Az éppen ezért az 1889-ben fundamentált, El Decanosnak is becézett csapatot a legcélszerűbben éppen a madridi gárdák elleni szereplésén keresztül mutathatjuk be. Legutóbb, amikor az andalúziai egylet a Primera Divisiónban szerepelt, igencsak jól teljesített a fővárosi klubok ellen: otthonában, a 20 000 nézőt befogadó Nuevo Colombino-stadionban 3-0-ra gázolta el az Atlético Madridot, 2-1-re a Rayo Vallecanót, a Real Madrid ellen pedig 0-0-s döntetlent ért el.
Idegenben a Rayótól és az Atléticótól is pontot lopott (0-0, illetve 1-1) - de közel állt ahhoz is, hogy a Santiago Bernabéuban meglepetést okozzon, hiszen negyedórányi játék után már 2-0-ra vezetett, hogy aztán a Galaktikusok az utolsó 20 percben szerzett három góllal fordítsanak, kialakítva a 4-2-es végeredményt. Bizony, Galaktikusok, hiszen az előbbiekből a futballt figyelemmel kísérők kitalálhatták, hogy a fenti mérkőzéseket nem mostanában játszották, hanem egészen pontosan a 2002-2003-as szezonban.
Akkor a Recre szintén újoncként vágott neki a pontvadászatnak, számos közönségszórakoztató mérkőzésen szerzett magának újabb híveket a meglévők mellé, ám nem tudta elkerülni végzetét, a 18. pozícióban végezve kizuhant az elitből. Ezek után sokáig a Segundában is csak vergődött a csapat, a fordulópontot talán az jelentette, hogy Francisco Mendoza klubelnök 2005 nyarán a kispadra csábította a Sporting Gijón addigi mesterét, Marcelino García Toralt, aki a maga 40 esztendejével a fiatal, ambíciózus edző prototípusa.
Jellemző rá az is, hogy a látványos, közönségcsalogató futballt favorizálja, amihez a másodosztály 2005-2006-os idényében páratlan eredményesség is társult. A csapat a jelzett időszakban a ligában magasan a legtöbb gólt szerezte, megnyerte a másodosztály küzdelmeit, valamint a gólkirály is innen került ki a 20 találatot szerzett nigériai Ikechukwu Uche személyében. Rajta kívül még két idegenlégiós, az argentin Gastón Ángel Casas (14 gólt ért el) és a román Dimitru Laurentiu Rosu (kilencszer volt eredményes) vitte a prímet, de ott voltak a gárdában a "primerás veteránok" is, mint például Emilio José Viqueira és Iker Begona.
Hogy mégis miért tartottuk még az újoncok között is a leggyengébbnek a Recreativót a nyár végén? A választ az átigazolások környékén érdemes keresni. Elhagyta ugyanis Huelvát többek között a már említett Casas és Iker Begona, az érkezők névsora ellenben nem tűnt bíztatónak, a legnagyobb pozitívumként Uche megtartását értékeltük, akinek teljesítményére számos nagyobb egyesület is felfigyelt - ő azonban sérülése miatt végül csak a hetedik fordulóban léphetett először pályára az idényben.
Aztán kiderült, hogy Marcelino mester tudatosan nem a nagy nevekre áhítozott a nyár folyamán, hanem posztokra igazolt: a kilenc új szerzeményből hét azonnal alapember lett. A Villarreal CF-től rögtön három labdarúgó is érkezett, Javier López Vallejo a kapuban, César Arzo a védelem tengelyében, Santiago Cazolra González a középpálya jobb szélén illetve szükség esetén a támadósorban vethető be. Teneriféről ketten igazoltak át, Edú Moya a hátvédsor jobb oldalán, Antonio Jesús Vázqez pedig a középpálya közepén képes a legjobb teljesítményre.
A Valladolid csapatától tette át a székhelyét Huelvába a középhátvéd Pedro Mário Alvarez, a balbekk Poli pedig az élvonalból kiesett Deportivo Alávest hagyta ott Marcelino kedvéért, ám rögtön kemény konkurrenciája akadt a sevillai Dani Bautista személyében. Ezt a sort egészíti ki a Celta Vigótól megszerzett középpályás, Iago Bouzón és a szintén Vigót elhagyott tapasztalt csatár, Javi Guerrero, valamint a Liverpool FC-től egy idényre kölcsönkapott egykori francia utánpótlás-válogatott támadó, Florent Sinama-Pongolle.
Végül, mivel a védelmet a vezetőség még mindig nem érezte elég erősnek, a volt deporos Pablo Amo és a portugál válogatott Beto is a Recrénél kötött ki. Így gyakorlatilag csak három olyan futballista akad, aki az előző szezonban bravúrt elért együttesből még ma is meghatározónak számít, a már említett Viqueira, Uche és a bal oldali középpályás Aitor Tornavaca Fernández - még Rosu is kiszorult a csapatból, eddig mindössze két találkozón tölthette a pályán mind a 90 percet.
Ezzel pedig rá is térhetünk a Recre őszi produkciójára, amely az eddig közölt információink ismeretében ugyancsak meglepő. A teljesen "átépített" gárda hamar elkezdte szállítani az eredményeket, kezdetben Cazorla villogott, majd szépen sorban a többiek is felsorakoztak mellé néhány kiugró teljesítménnyel. A sokgólos, közönségcsalogató futball sem enyészett el, mi több, 16 forduló után csak két olyan mérkőzést fedezhetünk fel az eredménysorban, amelyen a Recre futballistái nem szereztek gólt (ezek közül az egyik az FC Barcelona elleni idegenbeli találkozó), momentán ugyanannyi szerzett találat áll a csapat neve mellett, mint amennyit a Real Madrid játékosai rúgtak.
A 4-4-2-es szisztémában ennek köszönhetően pedig azon törheti a fejét Marcelino, hogy melyik csatárát ültesse inkább a kispadra, hiszen Sinama-Pongolle hat, Uche öt, Javi Guerrero pedig négy gólnál jár, de az együttes legstabilabb csapatrészét, a középpályát alkotó négy futballista (Cazorla-Viqueira-Jesús Vázquez-Aitor) is egytől egyig betalált már - a rutinos Viqueira éppen a Bernabéuban, ráadásul egy csodásan kivitelezett szabadrúgást követően.
Ezzel a produkcióval pedig a huelvaiak a Primera División közvetlen élmezőnye mögötti üldözőbolyban foglalnak helyet, nem mellesleg máris annyi győzelemmel büszkélkedhetnek, mint amennyire 2002-2003-as idényben összesen képesek voltak. Kiesési gondjai tehát, hacsak valamilyen sorscsapás nem következik be, ezúttal nem lesznek a Recrének, azonban jobb, ha a klubvezetés már most, a tél folyamán nekilát a labdarúgók szerződéseinek meghosszabbításához annak érdekében, hogy meggátolják a nyári szétszéledést - a házi góllövőlistát vezető Sinama-Pongolléról például már most tudható, hogy kölcsönszerződése lejártával tárt karokkal várja őt vissza a Liverpool FC spanyol trénere, Rafa Benítez.