Brazília egy hatossal, Uruguay egy négyessel elődöntős

Nem okozott csalódást a látványos támadófutball híveinek a Copa América első két negyeddöntője, hiszen a két szombati összesen 12 találat született. A tornán eddig gyengébben futballozó Uruguay és Brazília teljesítménye is ugrásszerűen feljavult, így a két gárda egyaránt gólzáporos diadalt aratott, a két vasárnapi összecsapás azonban sokkal szorosabb küzdelmet ígér.

negyeddöntő:
Venezuela - Uruguay 1-4 (1-1)
San Cristóbal, Pueblo Nuevo-stadion, 40 000 néző
v.: Chandía (chilei)
Venezuela: Vega - H. González, Rey, Cichero, J. Rojas, Vera, M. Mea Vitali (Guerra, 76.), Páez, Arango, Maldonado (C. González, 71.), De Ornelas (Arismendi, 46.).
Uruguay: Carini - Diego Lugano, Scotti, D. Rodríguez (Godín, 89.), Pereira, Pablo García, D. Pérez, C. Rodríguez, Fucile, Forlán, Recoba (I. González, 79.).
gól: Arango (41.), ill. Forlán (39., 92.), Pablo García (65.), C. Rodríguez (87.)

Brazília - Chile 6-1 (3-0)
Puerto la Cruz, José Antonio Anzoátegui-stadion, 25 000 néző
v.: Larrionda (uruguayi)
Brazília: Doni - Maicon (Elano, 71.), Alex, Juan (Naldo, 73.), Gilberto, Mineiro, Gilberto Silva, Josué, Júlio Baptista, Robinho (Afonso Alves, 65.), Vágner Love.
Chile: C. Bravo - Ormeno, Contreras, Fuentes, Jara (Cabión, 56.), Fierro (Valdivia, 46.), Sanhueza, Iturra, M. González (M. Fernández, 66.), H. Suazo, Lorca.
gól: Juan (17.), Júlio Baptista (23.), Robinho (28., 50.), Josué (69.), Vágner Love (85.), ill. H. Suazo (76.)

Venezuela és Uruguay a csoportkör utolsó fordulójában a Copa América legrosszabb mérkőzését játszotta, más kérdés, hogy akkor a gól nélküli döntetlennel mind a két együttes továbbjutott - hogy a kiírás furcsaságának köszönhetően a legjobb négy közé jutásért ismét egymás ellen lépjenek pályára.

Az akkor két alapemberét is nélkülözni kénytelen házigazdák most a lehető legjobb összeállításukban léptek pályára, hiszen Ricardo Páez letöltötte eltiltását, Jorge Rojas pedig felépült sérüléséből. Az uruguayi szakvezető, Oscar Washington Tabárez viszont alaposan megkavarta kezdő tizenegyét, hiszen a torna során először kezdőként szerepeltette Álvaro Recobát, kimaradt viszont Carlos Diogo.

Utóbbi azt jelentette, hogy Uruguay 3-5-2-es hadrendben kezdett, de ennél talán még fontosabb volt, hogy a csoportmérkőzésekkel ellentétben a celeste játékosai rendkívül motiváltan futballoztak. Az uruk rögtön az első perctől kezdve hatalmas elánnal játszottak, és a középpályán mezőnyfölényt tudtak kialakítani, főleg Pablo García és Diego Pérez hatalmas futómennyiségének köszönhetően. A vendégek zsákszámra dolgozták ki a helyzeteket, azonban Diego Forlán eleinte nem a villarrealos, hanem a manchesteri önmagát idézte, hiszen nagyobbnál nagyobb ziccereket hagyott ki: volt, hogy két remek csel után a kapusba püfölte a labdát, egy alkalommal pedig az üresen tátongó kapu mellé lőtt.

Venezuela nem nagyon tudta tartani a lépést lendületesen futballozó ellenfelével, a hazaiak csak pár távoli lövéssel veszélyeztették Fabián Carini kapuját. Az uruguayi csapat egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után szerzett vezetést, Pablo García ugratta ki a leshatáron álló Forlánt, aki a reklamáló védők mellett kilépett, és ezúttal higgadtan fejezte be az akciót. Az uruguayiak előnye azonban nem tartott sokáig, mert három perccel később Juan Arango egy szabadrúgást a felső sarokba bombázott - köszönhetően annak, hogy a sorfal szétnyílt, és így Carini nem érhette el a labdát.

A szünetben a házigazdák szövetségi kapitánya lecserélte a meglehetősen passzív Fernando de Ornelast, helyére Daniel Arismendi állt be, aki alig fél perccel a pályára lépését követően egy jó lövéssel tesztelte Carinit. A játék képe azonban nem változott, talán csak annyit, hogy Venezuela valamivel többet birtokolta a labdát, de ez a mezőnyfölény meddő volt, mert az uruguayiak kiválóan védekeztek már a középpályán is, és a megszerzett labdákkal villámgyorsan felértek az ellenfél tizenhatosa elé.

