- Gratulálunk a ligakupa megnyeréséhez. Mit jelent a klub számára, hogy már biztosan van egy trófea a vitrinben ebben a szezonban?
- Már a döntő előtt is hangsúlyoztam: nagyon fontos, hogy már februárban magunkénak mondhatunk egy kupát, hiszen ez nagy önbizalmat ad a folytatásra. Még a Bajnokok Ligájában és az FA-kupában is versenyben vagyunk, de azzal a tudattal léphetünk pályára, hogy már begyűjtöttünk egy címet.
- A finálé során mind a két együttes rendkívül nagy lelkesedéssel és odaadással játszott, látszott, hogy mindkét félnek fontos a diadal.
- Úgy gondolom, hogy a döntő egy igazi kupamérkőzés volt, szerintem még jobb volt, mint a két évvel ezelőtti, Liverpool FC elleni meccs, pedig ott több gól született. Most viszont magasabb volt a színvonal, és a hangulatra sem lehetett panasz. Kár, hogy a hajrában volt egy kis balhé, de azt hiszem, ez is csak azt mutatta, hogy a játékosok magas hőfokon futballoztak.
- Mi járt a fejében John Terry sérülésekor?
- John nagyon kemény srác, így először azt gondoltam, hogy mindjárt jobban lesz, de amikor észrevettem, hogy a körülötte álló játékosok hogyan reagálnak, megijedtem. Eszembe jutott a saját sérülésem, amire jómagam ugyan nem emlékszem, de később láttam a videófelvételeket róla. Nem mondom, hogy imádkoztam, de csak az járt a fejemben, hogy remélhetőleg Johnnak nem lesz komolyabb baja.
Petr Cech a Reading elleni súlyos sérülését követően |
- Ön hogy érzi, visszanyerte korábbi formáját a sérülése óta?
- Igen, azt hiszem. A visszatérésem óta jól megy a játék, és nem is gondolok arra, hogy megint megsérülhetek. Az edzéseken remekül érzem magam, és fizikálisan sincsenek problémáim.
- Ha a pályára lép, meg tud feledkezni arról, hogy mi történt önnel azon a bizonyos Reading FC elleni találkozón?
- A kezdő sípszó után már csak a mérkőzésre koncentrálok, semmi másra. Talán a visszatérésem utáni első találkozón még nehezebben dolgoztam fel, hogy ismét a kapuban állok, de azóta már több mint tíz mérkőzésen játszottam probléma nélkül.
- Ezúttal nem a Chelsea az üldözött, hanem önök vannak a Manchester United nyomában. Ez az új szituáció másfajta mentalitást igényel a játékosoktól?
- Nem hiszem. Teljesen mindegy, hogy az első vagy a második helyen áll a csapat, a lényeg az, hogy meg kell nyerni a soron következő találkozót. Ha az első vagy, akkor meg akarod őrizni az előnyöd, ha pedig második, akkor közelebb akarsz kerülni az előtted állóhoz - de mindkettőhöz az kell, hogy a csapat begyűjtse a három pontot.
- Az előző két idényhez képest változott a focisták önbizalma?
- Szerintem most is ugyanolyan magabiztosak vagyunk, megvan a kellő csapatszellem és az ambíció. A különbséget inkább a sérülések okozzák: a jelenlegi idényben sokkal balszerencsésebbek voltunk ezen a téren, több súlyos sérülés is akadt a gárdánál. Úgy gondolom, hogy a lemaradásunk elsősorban annak köszönhető, hogy több kulcsembert is hosszabb ideig nélkülöznünk kellett, és ehhez képest nem is szerepeltünk rosszul, elvégre a hátrányunk csak hat pont, ami behozható.
- Ha már a sérüléseknél tartunk: főleg a védelemből dőltek ki emberek.
- Sőt, leginkább a középső védőkkel voltak problémáink, ami különösen nehézzé tette a szakvezető dolgát. Hogy nagyobb gond nélkül túl tudtunk magunkat tenni a dolgon, az elsősorban Michael Essiennek köszönhető, aki remekül futballozott a védelem tengelyében, egy számára szokatlan poszton.
- Az idény előtt nem aggódott, hogy a keretben csak három vérbeli középhátvéd van?
- Nem, mert korábban sohasem fordult elő, hogy akár csak egy középső védőnk is megsérült volna. Utólag persze okos az ember, de úgy vélem, hogy a csapat túltette magát ezeken a nehézségeken, és remekül helytállt.
- Ami a csatárokat illeti, a jelek szerint Andrij Sevcsenko is kezd formába lendülni...
- Mindig nehéz egy új országba igazolva rögtön úgy futballozni, mint korábban, azt hiszem, Didier Drogbának is kellett egy-két hónap, amíg beilleszkedett. Andrijjal is hasonló a helyzet, de remek érzés tudni, hogy a csapatban két ilyen kiváló támadó is van, akikben megvan a képesség, hogy góljaikkal eldöntsék a mérkőzést.
- A jelenlegi idényben Drogba többször is a vállán vitte a csapatot.
- Amikor Franciaországban futballoztam, akkor Didier az Olympique Marseille-ben szerepelt, és volt olyan idénye, ahol közel harmincszor volt eredményes, szinte nem tudott hibázni. Most valami hasonló a helyzet: nem ismer elveszett labdát, üldözi a védőket, keményen letámadja az ellenfelet, és ami a legfontosabb, mindig a legjobb pillanatban képes betalálni.
- Az edző, José Mourinho személyisége miként befolyásolja a csapat teljesítményét?
- Az egyik legfontosabb vele kapcsolatban az, hogy szinte mindig ugyanúgy viselkedik, nem változik a véleménye, így pontosan tudjuk, hogy mit vár el tőlünk, és hogy mire számíthatunk tőle az edzéseken és a mérkőzések közben. Az, hogy az újságok sokat írnak rőle, és rendre a címlapon szerepel, gyakran jól jön a játékosoknak, mert ezzel leveszi a terhet a futballisták válláról, akiknek így csak a játékkal kell foglalkozniuk. Arról nem is beszélve, hogy rendre önbizalmat tud adni nekünk és megbízunk benne.
- Gondolja, hogy a bajnoki aranyérem az április 15-i, Manchester United elleni rangadón fog eldőlni?
- Ha sikerül közelebb kerülnünk a MU-hoz az egymás elleni meccsünkre, akkor bármi megtörténhet. Biztos vagyok benne, hogy képesek vagyunk legyőzni a manchesterieket, de ezen kívül arra is szükség van, hogy máskor is pontokat veszítsenek.
- A Chelsea még a nemzetközi porondon is versenyben van. Mit gondol, meg tudják nyerni a Bajnokok Ligáját?
- Természetesen, ha nem így gondolnám, akkor nem lenne értelme pályára lépni. Nagyszerű csapatunk van, de a jelenlegi idényben a szokottnál is erősebb a mezőny, és nagyon kicsi a különbség a gárdák között. Az FC Porto is alaposan meglepett bennünket, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól játszanak, de sikerült túljutnunk rajtuk, és remélem, hogy a többi kiváló ellenféllel szemben is hasonlóan teszünk majd.
Forrás: www.soccernet.espn.com