- Ez a szezon nem volt valami könnyű az AC Milan számára.
- Az idény elején kapott büntetés főleg pszichésen nehezítette meg a helyzetünket. Személy szerint nem hiszem, hogy a világbajnokság miatt fáradtabbak voltunk, én legalábbis semmi ilyen nem éreztem magamon. Biztos, hogy elég megterhelő háromnaponta meccset játszani, de ezzel mindegyik sztárklubnak meg kell küzdenie. A legfontosabb az volt, hogy akkor is megőrizzük a higgadtságunkat, amikor nem ment a játék. Az ősszel kevésbé jöttek az eredmények, de az új esztendőben nagyot fejlődtünk, és mind a Serie A-ban, mind az európai porondon a klub hírnevéhez méltóan szerepeltünk. A Milan a győztesek egyesülete, ezt már a múltban is bebizonyítottuk.
- Hogyan értékelné a csapat Bajnokok Ligájában nyújtott teljesítményét?
- Azt hiszem, nem kapott elég hangsúlyt az a tény, hogy csak a Milan tudta megőrizni a helyét a legjobb nyolc között a BL-ben. Bebizonyítottuk, hogy ilyen magas szinten is képesek vagyunk egyenletesen jó eredményekre. Még egy ilyen kemény szezonban is képesek voltunk egészen a döntőig menetelni az európai porondon. És hogy miért esett ki olyan sok nagycsapat már a sorozat korai fázisában? Egyszerűen azért, mert a versengés még komolyabb lett. A nevesebb egyesületek egyik ellenfelükkel szemben sem lehetnek biztosak a győzelmükben, állandóan maximális koncentrációra van szükség. Ugyanez a helyzet a Serie A-ban is: az állítólagos kiscsapatok védelmét is nehéz feltörni, sokszor tíz emberrel védekeznek.
- Miként látja a saját helyzetét?
- Amikor 2003-ban megérkeztem a klubhoz, az volt a célom, hogy a brazilos technikát az európai taktikai fegyelemmel vegyítsem, és remélem, hogy ezt sikerült elérnem.
- Hogyan jön ki edzőjével, Carlo Ancelottival?
- Különleges kapcsolatom van vele. Sokszor nem egyezik a véleményünk, de ezzel együtt kölcsönös tisztelettel viszonyulunk egymáshoz.
- Ronaldo érkezése mennyiben változtatta meg a csapat helyzetét?
- Nagyon jó hatással volt a gárdára. Ronaldo egy olyan csatár, aki egyetlen villanással meccseket tud eldönteni, és még mindig a világ egyik legjobbja. Természetesen megkönnyítette a beilleszkedését, hogy a klubnál több brazil futballista is van. De még nagyobb szerepet játszott a döntésében az, hogy kiválóan ismeri a várost, és továbbra is a legmagasabb szinten akart játszani. Nekem egyébként nagyon nehéz Ronaldóról beszélnem, mivel gyermekként nagy rajongója voltam, és mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd együtt játszunk.
- Gondolja, hogy Ronaldinho is csatlakozhat a milánói brazil kolóniához?
- Az biztos, hogy ő is tudja: szívesen látnánk. A brazil válogatottban hatalmas élmény vele együtt játszani. A selecaóban Freddel és Robinhóval egy négyszemélyes támadó részleget alkotunk, és ez a formula itt is jól működne. A legfontosabb az, hogy mind a négy játékosnak meg kell hoznia a kellő áldozatot a védekezés érdekében. Ha a csapatszellem megfelelő, akkor ebből semmilyen probléma nincsen.
- Próbálta Milánóba csábítani Ronaldinhót?
- A legutóbb, amikor a brazil válogatott edzőtáborában találkoztunk, állandóan mondtam neki, hogy hozzánk kellene igazolnia. Az Internazionale kapusa, Júlio César viszont arról próbálta meggyőzni, hogy maradjon Barcelonában, mert Milánóban sokkal rosszabb az időjárás és tengerpart sincsen.
- Mit gondol, ön hol fog játszani a következő szezonban?
- Remélem, továbbra is a Milanban. Ez a világ egyik legjobb klubja, és az első pillanattól kezdve, amikor megérkeztem a milanellói edzőközpontba, tisztában voltam vele, hogy egy különleges csapathoz igazoltam. Ez egy olyan egyesület, amely hozzászokott a győzelmekhez, és a drukkerek megkövetelik a jó eredményeket. De csak Isten tudja, hogy mit hoz a jövő.
Forrás: World Soccer