Wiganben is a második szezon a nehezebb

Gyakran emlegetett közhely a labdarúgásban, hogy a feljutást követően nem az első, hanem a második szezon a legnehezebb egy csapat számára, és a Wigan Athletic szereplése tökéletesen példázza ezt a tételt. A klub az előző idényben újoncként meglepően jól szerepelt a Premier League-ben, és nem voltak kiesési gondjai, most viszont a tabella hátsó régiójában tanyázik, és az utolsó fordulókban nem hibázhat, ha meg akarja őrizni élvonalbeli tagságát.

A Wigan az előző szezon előtt sohasem szerepelt a legmagasabb osztályban, így aztán a legtöbben azt várták a klubtól, hogy a kiesés ellen küzd majd első idényében a legjobbak között. Paul Jewell gárdája azonban sokáig még a nemzetközi kupaszereplésért is harcban állt, és bár végül "csak" a tizedik helyen zárta a pontvadászatot, ez is fantasztikus eredménynek számított, főleg, hogy még a Ligakupa döntőjébe is bejutott a csapat. A jó teljesítménynek viszont az volt az ára, hogy a kulcsemberekért bejelentkeztek a nevesebb klubok, és a nyáron több meghatározó játékos is távozott: a csatár Jason Roberts, a középpályás Damien Francis és Jimmy Bullard, majd az átigazolási időszak utolsó napjaiban a francia jobbhátvéd, Pascal Chimbonda is - utóbbiért a Tottenham Hotspur tízmillió eurót fizetett!

Az így befolyt pénzből persze megpróbált erősíteni a gárda, érkezőkben nem volt hiány, és volt is közöttük pár olyan labdarúgó, akit nagy fogásnak tartottak. Elsősorban a holland válogatott középpályás, Danny Landzaat megszerzése volt bravúr, hiszen őt nevesebb egyesületek is csábították, de a Liverpooltól kölcsönkapott kapus, Chris Kirkland, a Villarrealtól megszerzett kolumbiai Luis Antonio Valencia, vagy az Everton ír szélsője, Kevin Kilbane is jó vételnek ígérkezett. A másodosztályból érkezett futballistákat (Fitz Hall és Emerson Boyce a Crystal Palace-tól, David Cotteril a Bristol Citytől), illetve a kiesett Birmingham Citytől meglehetősen drágán, nyolcmillió euróért megvett Emile Heskeyt viszont gyanakodva fogadták a drukkerek - ők nem olyan játékosnak tűntek, akik komoly erősítésnek ígérkeznek.

A gyengébben sikerült szezonrajtot sokan annak tudták be, hogy a transzferek egy része már a bajnokság alatt történt meg, vagyis Jewell mesternek időre volt szüksége ahhoz, hogy megtalálja az ideális összeállítást, és úgy tűnt, hogy a Wigan valóban ismét a középmezőnyben szerepel majd. Október végén-november elején produkált egy remek sorozatot a gárda, aminek köszönhetően feljött a kilencedik helyre, és még december elején is 11. volt - azonban ezt követően sorozatban nyolc találkozón szenvedett vereséget, és máris a kiesési zónában találta magát. Nem segítette az együttes helyzetét, hogy az alapemberek közül Valencia, Paul Scharner, Arjen de Zeeuw és Henri Camara is hosszú időre kidőlt a sorból, de az eredménytelenség még így is váratlan volt.

Henryval általában a Wigannél nívósabb csapatok védelmének is meggyűlik a baja

A sérüléshullámot is figyelembe véve nem meglepő, hogy a téli átigazolási időszakban a klub öt új labdarúgót is szerződtetett - más kérdés, hogy közülük eddig éppen az vált be a legjobban, akitől a legkevesebbet várták. A norvég Start Kristiansandtól kölcsönkapott válogatott középpályás, Kristofer Haestad mindössze két meccsen szerepelt, és már vissza is küldték anyaegyesületéhez, a svéd Helsingborgs IF-től megszerzett védő, Andreas Granqvist még pályára sem lépett a Wiganben, és a legnagyobb erősítésnek tartott nigériai csatár, Julius Aghahowa (akit a Sahtar Donyecktől vettek meg) is csak három összecsapáson játszott eddig, gólt pedig nem szerzett. A Sheffield United által elengedett rutinos védő, David Unsworth azért hozott némi stabilitást a hátsó alakzatba, de a legpozitívabb hatást a harmadosztályú Chesterfield FC-től megvett ír támadó, Caleb Folan fejtette ki. A 24 esztendős támadó, aki elsősorban a Ligakupában nyújtott teljesítményével hívta fel magára a figyelmet (az idei sorozatban betalált a Manchester City, a West Ham United és a Charlton Athletic ellen is a Chesterfield színeiben), szinte azonnal bekerült a kezdők közé a Wigannél, és előbb a Watford ellen volt eredményes, egy pontot hozva a csapatnak, majd a Manchester City ellen győztes találatot ért el.

Ennek a négy pontnak köszönhetően a Wigan, ha minimálisan is, de eltávolodott a kiesőzónától, és jelenleg három pont az előnye a 18. Sheffield Uniteddel szemben - ugyanakkor a sheffieldeknek, illetve a mögöttük álló West Ham Unitednek is van egy-egy elmaradt mérkőzése. A hátralévő öt fordulóban még mind a két csapattal találkozik a klub, vagyis a sorsa a saját kezében van - de botlást nem nagyon engedhet meg magának, különben a Premier League csak rövid epizóddá válik az egyesület történetében.

www.global-soccer.eu