Rajtol az MLS - egyelőre David Beckham nélkül

Valószínűleg még sohasem övezte olyan nagy érdeklődés az észak-amerikai profi futball-liga, azaz az MLS rajtját, mint az idén - pedig a figyelem kiváltója csak majd három hónap múlva léphet először pályára klubjában. David Beckham Los Angeles Galaxyba való igazolása nyomán azonban azokat is érdekli az MLS, akik eddig nem foglalkoztak az Egyesült Államok bajnokságával, ahol azért a Real Madrid sztárján kívül is akadnak kiváló labdarúgók.

Akad olyan, az MLS-szel foglalkozó honlap, amelynek nyitóoldalán egy "Beckham-watch" látható, amely visszaszámolja a napokat az angol futballista érkezéséig. A bajnokság április 7-i rajtján ezen a számlálón a 91-es szám áll majd, kijelenthető tehát, hogy Beckham csak a pontvadászat közben csatlakozik a Los Angeles Galaxy keretéhez.

A középpályás számára nem lesz egyszerű feladat azonnal kiemelkedő teljesítményt produkálni - a csapatba való beilleszkedéshez biztos időre lesz szüksége. A pályán kívül persze alighanem minden Beckhamről szól majd, így sokkal többen fognak figyelni az MLS-re, ami a liga vezetői szerint pozitív hatásnak számít.

Mi azért koncentráljunk magára a labdarúgásra, mert azért az sem olyan rossz arrafelé. Ami Beckham egyesületét, a Los Angeles Galaxyt illeti, a gárda tavaly még a rájátszásba sem jutott be (pedig az alapszakasz után a 12 együttesből ez csak néggyel fordult elő), aminél még az angol világsztár nélkül is jobb eredményt kellene elérni - vele pedig már az ezüstérem is csalódást jelentene. Főleg, hogy a keretben ott van a legjobb amerikai játékosnak tartott Landon Donovan is, a csapat edzője pedig az a kanadai Frank Yallop, akit a legjobb szakembernek tartanak az MLS-ben.

A Nyugati konferenciában a Galaxy legnagyobb vetélytársa a bajnoki címvédő Houston Dynamos lehet, amelynek kerete szinte alig változott a tavalyi diadal óta: a kanadai középpályás, Adam Serioux a Dallasba igazolt, John Michael Hayden pedig az egyetemi bajnokságból érkezett. Ám míg egy évvel korábban a houstoniakat senki sem vette komolyan, most már ők a favoritok, ami nagyobb terhet jelent a számukra - arról nem is beszélve, hogy a nyáron több focistájuk is hiányozni fog a Gold Cup miatt, ami éppen a gárda legnagyobb erejét, a csapategységet és az összeszokottságot csökkentheti.

A Dynamo tavaly az alapszakaszban csak második lett nyugaton, megelőzte az FC Dallas, amely a rájátszásban aztán rögtön a negyeddöntőben elvérzett. A texasi klubnál a keret alaposan kicserélődött a 2006-os évhez képest, olyan kulcsemberek mentek el, mint a finn Simo Valakari, az ír Ronnie O'Brien, vagy az amerikai Richard Mulrooney és Greg Vanney. Az új szerzemények a Houstonból leigazolt Serioux kivételével pedig csupa fiatal tehetségek, mint a kolumbiai Juan Carlos Toja és az elsőként draftolt Anthony Wallace.

A kispadon is új tréner ül majd Steve Morrow személyében, aki várhatóan több lehetőséget ad a tavaly a kispadot koptatott focistáknak. És a dallasiak már azt is megtanulták, hogy nem az alapszakaszban, hanem a rájátszásban kell villogni... A szintén nyugaton szereplő Chivas USA (amely a mexikói Guadalajara "testvércsapata") ugyancsak a fiatal focistákban bízik, megtámogatva pár olyan öreg rókával, mint a válogatottsági világcsúcsot tartó mexikói Claudio Suárez vagy az amerikai Ante Razov.

Itt a legnagyobb kérdés az, hogy a szövetségi kapitánynak kinevezett Bob Bradleyt pótló egykori kiváló futballista, Preki képes lesz-e első vezetőedzői feladatát ellátni - neki ugyanis az eddigi összes tapasztalata a kispadon az, hogy egy évig Bradley asszisztenseként dolgozott. A Real Salt Lake tavaly lemaradt a playoffról, ám idén már a soraiban tudhatja a szupertehetségként kezelt, és még mindig csak 18 esztendős Freddy Adut, aki eddig nem sokat mutatott a felnőttek között. A ghánai származású támadó mindenesetre nagyon fogadkozik, és a hírek szerint Salt Lake-ben kevesebb védőfeladatot kap majd, mint előző klubjában, a Washington DC Unitedben.

