezért tűnik fényesnek az Ágyúsok számára, hanem azért is, mert a legtöbb futballistának csak 2010-ben, vagy még később jár le a szerződése. A csúcsot egyértelműen Francesc Fabregas jelenti, aki a minap 2014-ig írt alá (és akkor még mindig csak 27 éves lesz!), de Henry és Touré is az elmúlt hónapokban írt alá új kontraktust.