Ligue 1: öten maradtak tavalyi álomcsapatból

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is összeállítottuk Európa öt legerősebb pontvadászatának álomtizenegyét. A válogatásnál (a mutatott teljesítmény mellett persze) mindössze három megszorítást alkalmaztunk: csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik egész évben ugyanabban a bajnokságban szerepeltek, valamint a csapat hadrendjének lehetőleg az adott liga leggyakoribb vagy legeredményesebb formációját kellett mintáznia, azaz a valóságban is elképzelhető legyen egy ilyen összetételű gárda.

A franciáknál elsősorban az szokott problémát okozni, hogy mivel a Ligue 1 a többi topliga első számú exportőre, így aztán a nyáron a legjobbak rendre elhagyják Franciaországot, márpedig szabályaink értelmében az álomcsapatba csak olyan játékos kerülhet be, aki az egész évet az adott pontvadászatban töltötte. A tavalyi csapatból ketten emiatt kerültek ki (Mahamadou Diarra és Alexandre Frei), érdekes módon azonban öten is megőrizték a helyüket a tizenegyben.

A kapusposzton mindenesetre változás történt, mert bár az Olympique Lyon immár válogatott portása, Grégory Coupet továbbra is rendkívül magabiztosan védett, az AS Saint-Etienne hálóőre, Jérémy Janot még őt is felülmúlta. A Zöldek kapusa vezeti az őszi ranglistát a France Football osztályzatai alapján, és az előző idényben is az előkelő második helyen végzett, ráadásul az ellenfél kapuja előtt is feltalálta magát, az FC Nantes ellen az utolsó percben egy szöglethez előrehúzódva egy pazar csel után gólpasszt adott...

A védelemből egyedül a lyoni Cris őrizte meg a helyét: a brazil bekk a France Football osztályzatai alapján az előző szezonban a legjobb középhátvéd volt Franciaországban, jelenleg pedig vezeti a mezőnyjátékosok ranglistáját. Nem csoda, hiszen pazar védőmunkája mellett a támadásokból is kiveszi a részét, 2006-ban négyszer volt eredményes.

A hátsó alakzat többi része azonban teljesen kicserélődött: a védelem jobb oldalára azt a Julien Faubert-t tettük a Bordeaux-ból, aki hol jobbhátvédként, hol középpályásként kap lehetőséget, és teljesítményére már a nemzeti tizenegyben is felfigyeltek, hiszen augusztusban Bosznia ellen bemutatkozott a válogatottban - mégpedig góllal.

Sébastien Puygrenier (középen)

A balszélen a Lille OSC csapatkapitánya, Grégory Tafforeau védekezhet, aki Faubert-rel ellentétben nem a lendületes támadójátékáról híres, viszont rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményre képes. A védelem tengelyében pedig Cris mellett a szezon egyik meglepetéscsapatának, az AS Nancynak a bekkje, Sébastien Puygrenier szerepel, aki főleg ősszel remekelt (három gólt is szerzett), de az előző szezonban is ott volt az első húszban a France Football ranglistáján.

A Ligue 1 2006-os álomcsapata:

Janot (AS Saint-Etienne) - Faubert (Girondins Bordeaux), Puygrenier (AS Nancy), Cris (Olympique Lyon), Tafforeau (Lille OSC) - K. Keita (Lille OSC), Makoun (Lille OSC), Juninho Pernambucano (Olympique Lyon), Malouda (Olympique Lyon) - Pauleta (Paris-SG), Pagis (Olympique Marseille)

Kader Keita

A kameruni Jean Makoun jelenleg a francia élvonal legjobb védekező középpályásának számít, és nagy a valószínűségr, hogy a jövő nyáron egy nevesebb klubhoz távozik a Lille-től, a lyoni duó, Juninho Pernambucano és Florent Malouda viszont alighanem marad az európai csúcsta törő OL-nél. Az őszi szezon elején mindkét focistának volt egy gyengébb periódusa, de ez a hullámvölgy nem tartott sokáig, és ezt követően ismét rendkívül magas színvonalon tették dolgukat. Ugyanez nem volt elmondható a tavasz nagy felfedezettjéről, Franck Ribéryről, aki az ősszel részben sérülése miatt jelentősen visszaesett, így nem tudott bekerülni álomcsapatunkba.

Pauleta (jobbra)

Ami a csatársort illeti, a portugál Pauletának lassan bérelt helye van, és lassan a Ligue 1 történetének egyik legjobb támadójává növi ki magát - az mindenesetre tény, hogy a jelenleg is aktív futballisták közül ő érte el a legtöbb gólt a francia élvonalban, és ebből 2006-ban 16-ot szerzett. Társának kiválasztása viszont nem volt egyszerű: ugyan a lille-i Peter Odemwingie eggyel több gólt ért el, mint a marseille-i Mickael Pagis, de utóbbi egyenletesebben osztotta be találatait, így mellette tettük le a voksunkat.