Forlán előbb kihagyott két nagy ziccert, aztán két góllal segítette az elődöntőbe a celestét

Még a védekező középpályások is csatlakoztak a támadásokhoz, és egy ilyen akció után Pablo García egy remek kényszerítőzést követően a tizenhatos előteréből belsővel fantasztikusan tekert a felső sarokba. A találatot követően a játékos önkívületben rohant az oldalvonalhoz, és mezének ujját felhúzva tetoválását mutatta, amelyen az uruguayi nemzeti hős, José Artigas alakja volt látható. A hátralévő időszak már macska-egér játékot hozott, a hazaiak ugyan mindent megpróbáltak, de képtelenek voltak betalálni, míg az uruk két kontrát is góllal fejeztek be, magabiztossá téve győzelmüket.

A másik szombati negyeddöntőben Brazília csattanós választ adott azoknak a kritikusoknak, akik unalmasnak és fantázia nélkülinek ítélték a selecao játékát, hiszen Dunga együttese 6-1-re verte Chilét - de ehhez a gólzáporos diadalhoz azért egy erre alkalmas ellenfél is kellett. A chilei gárdánál a mérkőzést megelőzően egy kisebbfajta botrány borzolta a kedélyeket, a továbbjutás kiharcolása után állítólag ugyanis néhány játékos túl hevesen ünnepelt a szállodában - de a focisták szerint szó sem volt törés-zúzásról, mint ahogy a hotel menedzsmentje állította.

Nelson Acosta mester a két együttes csoportmérkőzésével ellentétben ezúttal a kétcsatáros játékot választotta, Humberto Suazo partnere Gonzalo Jara volt. A braziloknál Dunga legnagyobb örömére a jobbhátvéd Maicon vállalta a játékot, így ő pótolta a védelem jobb oldalán az eltiltott Daniel Alvest, a középpályán pedig a támadó szerepkörben Júlio Baptista kapott bizalmat.

A chileiek jól láthatóan elsősorban a brazilok két szélsőhátvédjének, Maiconnak és Gilbertónak a felfutásaitól tartottak, ezt sikerült is megakadályozniuk, de így középen teljesen kinyíltak, és a brazil sajtó hiába kritizálta korábban Dungát azért, mert három védekező középpályással játszatja együttesét, ezek a játékosok (Mineiro, Gilberto Silva, Josué) azért rendre felléptek a támadásokkal, és a selecao így fölényt tudott kialakítani a középpályán.

A vezető gól szögletet követően született, egy bal oldali sarokrúgást Maicon csúsztatott meg a rövid saroknál, és a hosszú oldalon érkező Juan a kapuba bólintotta a labdát. Innentől kezdve futószalagon jöttek a brazil helyzetek, amelyeket Vágner Love sorra kihagyott, de a többiek már jobban koncentráltak: Júlio Baptista a tizenhatos bal oldali csücskéről mértani pontossággal lőtte ki a hosszú sarkot, majd Robinho hasonlóan kicentizve volt eredményes. Azért a chileiek is rúgtak egy kapufát Mark González révén, de ennél többre nem futotta erejükből.

Hat alkalommal borulhattak össze a brazilok Chile ellen

A második félidőre Acosta becserélte a kezdő tizenegyből némi meglepetésre kimaradt Jorge Valdiviát, és a chileiek amolyan "minden mindegy" alapon kezdték a második játékrészt, és mivel a brazilok sem vitték túlzásba a védekezést, így felváltva alakultak ki a lehetőségek a kapuk előtt, ám a selecao helyzetkihasználása sokkal jobb volt. Öt perc elteltével Robinho maradt üresen a hosszú oldalon Gilberto beadásánál, és közvetlen közelről nem hibázott, majd az ő helyére beállt Afonso Alves fejesét Claudio Bravo kapus még hárította, de a kipattanót Josué bepasszolta a hálóba.

Ekkor iramról már egyáltalán nem lehetett beszélni, a focisták gyakran sétáltak a pályán, viszont egy-egy pazar technikai megoldással szórakoztatták a nagyérdeműt. A legszebb ezek közül Humberto Suazóé volt, aki a tizenhatos vonalánál kötényt adott Gilbertónak, majd laza bokamozdulattal átemelte Doni felett a labdát, amely behullott a hálóba. Az utolsó szó azonban a braziloké volt, mivel Vágner Love is végre megszerezte első gólját a Copa Américán.

A kaput eltalált lövések száma csak eggyel volt több a braziloknak, és a chileiek összesen többször próbálkoztak, mégis 6-1-es vereséget szenvedtek, és a legutóbbi négy mérkőzésükön így összesen 18 gólt kaptak a selecaótól...