Freddy Adu (balra) a DC United szerelését a Salt Lake-ére cserélte

A Nyugati konferenciát a Colorado Rapids teszi teljessé, amely tavaly elődöntőt játszott, és a csapat a holtszezonban jó néhány rutinos labdarúgóval erősített, akikre máshol nem tartottak igényt, így fokozott bennük a bizonyítási vágy. A kapus Zach Thornton, a védő Greg Vanney és Brandon Prideaux valamennyien ebbe a kategóriába tartoznak - az együttes sikere viszont azon áll vagy bukik, hogy a kiváló képességekkel rendelkező, ám azokat csak ritkán érvényesítő támadó, Clint Mathis ezúttal melyik arcát mutatja.

Keleten tavaly az MLS történetének legsikeresebb klubja, a négyszeres bajnok Washington DC United nyerte az alapszakaszt, hogy aztán a bajnoki elődöntőt elbukja. A holtszezonban edzőcsere történt a gárdánál, és a lengyel Piotr Nowakot Tom Soehn váltotta, aki immár nem számíthat Freddy Adura, Alecko Eskandarianra és az argentin Matías Donnetre, viszont a támadó részlegbe két brazil és egy nigériai labdarúgó is érkezett. Közülük egyelőre a hondurasi Olimpiától megvett Luciano Emilio tűnik a legígéretesebbnek, a másik brazilnak eddig csak a neve tűnik jónak - ugyanúgy Frednek hívják, mint az Olympique Lyon csatárát.

A washingtoniakat mindenesetre a bajnokság legnagyobb esélyesei közé sorolják, és az alapszakaszból való továbbjutás kötelező feladat a gárda számára. Utóbbi a tavalyi bajnoki döntőt büntetőkkel elbukott New England Revolutionről is elmondható, amely lassan kiérdemli az "örök második" cimkét, hiszen nem csak 2006-ban, de 2005-ben és 2002-ben is ezüstérmes lett.

A csapat támadó részlegéből a válogatott Clint Dempsey az angol Fulham FC-be, José Cancela pedig a liga új klubjába, a Toronto FC-be távozott, és az ő pótlásuk nem lesz egyszerű feladat, de a klub drukkerei nagyon bíznak a fiatal Andy Dormanben, a már tavaly is sok gólt szerzett Taylor Twellmanban, illetve abban, hogy a rutinos Pat Noonan még egyszer összekapja magát.

Míg az MLS elődjében, az NASL-ben a Cosmos volt a legsikeresebb klub, addigi a jelenlegi ligában New York sohasem tudott bajnokságot nyerni. Egészen a tavalyi esztendőig a város csapata MetroStars néven futott, az előző szezon közben azonban felvette a New York Red Bull nevet - mivel a fő tulajdonos az energiaital-cég lett.

Az egyesület nagy reményekkel vág neki a szezonnak, köszönhetően annak, hogy a kispadra a volt szövetségi kapitányt, Bruce Arenát szerződtette, illetve a veterán középpályást, Claudio Reynát is sikerült hazacsábítania Angliából - de a Premier League-ből jött a holland kapus, Ronald Waterreus is. A jelek szerint New Yorkban továbbra is az Európát megjárt "sztárokban" bíznak - pedig korábban Lothar Matthäus vagy Youri Djorkaeff sem tudta sikerre vezetni a csapatot.

A Chicago Fire is egy jól ismert futballistával erősített: leigazolta a veterán mexikói támadót, Cuauhtémoc Blancót, amire már csak azért is szükség volt, mert az együttes két legeredményesebb csatára, Andy Herron és Nate Jaqua egyaránt távozott. Ráadásul Blanco személye növelheti a nézőszámot, és a kedvéért a stadionba kilátogató "latinók" még fergetegesebbé tehetik a hangulatot a Soldier Fielden - amely már így is az egyik legjobb szurkolótáborral rendelkező aréna volt az MLS-ben.

Cuauhtémoc Blanco óriási rutinjával sokat segíthet a Chicagón

A tavaly az alapszakasz két legrosszabb együttesének bizonyult gárdától most sem várnak sokat: a Kansas City Wizards lényegében ugyanazzal a csapattal vág neki a bajnokságnak, amellyel 2006-ban leszerepelt - jobban mondva még gyengébbel, mert a válogatott csatár, Josh Wolff Európába igazolt -, míg a Columbus Crew papíron fejlődni látszik (különösen a Chicagóból igazolt Herron lehet nagy erősítés), de várhatóan ez is kevés lesz a playoffba kerüléshez.

A liga új klubja, a Toronto FC (amely az első kanadai egyesület az MLS-ben) amolyan sötét lónak számít: a csapat részben a többi amerikai klubtól szerzett játékosokat (így kapta meg Eskandariant, O'Brient, Mulrooneyt, vagy Cancelát), részben pedig külföldről igazolt. A magyar Czvitkovics Péterre nem tartottak igényt, de a Norwich Citytől jött Carl Robinsonra, a sunderlandi Andy Welshre, vagy a Németországból visszatérő amerikai csatárra, Conner Caseyre igen.