A bányászváros csapata a legutóbbi pontvadászatban is sokáig ott volt az élmezőnyben, féltávnál a második pozícióban állt, ám tavasszal sokkal gyengébben szerepelt, volt, hogy egészen a kilencedik helyig visszacsúszott, így aztán a végül megszerzett negyedik helyezéssel nem voltak teljesen elégedettek. A nyári erősítések mindenesetre papíron nem sikerültek rosszul, és az idény első fele megint kiválónak bizonyult, elvégre a téli szünetben az előző évhez hasonlóan megint a második helyen állt a csapat.
Adott volt tehát a feladat: a legutóbbi pontvadászat buktatóit elkerülve lehetőleg megtartani legalább a dobogós helyezést, ami Bajnokok Ligája-indulást érne - utóbbi sorozatban utoljára a 2002-2003-as idényben szerepelt a klub. Ebből a szempontból tehát valamelyest meglepő lehet, hogy a télen viszonylag nagy volt a mozgás a játékoskeretben, öt focista is távozott, miközben hárman érkeztek. Ráadásul az eligazolók közül ketten is alapemberek voltak: a brazil Jussié az első 22 fordulóban mindössze egyetlen találkozóról hiányzott, és Olivier Thomert is rendre ott volt a kezdő tizenegyben. Utóbbi játékost a Stade Rennes-nek adták el, és cserébe Olivier Monterrubiót kapták meg a bretonoktól, akinek a középpálya bal oldalán a Girondins Bordeaux-nak kölcsönadott Jussiét kellett pótolnia.
A nyáron szerződtetett balhátvéd, Grégory Vignal is standard kezdőként kezdte az idényt, de a kilencedik játéknapot követően már nem kapott játéklehetőséget. Őt az 1. FC Kaiserslautern vette kölcsön, így aztán a lens-iaknak egy bal oldali hátvédet is kellett szerezniük, a megoldást pedig a portugál Uniao Leirában légióskodó Damien Tixier-ben találták meg. A harmadik érkező szintén a hátsó alakzatot volt hivatott erősíteni: a szerb Milan Bisevaccsal már a nyáron megegyeztek, de családi okok miatt csak az idén csatlakozhatott a francia egyesülethez.
Bisevac és Monterrubio rögtön be is került a kezdő tizenegybe, és eleinte úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van: a csapat továbbra is tartotta magát a második helyen, sőt kissé el is húzott az üldözőitől. Amikor a 27. fordulóban a Lens idegenben verte 1-0-ra az Olympique Marseille-t, akkor előnye már hat pont volt a harmadik Lille előtt, és minden jel arra mutatott, hogy a Sang et Or ezúttal nem rontja el a dobogós helyezést. Az öröm azonban korai volt, mert a következő öt bajnokiján mindössze két pontot gyűjtött be a gárda, majd a Le Mans hazai legyőzését követően a Girondins Bordeaux elleni rangadót is elveszítette - ráadásul utóbbin az ellenfél győztes találatot a télen a Lens-tól távozótt Jussié szerezte.
Pillanatkép a Lens-Marseille rangadóról
A lens-iak persze még így is a harmadik helyen állnak a tabellán, de mögöttük a Marseille és a Toulouse egyaránt csak egy, a Stade Rennes pedig csupán két ponttal van lemaradva. A következő, Toulouse elleni hazai találkozó tehát sorsdöntő lehet, hiszen ha az újabb "hatpontos mérkőzést" sem tudja megnyerni az együttes, akkor végképp lecsúszhat a dobogóról - arról nem is beszélve, hogy még a bajnok Lyon otthonába is el kell látogatnia.
Márpedig ha megint nem sikerül kvalifikálnia magát az együttesnek a BL-be, akkor a tavalyi nyárral ellentétben aligha lesz képes megtartani legértékesebb futballistáit. A csapatkapitány Seydou Keitát, aki védekező középpályás létére már tíz találatnál jár, a Bolton Wanderers és az FC Internazionale is csábítja; a középhátvéd Hiltont a Girondins Bordeaux vinné; Yoann Demont iránt a Tottenham Hotspur érdeklődik; és a csatár Daniel Cousin is távozni szeretne. Utóbbi kivételével mindannyian kihagyhatatlanok a kezdő tizenegyből, és az UEFA-kupába való ismételt bejutás valószínűleg nem sok motivációt jelentene számukra - a BL-indulással viszont alighanem még maradásra lehetne győzni őket. Persze, ezért éppen ők tehetik a legtöbbet...