Az edzőcsere taktikai váltással is járt Lyonban

Az elmúlt hat szezonban nem sok izgalom akadt a francia pontvadászatban, legalábbis ami a bajnok kilétét illeti, hiszen az Olympique Lyon egyre nagyobb fölénnyel végzett az élen. A klubnál a nyáron nagy változások történtek: nem is annyira a játékoskeret kicserélődése, hanem az edzőcsere a fontosabb, hiszen az új mester, Alain Perrin a jelek szerint szakít a Lyontól megszokott taktikai felállással.

A lyoni egyesület 2002-ben még "csak" két ponttal nyerte meg a Ligue 1 küzdelmeit, megszerezve ezzel története első bajnoki címét, és a gárda azóta egyeduralkodóvá vált a francia élvonalban. Az OL a legutóbbi hat idényben egyaránt bajnok lett, ráadásul egyre nagyobb fölénnyel, és a legutóbbi szezonban már 17 pontot vert a második helyezett Olympique Marseille-re. Ennek ellenére a csapat mesterének, Gérard Houllier-nek a viszonya nem volt felhőtlen a klub elnökével, Jean-Marie Aulasszal, és bár a felek sokáig cáfolták, hogy a szakember nem tölti ki a 2008-ig szóló szerződését, végül mégis csak ez történt. Kevéssel a bajnokság vége után Houllier bejelentette távozását, és hogy ez valószínűleg nem érte váratlanul a klubot, azt jól mutatja, hogy egy héten belül megvolt az utódja is: a Lyon az FC Sochaux szakvezetőjét, Alain Perrint szerződtette.

Perrin korábban dolgozott már az Olympique Marseille-nél és az angol Portsmouth FC-nél is, a Sochaux-t pedig az előző szezonban egyrészt a hetedik helyig vezérelte, másrészt pedig megnyerte a klubbal a Francia Kupát. A nagy kérdés már csak az volt, hogy az új szakember milyen kerettel dolgozhat majd, mert azt sejteni lehetett, hogy a Lyon szokásához híven a nyáron pénzzé teszi a pár kulcsemberét. Aulas transzferpolitikájának lényege az elmúlt években az volt, hogy a klub nagy összegért eladta valamelyik alapemberét egy sztárklubnak, és az így befolyt összegből lefölözte a francia játékospiacot. Az OL 2005 nyarán 38 millió euróért adta el Michael Essient a Chelsea FC-nek, tavaly nyáron pedig 26 milliót kasszírozott a Real Madridtól Mahamadou Diarráért.

Idén aztán valamelyest módosult a dolog, mert a Lyon nem egy, hanem több játékosát is pénzzé tette, ami arra utalt, hogy Perrin mesternek teljesen új csapatot kell majd építenie. Végül három alapember is távozott a lyoniaktól: a portugál középpályás, Tiago 15 millió euróért a Juventus FC-be szerződött, ugyanennyit kaptak az FC Barcelonától Eric Abidalért, a Chelsea FC pedig 21 milliót fizetett ki Florent Maloudáért. De még az Houllier-nél csak elvétve lehetőséget kapó védekező középpályásért, Alou Diarráért is begyűjtöttek majd nyolcmilliót a Girondins Bordeaux-tól - megint volt tehát miből költeni.

Az érkezőket illetően a Lyon viszont nem hazudtolta meg önmagát, hiszen elsősorban megint a francia bajnokság legjobbjaira hajtott rá. A CS Sedan marokkói balhátvédjét, Nadir Belhadzsot már januárban sikerült megszerezniük, de az idény hátralévő részére visszakölcsönözték őt Sedanba - a focista a France Football ranglistáján a pontvadászat második legjobb mezőnyjátékosa lett, méghozzá egy kieső csapatból! Ugyanezen a ranglistán a negyedik a Lille OSC elefántcsontparti jobbszélsője, Kader Keita lett, aki a nyáron szintén a Lyonban kötött ki, mégpedig 18 millió euróért, ami új klubrekordot jelentett az OL-nél: az egyesület történetének eddigi legdrágább focistája a brazil csatár, Sonny Anderson volt, akit anno 16 millióért vettek meg. Keita egyébként nem egyedül érkezett Lyonba a Lille-től, hiszen utóbbi gárdától a bajnokcsapat a középpályás Mathieu Bodmert is megvette - ő ""csak" 6,5 millió euróba került. A negyedik új szerzemény volt az egyetlen, aki külföldről érkezett, a balhátvéd posztjára ugyanis az OL még egy embert szerződtetett az FC Internazionale világbajnok játékosa, Fabio Grosso személyében.

A felkészülési időszakban aztán az is kiderült, hogy a szakvezető valóban alapjaiban igyekszik megváltoztatni az együttest. A Lyon az elmúlt években szinte mindig a 4-3-3-as felállást alkalmazta, hiszen olyan kiváló szélsők áltak a rendelkezésére, mint Malouda, Sidney Govou vagy Sylvian Wiltord (aki alighanem visszatér korábbi csapatához, a Stade Rennes-hez). Az edzőmeccsek közül azonban csak egy olyan volt, amelyen az OL ezzel a taktikával állt fel, és ezt a találkozót el is veszítette az angol Reading FC ellen 1-0-ra. A többi mérkőzését viszont egytől egyig megnyerte a gárda, pedig ezeken 4-4-2-es felállásban játszott. Ez persze nem jelentette azt, hogy mellőzték volna a szélsőjátékot, hiszen a középpálya jobb oldalán rendszerint Keita, a bal szélen pedig vagy Hatem Ben Arfa vagy Govou játszott.

Mivel a középpálya középső részén Juninho Pernambucano vagy Kim Källström is rendre ott volt, így aztán a védekező munka nagy része Jérémy Toulalanra hárult - ebből a szempontból tehát a csapat játéka még offenzívabb lett. A csatársorban viszont nincs túl sok alternatívája a trénernek, főleg azok után, hogy a brazil Fred a Copa Américán megsérült - hiányában csak Karim Benzema és Milan Baros maradt bevethető ezen a poszton. Nem csoda, hogy a Lyon még egy támadót szeretne igazolni, és az első számú kiszemelt az Arsenal FC focistája, a legutóbbi szezonban a Real Madridban szerepelt Juan Antonio Reyes, aki szükség esetén szélsőként is bevethető.