Egy védő miatt ugrottak egymásnak a baszk klubok

Nem nagyon megy a baszk csapatoknak mostanában a Primera Divisiónban, hiszen a Real Sociedad sereghajtó a spanyol élvonalban, és az Athletic Bilbao is csak a 16. helyet foglalja el a tabellán. Ráadásul a két egyesület viszonya is megromlott, köszönhetően a Zubiaurre-ügynek, amely tavaly nyáron kezdődött, és csak a napokban zárult le.

A baszk labdarúgás aranykora egyértelműen a nyolcvanas évek elején volt: a Real Sociedad 1981-ben és 1982-ben, az Athletic Bilbao pedig a következő két évben nyert bajnokságot Spanyolországban. Azóta egy-egy kiemelkedő idény kivételével (a Bilbao 1998-ban, a Sociedad pedig 2003-ban volt ezüstérmes) a klubok leginkább a középmezőnyben szerepeltek, az előző idényben pedig mindketten a kiesés ellen küzdöttek.

A csapatok mindig is riválisnak számítottak, és a baszk derbik általában rendkívül hatalmas intenzitással teltek el, de ezzel együtt az egyesület viszonya nem volt rossz - elvégre összekötötte őket a baszk nemzeti tudat. Ez a viszony romlott meg tavaly nyáron, amikor az Athletic Bilbao le akarta igazolni a San Sebastian-iak tehetséges védőjét, Iban Zubiaurrét.

Ezzel nem lett volna olyan nagy probléma, elvégre a múltban többször is megtörtént, hogy egy focista a két baszk egyesület között váltott klubot, a gondot az jelentette, hogy az Athletic egyetlen centet sem akart fizetni a bekkért - de a játékost még egy évig élő szerződés kötötte a Sociedadhoz. Nehéz megérteni, hogy az 1983-as születésű, U21-es válogatott labdarúgó, akinek mindössze húsz élvonalbeli mérkőzés állt a háta mögött, miként gondolta, hogy csak úgy távozhat nevelőegyesületétől, de tény, hogy négyéves szerződést írt alá a Bilbaóhoz, és még hivatalos fotózáson is részt vett a klubnál.

A Sociedad persze nem hagyta annyiban a dolgot, és jelentette az ügyet a spanyol szövetségnek, illetve a bíróságnak, és ezzel megkezdődött a futballista kálváriája. A hatóságok ugyanis sehogyan sem tudtak dönteni, azonban a végleges határozat meghozataláig a védő nem léphetett pályára, de még nem csak is edzhetett a Bilbaóval.

Jobb híján a Durango nevű baszk amatőregyesületnél tréningezett, és alig várta, hogy végre döntsenek róla. Ez azonban nem ment egyszerűen: a Bilbao maximum másfélmillió eurót lett volna hajlandó fizetni, a Sociedad viszont a kontraktus kivásárlási záradékában lévő összeget akarta megkapni - ami viszont 33 millió euró volt!

Az ügy egészen a Baszk Legfelsőbb Bíróságig jutott el (Baszkföld külön, autonóm igazságszolgáltatással rendelkezik), és az ítélethozatalt szeptember 7-re tették. A bíró, bizonyos Carlos Benito-Butrón augusztusban el is ment szabadságra, hogy visszatérve kijelentse: ő nem hozhat elfogulatlan döntést, mivel az Athletic pártoló tagja. Hogy ezt egészen eddig miért nem jelezte, azt alighanem csak ő tudta, de így Zubiaurrére további pihenő várt.

Végül október végén megszületett a döntés, amely tulajdonképpen salamoni volt: a bíróság ötmillió euróban szabta meg a labdarúgó vételárát. Rejtély, hogy ez az összeg hogyan jött ki: ha a Sociedadnak volt igaza, akkor miért nem a szerződésben lévő 33 millió eurót ítélték meg, ha pedig a Bilbaónak, akkor miért kellett fizetni?

Zubiaurre mindenesetre annyira megörült, hogy végre pályára léphet, hogy kijelentette: a vételár (vagy büntetés, ahogy tetszik) felét kifizeti. Vagyis a Bilbaónak "csak" két és fél millió eurót kell fizetnie, de ennél sokkal "súlyosabb", hogy az eset kapcsán teljesen megromlott a két egyesület viszonya.

Sokak szerint az Athletic elnökének, az egyébként ügyvédi végzettségű Fernando Lamikiznak is az ügy miatt kellett távoznia (persze a klub gyenge szereplése sem elhagyagolható tényező), Lamikiz utódja, Ana Urquijo (a bilbaói egyesület történetének első elnöknője) kijelentette: minden kapcsolatot megszakítanak a Sociedaddal.