A Peugeot-gyár csapata a 2000-es évek elején valóságos mintaegyesületnek számított Franciaországban, a gárda, elsősorban saját nevelésű játékosokra építve, illetve az autókonszern által biztosított pénzt ügyesen forgatva 2003-ban és 2004-ben is ötödik lett a bajnokságban, és mindkét évben döntőt játszhatott a ligakupában - 2004-ben meg is nyerte azt. A kiváló eredmények hatására azonban a legjobb játékosokat (Pierre-Alain Frau, Benoit Pedretti) és a sikeredzőt, Guy Lacombe-ot is elcsábították, a legutóbbi szezonban pedig Dominique Bijotat-val a kispadon a Sochaux csak 15. lett a tabellán.
Utólag visszatekintve a 2005-2006-os pontvadászatot egyértelműen átmeneti szezonként lehet értelmezni, erre utaltak a nyári események is. Az egyesület egyrészt új szakvezetőt szerződtetett Alain Perrin személyében, aki híres arról, hogy kevésbé ismert futballistákból is kiváló gárdát tud összerakni (anno az ES Troyes-t a negyedosztályból vezette fel az élvonalba, és juttatta ki az együttest a nemzetközi porondra); másrészt pedig a játékoskeret is szinte teljesen kicserélődött. Olyan futballisták távoztak, mint Jérémy Menez, Mourad Meghni vagy Ilan, akik alapembernek számítottak, viszont cserébe nyolc új játékos érkezett.
Az új szerzeményeket pedig nem a kispadra igazolták, ami rögtön az első fordulóban kiderült, hiszen öten is egyből a kezdő tizenegyben kaptak helyet, és kicsit később érkezett Anthony le Tallec is gyorsan beilleszkedett a gárdába. Kevéssel a bajnokság után még a szenegáli bekket, Souleymane Diawarát is eladták az angol Charlton Athleticnek (ráadásul 5,5 millió eurót kasszíroztak érte), és ezzel teljessé vált a váltás az együttesen belül. Az eredményeken azonban eleinte nem látszott meg, hogy a nyáron szinte egy vadiúj csapatot kellett építenie a mesternek, az első négy fordulóban veretlen maradt az együttes, majd egy rövid hullámvölgyet követően egy kilenc mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot produkált - és december elején a negyedik helyen találta magát a tabellán.
Perrin mester nem bonyolította túl a taktikát, a Sochaux a klasszikus 4-4-2-es szisztémát alkalmazta, viszont meglepő hatékonysággal. A középpályán az algériai Karim Ziani remekül fogta össze a gárdát (nem véletlenül választották meg az előző szezonban a Ligue 2 legjobbjának), a védelemben pedig a szintén nyáron érkezett Jérémy Brechet a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. Őt eredetileg balhátvédnek igazolták, de Perrin inkább a hátsó alakzat tengelyében szerepeltette, a bal oldalon a szerb Dusko Tosic lett az alapember. A mester szerencséjére a keretben több olyan futballista is akad, aki több poszton is bevethető: a több angol klub által is figyelt védekező középpályás, Guiranne Ndaw például szükség esetén balhátvédként is megállta a helyét; Jérome Leroy a középpálya jobb és bal oldalán is jól futballozott; a szlovén Valter Birsa pedig a támadósorban és középpályásként is megfelelően teljesített.
Ndaw (18) neve több angol klub kívánságlistáján is szerepelt a nyáron |
A 2007-es esztendő megint kisebb hullámvölgyet jelentett az együttes számára, hiszen azok után, hogy megnyerte az utolsó tavalyi bajnokiját az AS Nancy ellen, sehogyan sem tudta begyűjteni a három pontot. Igaz, hat meccsből csak kettőt veszített el, a többin döntetlent ért el, vagyis nem szakadt le túlságosan az élmezőnytől, arról nem is beszélve, hogy a francia kupában háromból három mérkőzést nyert, pedig az ellenfelek között volt az AS Saint-Etienne és az AS Monaco. Mindkét élvonalbeli gárdát idegenben győzte le a Sochaux, és ezzel bejutott a legjobb nyolc közé (a következő ellenfél a Paris Saint-Germain lesz).
Januárban két futballistát is szerződtetett a klub, a Saint-Etienne jobbhátvédje, Fousseni Diawara kölcsönbe érkezett, míg az AS Monaco csatárát, Sébastien Graxot másfélmillió euróért végleg megvették. Közülük egyelőre még csak utóbbi futballista mutatkozott be, ő is csak negyedóra erejéig, de Perrin mesternek mindenképpen több választási lehetősége van a kezdő tizenegy kijelölésekor.
A Le Mans UC elleni győzelemmel mindenesetre megszakadt a nyeretlenségi sorozat, és a csapat ezzel fel is jött a negyedik helyre, sőt, ugyanannyi pontja van, mint a harmadik Lille OSC-nek - de mivel a mezőny rendkívül szoros, így a Sochaux drukkerei aligha bízhatják el magukat. Ám ha arra gondolnak, hogy a klub 1990 óta nem tudott ilyen jó pozícióban végezni a Ligue 1-ben, akkor azért vélhetően eljátszanak a gondolattal: mi lenne, ha kedvenceik megőriznék ezt a helyezést.