Mexikóé lett a bronz a Copa Americán

Meglepően jó mérkőzést hozott a Copa América "kisdöntője", hiszen mind a két együttes motiváltan lépett pályára, és szerette volna megszerezni a harmadik helyet. Ez végül Mexikónak sikerült, köszönhetően részben a vitatható játékvezetői ítéleteknek Ami a vasárnap esti döntőt illeti, az argentinokat olyan nagy favoritnak tartja mindenki, hogy már ez a tény óvatosságra inti az albicelestét.

A nagy nemzetközi tornák bronzmérkőzései gyakran szoktak unalomba fulladni, mivel általában két csalódott gárda csap össze a harmadik helyért, ezúttal azonban mind a két együttes motiváltan lépett pályára. Ez persze nem jelentette azt, hogy a szövetségi kapitányok nem pihentették néhány meghatározó játékosukat: az uruguayiaknál az alapemberek közül Darío Rodríguez, Diego Pérez és Álvaro Recoba is hiányzott (igaz, utóbbi kettő sérülés miatt), így aztán Sebastián Abreu, Ignácio Pérez és Carlos Valdéz is játéklehetőséget kapott. Valdéznek egyébként ez volt az első mérkőzése a tornán. A mexikói mester, Hugo Sánchez csapatkapitányát, Rafael Márquezt is kihagyta, de mellette csak a kispadra ültette Andrés Guardadót, Francisco Arcét és Juan Carlos Cachót is - így aztán a torna során először a veterán Cuauhtémoc Blanco is a kezdő tizenegyben kapott helyet, sőt, a csapatkapitányi karszalagot is ő viselte. Ugyanakkor a kisebb sérüléssel bajlódó Nery Alberto Castillo vállalta a játékot.

A két együttes közül a celeste kezdte támadóbb felfogásban az összecsapást, Abreu már rögtön az első percben csak centikkel lőtte a kapu mellé Cristián Rodríguez beadását, és a folytatásban is inkább az uruguayiak veszélyeztettek. A dél-amerikai együttes elsősorban a bal oldalon vezette támadásait, ahol Jorge Fucile rendre jól tört előre. A mexikóiaknál Blanco nem a csatársorban, hanem a középpályán szerepelt, és amolyan irányítóként próbálta összefogni csapatát, kevés sikerrel. Az El Triből Omar Bravo volt a legaktívabb, aki a 18. percben gyanús körülmények között esett el a tizenhatoson belül Diego Lugano szorításában, ám a játékvezető a jogosnak tűnő tizenegyes helyett továbbot intett. Négy perccel később pedig már Uruguaynál volt az előny, köszönhetően annak, hogy Ignácio González még az alapvonal előtt beért egy indítást a bal oldalon, és át tudta ívelni a labdát a hosszú oldalra, ahol Abreu a védőjét túlugorva fejelt a hálóba. Ezt követően a csontzene vette át a főszerepet, egy Diego Forlán-Israel Castro összecsapást követően kisebbfajta tömegjelenet alakult ki a félpályánál, majd a lökdösődést követően a bíró két sárga lapot osztott ki. A rugdosódásból az uruk jöttek ki rosszabbul, hiszen kevéssel a szünet előtt Mexikó a tizenhatos előterében szabadrúgáshoz jutott, amit Ramón Morales a felső kapufára lőtt, a kipattanó labdáért zajló küzdelemben pedig Lugano belekönyökölt Castillóba, amiért piros lapot kapott, a mexikóiak pedig tizenegyeshez jutottak. A büntetőt Blanco értékesítette, és így a szünetben 1-1 volt az állás.

A második félidő a várakozásnak megfelelően mexikói mezőnyfölénnyel indult, az uruguayiak gyakran percekig nem jutottak labdához, és teljesen beszorultak a saját térfelükre. A celeste több mint 20 percig tartotta magát, akkor azonban Bravo egy tizenhatoson kívülről megeresztett lövéssel mattolta Fabián Carinit. A jelek szerint az uruk mindenképpen szerették volna megnyerni a bronzérmet, hiszem emberhátrányban is megpróbáltak támadni, és ennek érdekében beküldték Vicente Sánchezt, illetve Fabián Canobbiót, akik valóban lendületet adtak a csapatnak. Mindez ugyanakkor teret engedett a mexikói kontráknak, így az utolsó negyedórában a középpályát szinte teljesen feladták a csapatok, és hol az egyik, hol a másik kapu előtt adódtak lehetőségek. Uruguaynak is megvoltak a helyzetei az egyenlítéshez, de gólt csak Mexikónak sikerült szereznie: az idő közben becserélt Andrés Guardado mintegy 20 méterről úgy lőtt a kapuba, hogy a labda a felső kapufáról pattant a gólvonal mögé.

a 3. helyért:
Uruguay - Mexikó 1-3 (1-1)
Július 14., Caracas, Olímpico Universitario stadion, 30 000 néző, vezette: Reinoso (ecuadori).
Uruguay: Carini - Scotti, Diego Lugano, Valdéz, Pereira, Pablo García (Gargano, 79.), C. Rodríguez, Fucile, I. González (Canobbio, 74.), Forlán (V. Sánchez, 74.), Abreu. Szövetségi kapitány: Tabárez.
Mexikó: Ochoa - Castro, F. Rodríguez, Magallón, Pinto (Guardado, 64.), Torrado, R. Morales, Lozano (Correa, 78.), Blanco, Castillo, Bravo (Landín, 88.). Szövetségi kapitány: H. Sánchez.
gól: Abreu (22.), illetve Blanco (38. - 11-esből), Bravo (68.), Guardado (76.). Kiállítva: Diego Lugano (36.).