Jelenleg 26 millió igazolt hölgyjátékost tartanak nyilván, ez húsz százalékkal több, mint az ezredforduló előtt. A futballisták tíz százalékát alkotják a gyengébbik nem tagjai, az utánpótlásnál ez a szám tizenkét százalék. A legtöbb női labdarúgó Észak- és Közép-Amerikában található, összesen tízmillió, amely az egynegyede a ottani futballtársadalomnak.
A szakágnak negyven olyan tagországa van, amely legalább százezer női futballistával büszkélkedhet, köztük olyan országok, mint India, Kolumbia, Törökország, Venezuela , Banglades, Vietnam, Dél-Afrika vagy éppen Románia. Az Egyesült Államokban nyolcmillió nő választotta ezt a sportágat, ez közel harminc százalékot jelent az összes ottani labdarúgót tekintve.
Amíg az 1991-es világbajnokság selejtezőit 45 csapattal kezdték meg, addig az idei tornára már 119 nemzeti válogatott próbálkozott a kijutással. Nyolc évvel ezelőtt Észak- és Közép-Amerikát (CONCACAF) mindössze nyolc csapat képviselte, idén már huszonöt.
1991 óta több mint két és fél millióan látták a helyszínen a világbajnoki mérkőzéseket. Az 1999-es viadalon az Egyesült Államokban az átlagnézőszám elérte a 40 ezres határt. Ennek a tornának a fináléja egyébként rekordot döntött a női sportok történetében, hiszen az Egyesült Államok-Kína összecsapást 90 185 szurkoló izgulta végig. Hasonló csúcsokat ostromolt a Mexikó-Japán világbajnoki pótselejtező is, amit a legendás Azték Stadionban 75 ezren láttak.
2003-ban Németországban a legnézettebb sportesemény a női válogatott világbajnoki döntője volt: ezt 13 millióan nézték, többen mint a Nationalelf egy nappal később sorra kerülő Európa-bajnoki selejtezőjét. A 2011-es világbajnokságnak éppen a németek adnak majd otthon, egyelőre nem kevesebb mint 23 város nyújtotta be igényét arra, hogy mérkőzéseket rendezhessen.